Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

443 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 444 modernségre törekedve, annak álarcában, irodalomban és művészetünkben is egyre terjed a közönségesség, ami továb rontotta a közízlést. Főműsoridőben nem a közízlést, magatartást pozitívan formáló, hanem a közkívánságot kiszolgáló filmek a televízióban, dohányzásra, alkoholizmusra, könnyű életmódra, ösztönös, felelőtlen szexuális magatartásra, szabadosságra, agresszivitásra, s végső fokon bűnözésre adtak késztetést éretlen, otthonról kellő erkölcsi alapot nem kapó rétegeknél. A homo sapiens fogalmát, a kiművelt ember fő célkitűzését végleg megcsúfolta szórakoztató iparunk. Tánczenekaraink megjelenése, magatartása, szövegeik és ez már sajtó, megjelent lemezeik igénytelen, decereblált, időnként narkomániára késztető példát adtak. Mindezek megkérdőjelezték örök érvényű emberi magatartási normák helytállóságát, időszerűségét, bizonytalanságot, átmeneti, vagy múló devianciát eredményeztek ifjúságunk nem kis jobb rétegénél is. A lakosság nagyobb hányadánál pedig rossz közérzetet és egy bizonyos fokon túl romló közbiztonságot eredményeztek ezek a jelenségek. Megkérdőjelezték, sőt tagadták a gyermekorvos részéről egyértelműen biztos alapot adni tudó, arra alkalmas családok szerepét is, szöges ellentétben a párt e kérdésben való állásfoglalásával, ifjúságpolitikájával és elvárásaival, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt humanista törekvéseivel, a társadalom és hazánk érdekeivel szemben nehezítve és effektusában biztosan nagyon rontva akár az egészséges életmódra nevelés egészségügyi vagy pedagógiai erőfeszítéseit. Ezért olvastam örömmel a törvény magyarázatául az idézett sorokat, s ezért remélem és kérem a magyar társadalom jobbik része nevében az ifjúság testi, lelki, szellemi egészségének védelme érdekében a sajtótörvény elfogadásával azt, hogy annak végrehajtása során az előbb általam idézett közerkölcsre vonatkozó kérdésekben is biztosítva legyen a végrehajtás. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 15.55—16.15. — ELNÖK: Sarlós István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz hozzászólásra több képviselő nem jelentkezett. A vitát bezárom. Dr. Markója Imre igazságügyminisztert illeti a szó. DR. MARKÓJA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném megköszönni a képviselőtársak nagyon értékes, tartalmas, őszinte és alkotó hozzászólását. Gondolom, mondani sem kell, hogy ezeket a hozzászólásokat a sajtót, a tájékoztatást irányító szervek az elkövetkezendő időszakban messzemenően hasznosítani fogják. Remélem, nem elsősorban az Igazságügyi Minisztériumban, hiszen az igazságügyminiszter csak a törvényjavaslat előadója, hanem azok, akik valóban illetékesek arra, hogy a tömegtájékoztatás ügyeiben jobbá tegyék dolgainkat. Ezért ezekre a felszólalásokra — ha megengedik a tisztelt elvtársak — nem reflektálok. Elhangzott azonban néhány konkrét felvetés, amelyekre úgy gondolom, konkrét választ kell adni. Mikért már az előadói beszédben is bejelentettem, egyetértek mindazokkal a javaslatokkal, amelyeket Tóth elvtárs adott elő. Tehát a kulturális bizottság javaslatait változatlanul indítványozom az országgyűlésnek megszavazni. Tóth elvtárs felszólalásában voltak olyan momentumok is, amelyek eltértek ezektől a konkrét javaslatoktól. Ilyen volt például a titokvédelem ügyével foglalkozó. Ez az egész kérdés felmerült már a kulturális bizottság ülésén is, főleg a sajtó részéről, ugyanis attól félnek, hogy a titokvédelmi szabályokat olyan széles körűen vonjuk meg, amely majd megakadályozza a sajtó megfelelő tájékoztatását és ezen keresztül az állampolgári tájékozottság fokozását. Erre vigyáznunk kell. Itt most azt szeretném bejelenteni, hogy ami az állami, szolgálati titokvédelemmel kapcsolatos kérdéseket illeti, azt a Minisztertanács a következő évben felül fogja vizsgálni. Ami az üzemi, üzleti titkokat illeti, itt vállalati vagy szövetkezeti szabályozásokról van szó. A kormány majd föl fogja hívni a figyelmet arra, hogy ez a szabályozás reális és normális legyen, ami nem akadályozhatja a tájékoztatás kiszélesítését, az állampolgárok jobb tájékozódását. Egyébként jómagam a jelenlegi gazdasági mechanizmusunkban különösebben nem félek a torzulástól, hiszen kénytelenek vagyunk márcsak a külföldi kapcsolatok miatt is egy csomó olyan adatot, anyagot szolgáltatni, amit, ha külföldnek szolgáltatunk, természetesen, hogy a magyar állampolgár előtt sem titok. Mindenesetre elfogadom tehát, hogy nagy figyelmet kell fordítani erre a kérdésre, és megfelelő, normális szabályokat kell hozni, amelyek védik a társadalom érdekeit is, de védik a tájékoztatás szabadságának az érdekeit is. A Tóth elvtárs fölvetette azt, hogy talán kevés volt az előkészítő munkára az idő, ha Tóth elvtárs nem haragszik meg, egy pici kis kiigazítást tennék. Itt azért nem egyhetes előkészületről volt szó. Lehet ugyan, hogy a kulturális és a jogi bizottság kicsit késve tűzte ki napirendre a téma megtárgyalását. Az előkészítés hosszú ideig, sok-sok vitával zajlott le, amelyben részt vettek képviselők, újságírók és a társadalom különböző rétegei, tehát mód volt kellő időben megismerkedni a javaslattal. Miután azonban én nem vagyok jogosult ebben a dologban nyilatkozni, azt tudom ígérni, — annál is inkább, miután a kormány ezt már többször tárgyalta —, hogy igyekszünk mindig kellő időben úgy előkészíteni a javaslatokat, hogy a parlament bizottságainak megfelelő módja legyen e javaslatok megvitatására és a parlament plénumára való felkészülésre. Fölvetette Tóth elvtárs azt is, hogy itt a társadalmi vita körül vannak bizonyos problémák. Én erre azt tudnám mondani, hogy mi tulajdonképpen a jogszabály-tervezetek vitájánál