Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-13
931 Az Országgyűlés 13. ülése, 1987. március 19-én, csütörtökön 932 érdekünk is. Ezért okoz nekem gondot, hogy a törvény hasznosításra alkalmatlan kategóriát is elismer, amelynek adaptálása reális viszonyítások hiánya miatt igen körülményes. Ennek elbírálása egyrészt gazdaságossági indokokat vet fel, másrészt pedig attól függ, hogy ezeket a területeket milyen minőségű földhöz hasonlítjuk. Az elmondottak közérthetőbbé tétele miatt említem, hogy például Szabolcs-Szatmár megyében sok helyen a 6—7 aranykorona értékű földet is kénytelenek megművelni, mert csak olyan van. Máshol mondjuk a 20 aranykoronás terület hasznosításra alkalmatlan lehet, mert körülötte 35 arany koronás földek terülnek el, és ehhez viszonyítanak. Javaslom, hogy a végrehajtási rendeletben ez a kategória konkrétabban kerüljön megfogalmazásra. Kétes érzelmekkel fogadom a törvény 74. szakaszában foglaltakat, amely a földhivatal bírságolással kapcsolatos jogosítványát említi - az ott felsorolt esetekben. Nem mintha nem értenék egyet a földművelési kötelmek betartásával, de furcsállom, hogy a bírságolás szigora csakis a hivatásszerű földművelőkre irányul. Javaslom, hogy a rendeltetés szerinti használat mindenkire egyformán legyen kötelező, bármilyen jogon is használ valaki földet. Itt említem meg a termelésből kivont és állami kezelésbe vett területek több helyen tapasztalt ápolatlanságát. Közutak szélén, parkolók mentén, közlekedési csomópontoknál és egyéb más helyeken található gyomtengerekre gondolok, amelyek fertőző gócként fenyegetik a közvetlen szomszédságukban elterülő, rendszerint példás gondossággal megművelt nagyüzemi táblákat vagy zártkerti ingatlanokat. Tisztelt Parlament! Ezen gondolatok kapcsán szeretnék szólni a föld művelési kötelezettségének egy olyan sarkalatos gondjáról is, amely a gyengébb vagy gyenge minőségű földeken gazdálkodó termelőszövetkezetek esetében figyelhető meg. Országunkban köztudottan lényeges eltérések vannak a földek minőségét, termőképességét illetően. Elég, ha egyfelől a hajdúsági löszhátat, Fejér megye vagy a Kisalföld igen jó minőségű termőföldjeit említem, másfelől SzabolcsSzatmár, Borsod, Somogy és Nógrád megye homokos, hegyes, vonulatokkal tarkított adottságaira utalok. Az itt említett gazdaságok szántóterületein több olyan tábla is van, amelyről már a tavaszi vetés idején maguk is tudják, hogy ez a terület nem fog számottevő termést hozni. Ezek a táblák ugyanis nagyon alacsony aranykorona értékűek, és termőképességűek, futóhomok vagy vizenyős területek, és nem alkalmasak szántóművelésben tartásra. S hogy mégis ott vannak, az kifejezetten közgazdasági indokokkal magyarázható. Ennek a közérthető megvilágításához feltétlenül-ismertetnem kell a nagyüzemekre vonatkozó szabályzórendszer legfontosabb előírásait. Az adózási és támogatási rendszer már hosszú távon az egy hektár szántóra jutó átlagos aranykorona értékre alapozva szortimentálja a gazdaságokat. A rendelet szerint a 19 aranykorona alattiak a kedvezőtlen adottságúak kategóriájába tartoznak és árbevételük után árkiegészítésben, állami támogatásban részesülnek. Ez az intézkedés jószándékú módon akarja kiegyenlíteni azokat a jövedelemhátrányokat, amelyek az ott gazdálkodókat érik a gyengébb minőségű föld kisebb hozamai miatt. Az árkiegészítés intézményének fenntartása helyes, hiszen egyrészt kifejezésre juttatja, hogy a gyengébb minőségű földek termésére is szüksége van a népgazdaságnak, másrészt a hozamokhoz viszonyítva egyre növekvő költségeknek is az ellentételezője. Minél alacsonyabb ugyanis a szántó aranykorona értéke, annál magasabb a támogatás. így az üzemek elsődleges érdeke, hogy a gyengébb minőségű földek felhígítsák a szántó átlagát, és ezáltal minél több árkiegészítésben részesüljenek. Talán már folytatnom sem kell, hogy valamennyien lássuk; bizony itt a népgazdasági és az üzemi érdek ütközik. Ez a gyakorlat az ésszerű, vagy — ahogy mondani szoktuk — a racionális földhasználat ellen szól! Márpedig a szabályzórendszernek a talajadottságokra legjobban épülő termelési szerkezet kialakítását kellene ösztönözni. Kívánatos ezért, hogy a szabályozó rendszer erőteljesen szelektáljon a mezőgazdasági termelés területi elhelyezkedését illetően is. Arra ösztönözze a gazdaságokat, hogy a rendelkezésükre álló földeken valóban a legjobb hasznosítással gazdálkodjanak, és anyagi hátrány szenvedése nélkül telepíthessék be leggyengébb földjeiket erdővel vagy legelővel. Az elmondottak igazolására említem, hogy Szabolcs-Szatmár megye gazdaságilag elmaradott térségében harminc tsz saját megítélése szerint is mintegy 15 ezer hektár szántóterületet kellene erdőként vagy gyepként hasznosítani. Ennek megvalósítása a mai feltételek között itt tovább élezné az egyébként is tartósan meglevő közgazdasági feszültségeket. A szabályzórendszer úgy orientáljon, hogy a termelés területi elhelyezkedésében fennmaradjon és jobban érvényesüljön az egyenlő versenyhelyzet. Nem akarok bővebb közgazdasági fejtegetésbe bonyolódni, csupán csak igazolni szeretném, hogy az ésszerű, művelési ágnak legjobban megfelelő földhasználatot önmagában egy jó földtörvény nem oldhatja meg, ahhoz feltétlenül párosulnia kell a célirányosan kapcsolódó szabályzórendszernek. Ezek esetleges átértékelését tisztelettel ajánlom a kormány jóindulatú figyelmébe. Az elfogadásra ajánlott törvénytervezetben üdvözlöm azt a rendelkezést, amelyik a mezőgazdasági üzemek hatáskörébe utalja az állampolgárok részére adható haszonbérleteket. Ez a szabályozás hosszú távon megfelel az üzemi érdeknek és az ágazati követelményeknek, ezáltal a mezőgazdasági üzemek racionális, költségkímélő termelési szerkezetet alakíthatnak ki a nagyüzemileg nem művelhető területek haszonbérbe adása útján. Eredményesen tudják kielégíteni a piaci szükségleteket és népességmegtartó hatásuk is lesz. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a törvénytervezet helyes irányt vesz fel, rendelkezéseivel jól szolgálja pártunk agrárpolitikájának megvalósítá-