Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-6
445 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 446 kétfajta formát ismerünk. A társadalmi vita, amely egy széles körű, az állampolgárok bevonásával lebonyolítandó vita. Ezt általában a Hazafias Népfront szervezi, velünk, vagy az illetékes minisztériumokkal közös egyetértésben. És van egy úgynevezett szakmai vita, amelyiket ha akarjuk, nevezhetjük szűkebb körű társadalmi vitának is. Ez utóbbi volt a sajtótörvény vitája is, amelybe bevontuk az újságírók széles tömegeit. Ennél a kérdésnél hadd jegyezzem meg azt is, hogy a kormány elhatározta és ez még valószínű ősszel a parlament elé is fog kerülni a jogalkotás és a jogalkalmazás jogpolitikájának korszerűsítését. Meg fogjuk nézni, hogy a kormánynak a jelenleg érvényes rendelkezései a jogszabálytervezetek demokratikus vitájával kapcsolatban helyesek-e vagy sem, mit kell korrigálni és ezt javaslatként ide fogjuk hozni a parlament elé. A Fodor és Kállai elvtársak felszólalásával egyetértek; remélem, nem sértődik meg Fodor elvtárs, mert ő profi hozzászóló volt ebben a szakmában, ha én külön kiemelném azt, hogy rendkívül nagy figyelemmel kísértem Kállai elvtárs igen bölcs gondolatokat tartalmazó hozzászólását. Fodor elvtárs felvetett egy javaslatot, hogy a törvényjavaslat 2. szakasza (1) bekezdését változtassuk meg. Ezzel a javaslattal egyetértek. Az (1) bekezdés szövege tehát a következő lenne: a sajtó nyújtson hiteles képet a Magyar Népköztársaság politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, utána kimarad az, hogy adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről és így tovább. Tényleg nem indokolt az, hogy a belső dolgainkról adjon hiteles képet, a külső, a nemzetközi élet eseményeiről pedig csak hírt adjon, mert ott is indokolt az, hogy hiteles képet adjon a magyar sajtó. Javasolnám a 2. szakasz (1) bekezdésének ilyenirányú módosítását. Südi elvtárs sok szempontból a szívemből beszélt és éppen ezért itt is alá szeretném húzni azt, hogy mindenképpen hasznosítani fogjuk a javaslatait. Südi elvtársnak voltak bizonyos, olyan javaslatai, amelyek kifogásolták azt, hogy a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és a panaszokról szóló törvény, illetve az ezzel kapcsolatos büntetőjogi rendelkezések nem mindenben kielégítően szabályozzák a dolgokat. Úgy vélem, van igazság abban, amit a Südi elvtárs mondott. Miután a kormány elhatározta azt, hogy a közérdekű bejelentésekről, javaslatokról és panaszokról szóló törvény végrehajtásának tapasztalatait a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság meg fogja vizsgálni, valamint a kormány által tervezett kodifikációs, ötéves kodifikációs programunkban szó van a Büntető Törvénykönyv módosításáról is, azt javasolnám, hogy Südi elvtársnak ezirányú javaslatait ennek során vizsgáljuk meg. Szeretném megköszönni, amit a Berecz elvtárs mondott a Központi Bizottság nevében, és ugyanez vonatkozik Bányász elvtársra is, aki a Tájékoztatási Hivatal elnökeként, a kormány részéről szólt hozzá. Mindketten gazdagították a gondolatkörét a mai parlamenti ülésnek. Bokor elvtárs felszólalásával is egyetértek és bevallom őszintén, jólesett, hogy ő felfigyelt arra, hogy ez a mai parlamenti ülés bizonyos haladó történelmi események időpontjaival szinkronban van. Sztrapák elvtárs felszólalásával egyetértve, el tudnám fogadni azt a javaslatát, hogy — s ezt én talán inkább az indokolásban juttatnám kifejezésre — utalni kell arra; az újságíró a közérdeket képviseli. Nem a közvéleményt tehát, hanem a közérdeket. Miután a beszédemben is szó volt arról, hogy az újságíró fokozottabb védelmét az indokolja, hogy ő a közérdeket képviseli, el tudom képzelni azt, hogy ott, ahol szó van az újságírók fokozottabb védelméről, azt megfogalmazzuk. Tisztelt Elvtársak! Csöndes elvtárs észrevételével kapcsolatban a következőket tudnám mondani: Itt a 13. szakaszról van szó az engedélyezési rendszerrel kapcsolatban. A beszámolóban is utaltam arra, hogy mi alapvetően a jelenlegi engedélyezési rendszert tartjuk fenn, amely kétségtelenül bizonyos fokig központosított. Itt most különösen a Művelődési Minisztériumról, illetve a Kiadói Főigazgatóságról van szó, amely szerveknek jelentős hatásköre van ezekben a kérdésekben. Nem tagadom, — mert nincs értelme —, hogy az előkészítő vita során is már felmerült az, amit Csöndes elvtárs mondott. Lehet, hogy nem lesz meggyőző, amit mondok, és lehet, hogy az elvtársak másképpen fognak szavazni ebben a dologban, de a kiadói vállalatoknál is, miként általában a többi vállalatnál, az önállóságot nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan kell végrehajtani. De hivatkozhatnék arra is, hogy például a vállalatok külkereskedelmi jogosultságát is fokozatosan bővítjük. Nem minden vállalat kap külkereskedelmi jogosultságot, de ettől még nem lesz valamelyik vállalat elsőrendű, vagy másodrangú vállalat. Higgyék el: nagyon alaposan mérlegeltük, valamennyi könyvkiadó vállalatnál azt, hogy megvannak-e a feltételek ahhoz, hogy ők meglehetősen nagy önállóságot kapjanak — ide értve az engedélyezési jogkört is. A kormány és a kulturális kormányzat úgy vélte, hogy ennek feltételei még nem mindenütt vannak meg, de ebbe az irányba kell törekedni. Ezért szerepel a Javaslatban az az egyesek által kompromisszumosnak mondott megoldás, hogy a Minisztertanács folyamatosan nézze ezt a kérdést és intézkedjék atekintetben, hogy azoknál a kiadó vállalatoknál, ahol megvannak a feltételek, a megfelelő önállóság biztosítva legyen — és a későbbiek során pedig megnézi majd a többi kiadó vállalatot is. Egyébként nem féltem a kiadó vállalatokat, mert már olyan hír is eljutott hozzám, hogy még el sincs fogadva a törvény, de már van olyan kiadó vállalat, amely benyújtotta kérelmét a megfelelő önállósításra. De ezt inkább a végrehajtásban kell megnézni. Amit Csöndes elvtárs mondott, azzal elvileg nem tudok vitatkozni, mert ha vitatkoznék, ellene mondanék az egész irányítási rendszerünkben kialakult helyzetnek. Ez irányba törekszünk, de kénytelen vagyok azt mondani:
