Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

441 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 442 írók, a szerkesztők. Ezentúl az újságíró — véleményük szerint — bármilyen témáról érdeklődhet, az illetékes gazdasági vezető kénytelen lesz nyilatkozni. Akár tetszik neki, akár nem. A sajtó képviselői azért nevezik engedékenynek a törvényt, mert véleményük szerint kibúvókra ad lehetőséget azzal, hogy az állami, szolgálati, üzemi és magántitokra való hivatkozással meg lehet tagadni a felvilágosítást. A sajtó képviselői szerint ez egy olyan kiskapu, amit gyakran lehet használni és nem felel meg a törvény iránti társadalmi várakozásnak. Ügy érzem, mindkét oldal álláspontja érthető és bizonyos fokig elfogadható is. Véleményem szerint a törvénynek az a feladata, hogy megfelelő kereteket biztosítson a tájékoztatás színvonalának javításálhoz és tartalommal majd az élet tölti ki. S attól, hogy az országgyűlés majd megszavazza a sajtótörvényt, még nem biztos, hogy javulni fog a tájékoztatás színvonala. Illúzió lenne arra számítani, hogy a törvény életbe lépésétől automatikusan feloldódnak a konfliktusok. Sőt, véleményem szerint, várhatóan több lesz a vita, az egyet nem értés. Nem lesz könnyű azért sem, és talán ez a fontosabb része a dolognak, mert a közvélemény ezentúl magasabb színvonalú munkát vár a sajtótól: gyors hiteles, valósághű tájékoztatást az ország gazdasági, társadalmi életéről, állapotáról. Egyebek közt arról is, ami itt a Parlamentben történik. Az országgyűlés legutóbbi ülésén Nagyiványi András képviselőtársunk többek között szóvá tette, hogy a választópolgárok számonkérik a képviselőkön, hogy megtettek-e mindent érdekeik képviseletében. Képviselőtársunk kifogásolta, hogy a sajtó nem mindig megfelelően tájékoztatja a közvéleményt a Parlamentben és különösen a különböző bizottságokban folyó munkákról. A kiadott közlemények nem tükrözik azt a vitát, azt az érdemi munkát, ami ott folyik. Képviselőtársunk felszólalása a másnapi lapokban szinte teljes terjedelmében megjelent. Kivéve ezt, a sajtót, a tájékoztatást bíráló részt. Hasonló problémákat vetettek fel más képviselők is különböző bizottsági üléseken. Az új sajtótörvény az ilyen eseteket sem tudja és nem is feladata teljes egészében szabályozni. Természetesen az új törvény értelmében a képviselőknek megvan az a lehetőségük, hogy fizetett hirdetés formájában tájékoztassák választóikat arról, hogy ők igenis véleményt mondanak, harcolnak a különböző bizottsági üléseken választóik érdekében. Azt hiszem, az együttműködésben nem ezt az utat kell választani, hiszen a képviselő, a sajtó és valamennyiünk célja közös, s ezért nekünk közösen kell munkálkodnunk. A kérdésről konzultálva az újságírók kifejtették, hogy ők partnerek a vitákat visszaadó tájékoztatásban. Éppen ezért közös feladatunk, hogy az új törvénynek megfelelően megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amelyek ennek az igénynek is eleget tesznek. Meggyőződésem, hogy a magasabb színvonalú tájékoztatás megvalósításához megfelelő kereteket biztosít az előttünk fekvő sajtótörvény. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Dr. Velkey László borsodi képviselő elvtársunk kért szót. DR. VELKEY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés ! A sajtóról szóló törvényjavaslat 3. §-ának 1. pontjában egy szóval szerepel a közerkölcs. A 10. oldalon az indoklás 1. pontjában a következők olvashatók: a közerkölcs a szocialista, humanista értékrendszeren alapuló olyan általános erkölcs, amelynek a társadalmi élet különböző területeire vonatkozó, viszonylag önálló sajátos normái vannak. Munkaerkölcs, családi élet, emberi kapcsolatok erkölcse. A közerkölcs megsértését jelenti a különösen megbotránkozást kiváltó, brutális, trágár, pornográf jellegű, a társadalmi, emberi kötelékeket semmibe vevő életvitelt hirdető sajtótermékek közlése. Ezeket a megelégedéssel és megnyugvással olvasottakat tovább erősítette bennem a 14. oldalon az a megfogalmazás: új szabályt tartalmaz a javaslat egyéb sajtótermékek kiadására jogosult szervezetekre, könyvkiadókra, hanglemez- és filmgyártó vállalatokra, majd így folytatja: alkotmányos rendünk, illetve az állampolgárok és jogi személyek jogainak, törvényes érdekeinek és a közerkölcsnek a sérthetetlensége olyan fontos követelmények, hogy azokat a sajtó legfontosabb feladatai között is felsorolja a javaslat. Tulajdonképpen, mint orvos, én nem gondoltam, hogy a sajtó-törvényjavaslathoz hozzá fogok szólni, nem is készültem rá, de arra gondoltam, hogy a jogászok, újságírók, s erre hivatott szakembereknek a feladata, hogy elemezzék, értékeljék, hogy csiszolják, tökéletesítsék e törvényjavaslatot. Ezért is nem jelentettem be hozzászólást. De Kállai Ferenc képviselőtársam, amikor így fogalmazott: aki nem tudja, vagy nem akarja véleményét elmondani itt az országgyűlésen, az felelős a jövőért, őés Berecz elvtárs későbbi hozzászólásának szelleme késztetett arra, hogy lehetőséget kérjek a szünetben hozzászólásra. Az általuk elmondottakat szeretném jó értelemben véve aprópénzre váltani, egyértelművé tenni. Kötelességemnek érzem, hogy sokmillió tisztességesen élő, a szocialista életformát vagy tudatosan, vagy természetesen, tudatosság nélkül magáévá tévő magyar állampolgár nevében és a magam nevében, mint aki a gyermek ifjúságvédelemért felelős orvos vagyok, szót kérjek. Ugyanis ismert tény, hogy hazánkban az elmúlt évtizedekben számos eleve téves, vagy a gyakorlatban eltorzult pedagógiai, pszichológiai, szociológiai elv, elképzelés kapott széles körű publikációs lehetőséget. melynek kóros, káros hatásai, kinövései az életben rövidesen érezhetővé váltak. A szabadságot, rendet nevelésben, életvezetésben, munkakészségben, életcélokban, fegyelemben egyre inkább felváltotta egyre szélesebb körben az élet különböző területein a rosszul értelmezett önmegvalósítás szülte szabadosság, közömbösség, célnélküliség, egyenesen a társadalomra nézve beilleszkedési zavarral, sőt a társadalom egészségét veszélyeztető irányzatok. Sajnos,