Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-2

49 Az Országgyűlés 2. ülése, 1985. október 10-én, csütörtökön 50 formáljuk, hogy azok megfelelő erővel ösztönözzenek és ha kell, kényszerítsenek a hatékonyság javítására. Ha jól meggondoljuk, ezek nem új követelmények, nem másról, mint arról van szó, hogy következetesebben szerezzünk érvényt gazdaságpolitikánk elveinek. Az esélyeket mérlegelve, tudatában kell lennünk, hogy az elmúlt évek kényszerszülte gyakorlatát nem folytathatjuk, a nemzetközi gazdasági feltételekben lényeges változásra nem számíthatunk, valójában tehát nincs is más lehetőségünk, mint gazdaságunk teljesítőképességének a hatékonyabb munkára alapozott növelése. Sokszor elmondottuk, mégsem fölösleges megismételni : akkor is ezt kellene tennünk, ha nem lennének szorító gondjaink, mert ez a fejlődés természetes útja és ez a feltétele annak, hogy helyt tudjunk állni az egyre magasabb igényt támasztó nemzetközi versenyben. A hatékonyabb munka gyorsabb kibontakozásának szükségességére figyelmeztetnek az idei év tanulságai is. Az eltelt háromnegyed év alatt csak részben sikerült valpraváltani azt a szándékunkat, hogy nagyobb lendületet adjunk a gazdaság fejlődésének. Igaz, nem láthattuk előre, hogy a korábbról ismert nehézségek újabbakkal tetéződnek. De már nem sokkal a terv jóváhagyása után érzékelhető volt, hogy az eredetileg számításba vett teljesítmény kevés lesz a tervben foglalt célok eléréséhez. Ehhez képest viszont elégtelenek, esetenként megkésettek voltak a pótlólagosan elhatározott intézkedések. Célratörőbb, hatékonyabb és takarékosabb gazdálkodással nagyobb részt pótolhattunk volna a veszteségekből. Jogos tehát az a kritika, hogy a kemény tél, az energiakorlátozás okozta termeléskiesés mellett munkánk gyengeségeinek is része van abban, hogy a termelés és a kivitel nem éri el a tervezett mértéket. A helyzeten még mindig javíthatunk. Ezért az elkövetkező hetekben minden ésszerű lehetőséget ki kell használni arra, hogy minél többet bepótoljunk az elmaradásból, minél jobban megközelítsük a terv előirányzatait. Erre nemcsak a már megszerzett egyensúlyi pozíciók megőrzése miatt, hanem azért is nagy szükség van, hogy minél jobb indulási feltételeket biztosítsunk a következő ötéves terv számára. Tisztelt Országgyűlés ! Arról adhatok számot, hogy a VII. ötéves terv kidolgozása kielégítő ütemben halad és megvan a lehetőség rá, hogy a törvényjavaslatot ez év végén az országgyűlés elé terjesszük. Olyan népgazdasági terv kidolgozására törekszünk, amely az egyensúly megszilárdítását, a gazdaság élénkítését, az életszínvonal emelését a hatékonyság javulására építi. Mai ismereteink szerint — feltételezve az erőforrások javuló kihasználását és figyelembe véve a KGST-ben folyó tervkoordináció várható eredményeit —, a következő tervidőszakban a nemzeti jövedelem évi átlagban mintegy 3 százalékkal lesz növelhető. A növekedésnek ez a mértéke elegendőnek látszik ahhoz, hogy folytatni tudjuk az adósság csökkentését és egyidejűleg többet fordíthassunk a hazai felhasználásra is. Helyzetünkből és feladatainkból következő parancsoló szükség, hogy a belföldön felhasznált nemzeti jövedelemből — az életszínvonal szerény, de érzékelhető javításának fedezete mellett — fokozatosan növekvő hányadot biztosítsunk a termelés bővítésére, a műszaki fejlődés megalapozására, a jövőt szolgáló kutatásokra és az infrastruktúra kiépítésének meggyorsítására. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy megállítsuk, majd megfordítsuk a műszaki-technikai élvonaltól való elmaradás folyamatát, megteremtsük annak lehetőségét, hogy kezdetben néhány, később pedig minden olyan termelőágban, amelyben erre komoly esélyünk van, kiemelkedjünk a középmezőnyből, növeljük termékeink versenyképességét és csökkentsük a rést az export- és importáraink között. A saját korábbi tapasztalataink, de a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a miénkhez hasonló adottságú országok csak ezen az úton, csak a szelektív fejlesztési politikára alapozott gazdaságos export növelésével és nem az import erőltetett korlátozásával érhetik el a fizetési mérleg egyensúlyának megszilárdítását, biztosíthatják az előrehaladás forrásait. Ezt tudva, bármennyire is nehéz, életbevágóan fontos, hogy a termeléspolitikában a fej- * lesztésre szánt eszköz elosztásakor, — az energia- és nyersanyagforrások biztosításához szükséges beruházások mellett — elsőbbséget adjunk azoknak a feldolgozóipari ágaknak — elsősorban a gépiparnak, a gyógyszer- és növényvédő szer- és intermedier-gyártásnak, az élelmiszeriparnak —, amelyeknek termelését gyorsütemben korszerűsítve növelni tudjuk a kivitelt. Ugyanilyen fontos érdek fűződik ahhoz, hogy megteremtsük a fejlett technológiai eljárások meghonosításában vezető szerepet betöltő elektronika, a' robottechnika, a biotechnológia széles körű alkalmazásának feltételeit. E követelmények érvényre juttatása céljából a VII. ötéves tervbe illesztve külön programokat dolgozunk ki. A műszaki haladás élvonalát megtestesítő fejlesztés támogatásával egyidőben intézkedéseket tervezünk a ma még gazdaságtalan vagy veszteséges termelés jövedelmezőségének megjavítására, vagy ha más megoldás nincs, a megszüntetésére. A jövedelmezőség javításához a központi támogatáson, a műszaki fejlesztésen és az anyagi érdekeltségen túl még valami másra — arra is szükség van —, hogy érzékelhető előrehaladást érjünk el a legnagyobb értéket képviselő munkaerő hatékony foglalkoztatásának megoldásában, a minőség, a rend és a fegyelem, a gazdasági morál, általában a munkakultúra javításában. E téren is nagyok a vállalatok közötti egyenetlenségek, és ennél fogva nagyok a tartalékok is. Kedves Elvtársak! A belföldi szükségleteket, a kiviteli lehetőségeket együttesen mérlegelve — és számításba véve a biztosítható energia-, nyersanyagforrások, a munkaidő és a termelő berendezések hatékonyabb kihasználását — az ipar termelésének átlagosan mintegy három százalékos növelését látjuk megalapozhatónak. A növekedés mértéke fontos jelzőszám, de napjainkban ennél sokkal nagyobb jelentősége van a minőségi tényezőknek, árinak, hogy milyen ráfordítással, mekkora érték előállítására képes az ipar, s hogy termé/