Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

71 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-en, csütörtökön 72 lakótelepek, iskolahálózat, játszótér, piac, orvosi rendelők. A gondok enyhítésére eddig is nagyon sokat segített a megye párt és tanácsi vezetése, a megyei vízügyi igazgatóság, ameddig anyagi erejük engedték, de végleges megoldásához kérem én az országgyűlés települési és környezetvédelmi bizottságát, hogy kihelyezett helyszíni ülésen vizsgálja és tárgyalja meg a gondok megoldásának lehetőségét. Tisztelt Országgyűlés! Lázár elvtárs beszámolója reális képet nyújt hazánk életéről, további feladatainkról. Az országgyűlés munkája és állásfogalásai bizonyára elismerő helyesléssel találkoznak dolgozó népünk legszélesebb rétegeiben. Sőt, nemcsak helyesléssel, de megfelelő tudatos és következetes támogatással. A Békés megyei képviselőcsoport ezt igyekszik a területi és közéleti munkájában biztosítani és szolgálni. Dolgos hétköznapjaink vezérelve lesz az egyik költőnk következő gondolata: „Vár a világ — de rég nem szavakat, tettet adj ... élő magadat". A Minisztertanács elnökének beszámolóját úgy a magam, mint a Békés megyei képviselőcsoport nevében elfogadom' és a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Köteles Zoltán budapesti képviselőtársunk felszólalása következik. KÖTELES ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A Minisztertanács öt évre szóló programjáról az a véleményem alakult ki, hogy őszintén, nyíltan fogalmaz, sok gondot feltár, jól mutatja be a jelen értékelését és a jövő feladatait. Gazdasági tartalmában megfontolt, az alapvető prioritásokat igyekszik érvényesíteni, szociális célkitűzéseiben a szűkös anyagi lehetőségek keretei között is embercentrikus. A fentiek alapján a programot elfogadom és képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Felszólalásomban, csatlakozva a miniszterelnök elvtárs által elmondottak gazdasági fejezeteihez, néhány iparpolitikai és néhány várospolitikai kérdéssel szeretnék foglalkozni, természetesen megbízatásomnak megfelelően, elsősorban budapesti kérdésekkel. Ismerjük már a VII. ötéves tervkoncepciót, annak legfőbb jellemzőit, az előadói beszéd is ismertette, felvetéseim a megvalósítás elősegítését kívánják szolgálni. A fővárosi ipar szerkezete eltér az országostól, de ugyanazok a hatások érték a VI. ötéves tervben, és emiatt a gondjai is azonosak. Tény, hogy az egész iparral együtt a VI. ötéves tervet és az 1985-ös tervre előirányzott dinamikáját és konvertibilis exportját nem tudja teljesíteni. Ma még nincs, nem is lehet az 1985-ös évről értékelésünk, de az már egyértelműen bizonyítható, hogy a konszolidációs folyamattól való elmaradásban nemcsak átmeneti tényezők, mint az itt is említett kemény tél, hanem hosszabb távon ható tényezők és szubjektív tényezők is szerepet kaptak. A budapesti ipar szerkezetében a feldolgozóipari ágazatok túlsúlya jellemző. A budapesti ipar szerepe jól érzékelhető abból, hogy a tőkés exportból a feldolgozóiparban Budapest 40 százalékkal, a gépipari tőkés exportból pedig 50 százalékkal részesedik. A számok mutatják, hogy a fővárosi ipar eredményei vagy gondjai nagymértékben segíthetik vagy gátolhatják a tervkoncepcióban is megfogalmazott összipari feladatok végrehajtását. Ez a tervkoncepció nyitott, több helyen követelményjellegű. Olyan követelményeket is tartalmaz, amit a további tervezőmunkában, vagy a megvalósítás folyamatában kell megalapozni. Engedjék meg, hogy ezek közül kettőt kiragadjak, két-alapvető követelményt. Az első: a nemzeti jövedelem dinamikusabb fejlesztésére már a tervidőszak kezdetétől igényt tart a terv, de az alacsony felhalmozási szintet csak 1987 után tudjuk növelni. Ez azt jelenti, hogy a növekvő exportot az első években még a régi struktúrájú termékekből kell teljesíteni. Ez meghatározza a vállalatok műszaki fejlesztési teendőit. Ügy határozza meg, hogy együtt kell folyni egy rövid távú termékkorszerűsítő fejlesztésnek, és a további évek mélyreható szerkezeti megújulását megalapozó tevékenységnek. Kemény kéthárom év lesz, nagyon céltudatos, jól összehangolt fejlesztő, gyártó és értékesítő tevékenységet kíván a feladat megoldása. A második követelmény : az ipar konvertibilis exportját évi átlagban 3,5—4 százalékkal kell növelni. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyar agráripari export lassabban fejlődik piaci- és árokok miatt, az alapanyagok gazdaságtalan exportját nem célszerű növelni, akkor az első két évben az iparra 4—5 százalék, a feldolgozóiparra ennek a másfélszerese, tehát 6—7,5 százalék tőkés exportdinamika adódik. Ennek teljesítéséhez nagyon céltudatos, szervezett, rendszeres munkát kell végezni az irányításban és a vállalatoknál egyaránt. Mi úgy látjuk Budapesten: alapvető feladat a VII. ötéves tervben, hogy a fejlesztésre rendelkezésre álló szűkös eszközöket eredményesebben használjuk fel. A feladat végrehajtását jól segíti, hogy a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének programja a műszaki fejlődést segítő közgazdasági környezet megteremtését irányozza elő. Ennek a környezetnek a kibontakoztatására időre van szükség. De úgy ítéljük meg, néhány gyors intézkedésre már az időszak elején is szükség van. Ilyen szükséglet, hogy az összességében magas adóterhek a gyors technikai fejlődésnek kitett és a versenyképesség javítása szempontjából meghatározó területeken mérséklődjenek, lehetőséget adva ezeknek a korszerű technikát alkalmazó üzemeknek a bővített újratermelésre. Ma éppen a feldolgozóipar területén magasabb az átlagosnál a centralizáció: mintegy 10 százalékponttal. Ha azt akarjuk elérni — és azt akarjuk —, hogy a feldolgozóiparban a versenyképes és az átlagosnál jövedelmezőbb tevékenységek az átlagosnál dinamikusabban fejlődjenek, akkor gondoskodni kell a tevékenységek rendszerszerűén összefogott, tervszerű fejlesztéséről. A szűkös beruházási lehetőségek mellett a kutatás és a termelés kapcsolatának közvetlenebbé tétele, a korszerű gyártási eljárások átvétele és bevezetése — amint ezt Lázár elvtárs