Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

73 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-en, csütörtökön 74 is említette — napjaink egyik legsürgetőbb feladata. A Budapesten meglevő szellemi kapacitások, szakmai tapasztalatok az iparfejlesztésnek fontos tényezői. Hatásuk túlmutat Budapest határain. A jólképzett emberi agy értékes termelőerő, intenzív munkába állítása, az alkotásban való érdekeltté tétele igen nagy mértékben tudja növelni a termékben a hozzáadott értéket, a termék versenyképességét. Ezen a téren a fővárosi vállalatoknak és intézeteknek kiemelkedő, fokozott felelőssége van. Ügy ítéljük meg, hogy a feladatok fontossága és a jelenlegi feszültségek megkövetelik a kormánytól és a vállalatoktól egyaránt a műszaki értelmiség helyzetének javítását, a teljesítménnyel, az említett hozzáadott értékkel arányos, fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülését. A népgazdasági terv megvalósítása a termelési szférában dől el. Ezért a politikai és gazdasági munka legfontosabb területe a vállalat. A tervkoncepció a biztonsággal rendelkezésre álló erőforrások mellett épít a társadalom és a gazdasági szféra, a vállalatok növekvő és eredményes erőfeszítéseire is. Alapvető követelmény a belső tartalékok gyors hasznosítása. Ez vonatkozik mind a termelési eszközök — főleg a nagyértékű termelési eszközök — kihasználására, mind a munkaerő hatékony és folyamatos foglalkoztatására. A „folyamatos" szóval arra akarok utalni, hogy ki kell küszöbölni a termelési zavarokat okozó anyaghiányokat. A hatékonyság növelését eredményező, folyamatos ellátáshoz az út az importgazdálkodás és -bonyolítás buktatóinak felszámolásán és a háttéripari vállalatok érdekeltségének tisztázásán keresztül vezet. A mélyreható szerkezeti megújulás országosan sem valósítható meg szelektív fejlesztés nélkül. Értékelésünk szerint Budapesten az átlagosnál határozottabb szelektivitásra van szükség. Az elmúlt év elején elfogadott politikai bizottsági határozat, valamint az ennek végrehajtására vonatkozó minisztertanácsi határozat intézkedik a budapesti ipar szelektív, intenzív fejlesztéséről. Elkészült és az első vitán túl van az erre vonatkozó koncepció, folyik programmá érlelése és a spontán vállalati szempontoknak a központi érdekekkel való összhangba hozása. A helyzet az, hogy Budapesten körülbelül harmincezerrel több munkahely van, mint ' a rendelkezésre álló létszám, és így nagy értékű gépek sem . működnek kellő kihasználással, — olykor egy műszakban sem tudjuk működtetni az eszközöket. Ez a helyzet természetesen kihat a hatékonyságra, a munkafegyelemre is, — mondanom sem kell, hogy negatívan, — és nagyon sokszor az értékarányostól eltérő bérezést eredményez. A megoldás: a kiválasztott területeken intenzív fejlesztéssel, munkaszervezési és automatizálási intézkedésekkel kell csökkenteni a munkaerőigényt, a visszafejlesztésre kijelölt területeknél pedig részlegesen vagy teljesen leállítani a termelést. Természetesen a szelektálásnál figyelembe kell venni Budapest sajátos szempontjait, a környezetvédelem, a városrendezés kérdéseit, az energia- és vízellátás helyzetét. Itt érdemes rámutatni arra, hogy a kormánynak külön programja van" a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésére. Ügy ítélem meg: az a helyes eljárás, ha ezeken az elmaradt területeken nem új ipart telepítünk, hanem a Budapestről az előbbiek alapján kitelepítésre kiválasztott tevékenységeket telepítjük oda. Ez olcsóbb és magában rejti azt a lehetőséget, hogy a kitelepítő és a fogadó szervek anyagi eszközeit együtt használjuk fel az akciót segítő központi forrásból származó összegekkel. Segíthetik és segítik is a szelektivitást a központi gazdaságfejlesztési programok és az exportorientált rásegítő akciók a hozzájuk rendelt eszközök révén. Példa lehet erre, hogy az elektronizálás szinte minden iparág termékeit érinti, a hozzáadott érték növelésével javítja azok versenyképességét. Az automatizálás és a robotok alkalmazásának hatása közismert: élőmunkát szabadít fel, javítja a termelékenységet, csökkenti a nyersanyag- és energiafelhasználást. Az iparpolitikával foglalkozó rész végén engedjenek meg egy szokatlan, de nagyon fontos megjegyzést. A gazdaság élénkítése hosszú távú feladat. Ezért fontos annak megállapítása, hogy a VII. ötéves terv jól készíti elő a VIII. ötéves tervet. Â tervciklusban megélénkülő beruházások ekkorra beérnek, biztosabb talajon fogunk állni az energia biztosításában és a szerkezeti átalakításban egyaránt. Tisztelt Képviselő Elvtársak! örömmel állapíthatjuk meg, hogy Budapest társadalmi, gazdasági fejlődése a VI. ötéves tervben kijelölt fő irányokkal és célokkal összhangban alakul. Bár a tervcélok megvalósításának feltételei nagymértékben romlottak, legfontosabb társadalompolitikai céljainkat a lakásépítés kivételével a tervidőszak végére elérjük, vagy megközelítjük. Engedjék meg, hogy a fővárosi VII. ötéves tervező munka során felmerült néhány társadalmi súlyú problémát kiragadjak: elsőnek mindjárt a lakáskérdést! A VII. ötéves tervben is legnagyobb feladatunk lesz a lakásellátás javítása. Ezt a célt a lakásépítéssel, a lakásgazdálkodás és mobilitás fejlesztésével, a lakáshoz jutás sokoldalú támogatásával, a lakóházfenntartás és -felújítás fokozásával kívánjuk elérni. Óriási terhet jelent, hogy a mintegy nyolcszázezres lakásszámból több mint százezer a szükség-, a komfort nélküli, illetve a félkomfortos lakás. Az utóbbi idők jelentős erőfeszítései ellenére még mindig 113 ezer lakás az elmaradt felújítási kategóriába tartozik. Ez az ország összes ilyen lakásállományának 70 százaléka. Bár minden nélkülözhető fejlesztési forrást a lakásépítésre kívánunk fordítani, mintegy '30 százalékkal kevesebb lakást tudunk építeni, mint a jelenlegi tervidőszakban. Ez nagy társadalmi probléma hordozója. Ennél jobb a helyzet a lakásfelújítás területén, ahol az elmaradt felújítások felére csökkentésével számolunk. Lényeges eredmény, hogy mindezek mellett a lakásépítést, a mobilitást, a lakásfelújítást és -korszerűsítést is figyelembe véve a tervidőszakban mintegy 200 4 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ