Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

439 Az Országgyűlés 6. ülése, 19 nak, amelyek a gazdasághoz kapcsolódnak, az újító, kezdeményező, kockázatvállaló, a munkahelyi rendet és fegyelmet megkövetelő emberekről, kollektívákról szólnak. Vitákat indítottunk, sorozatban mutatjuk be, véleménynyilvánításra buzdítva, a városrendezési terveket. Hisszük, hogy ezzel is hozzájárulhatunk a leghelyesebb döntések kialakításához. Ezeket ugyanis végrehajtani is könnyebb lesz, ha már ismerősek és ha a legjobb megoldásokra esik a választás. A sajtó úgy segíthetne még többet, a valóságfeltárásnak és a javaslatok közzétételének úgy van igazán értelme, ha jobban hasznosulhatnak a tapasztalatok. Mielőbb meg kellene teremteni annak a feltételeit, hogy a megjelent, elhangzott észrevételeket együttesen, rendszerezve is megismerhessék a döntéshozók. Ehhez elsősorban a jobb archiválás, az elektronikus adatfeldolgozás feltételeit szükséges létrehozni. Rendszerint hasznosnak bizonyul, ha a közvéleményt ismerő újságírók, szerkesztők testületi tagokként, illetve az ellenőrzési vagy más folyamatokba közvetlenül is bevonva megoszthatják ismereteiket másokkal. Hiszen például közérdekű észrevételeink hatására 1984-ben és tavaly összesen száz olyan intézedésről számolhattunk be, amelyek cikkeink nyomán születtek. Talán még fontosabb a közszellem változása, amiről nem tudunk statisztikát vezetni. Azt sem lehet hitelesen kimutatni, hogy a nyilvánosság ereje kiket tart vissza a közélet tisztasága, erkölcsi és jogi rendünk megsértéséről. Egész biztos, hogy sokakat. Azt indítványozom tehát tisztelt országgyűlés, biztosítsa be magát egész társadalmunk ezzel a törvénnyel is. Szavazzuk meg, azt javaslom, hogy mindig mozgékony, jó reagáló képességű tájékoztatásunk legyen. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Csöndes Zoltán budapesti képviselőtársunk következik. CSÖNDES ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés ! Az utóbbi években mindannyian tapasztaljuk közéletünk demokratizmusának örvendetes fejlődését. Nemcsak abban nyilvánul ez meg, hogy kiszélesedett politikai, állami, társadalmi intézményeink fórumrendszere, hanem abban is, hogy ezek többsége ma már valóban élő, működő fórumot jelent. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy létrehozásukat valós társadalmi igény indokolta. A társadalmi demokratizmus egyre szélesebb körű kibontakozásával párhuzamosan tanúi és részesei vagyunk annak is, hogy no a közvélemény, s főként a politikai közvélemény szerepe. Nem kell hangsúlyozni, hogy ennek alakításában, fomálásában a sajtónak milyen alapvető szerepe van. Szocialista céljaink megvalósításához elengedhetetlen a magas színvonalú, tudatformáló tájékoztatás, azaz a sajtó jó tevékenysége. Kétségtelenül fontos társadalmi, politikai, gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a közvélemény minden lényeges kérdésről idő, március 20-án, csütörtökön 440 ben, pontosan és hitelesen értesüljön. Annál is inkább, mert társadalmi, politikai, gazdasági életünk összefüggései bonyolultabbakká váltak. Ahhoz, hogy a sajtó segítséget nyújtson az eligazodáshoz, a tisztánlátáshoz — tehát betöltse tényleges feladatát — a jog eszközeivel is segítséget kell nyújtani. A beterjesztett törvénytervezet nem az újságírók kollektív szerződése, nem munkájuk szabályozása, hanem a tájékoztatás általános törvényszerűségeinek kereteit határozza meg. Meggyőződésem, hogy a sajtótörvény meghozatala a magyar társadalom nagy vívmánya, s a szocialista társadalom demokratikus fejlődésének jele, annak bizonyítéka. A világ kevés országának van átfogó sajtótörvénye, s úgy tudom, még kevesebb azoknak a száma, ahol a sajtótörvény megfelelően szolgálja a tájékoztatás politikáját. A törvény nagyobb önállóságot, szélesebb jogkört biztosít a sajtószerveknek, s ezzel párhuzamosan növeli a sajtóban dolgozó vezetők egyéni felelősségét is. Ezzel mindenképpen egyet lehet érteni. Ezt fejezi ki a törvény 13. §-ának b) bekezdése, amelynek értelmében a kiadói tevékenységre jogosult szervezeteknek ezentúl nem kell külön engedélyt kérniük, ha könyvet vagy hasonló kiadványt kívánnak megjelentetni. Ez nyilvánvalóan növeli a kiadók felelősségét, szolgálja a demokratikus jogok továbbfejlesztését, valószínűleg gyorsítja a könyvek átfutási idejét és elképzeléseink szerint csökkenti a bürokráciát is. Kívánatosnak tartom, hogy ezt a jogot a kiadói joggal automatikusan biztosítsuk és ne tegyünk különbséget a kiadók között olyan értelemben, hogy a Minisztertanács engedélyezte az engedély nélküli kiadás jogát vagy sem. Véleményem szerint ez nem a Minisztertanács jogkörének csorbítása, hiszen a kiadói tevékenység engedélyezésének során eleve meg kell győződni a kiadás tárgyi és személyi felételeinek teljes körű meglétéről. Éppen ezért javaslom, hogy a törvénytervezet 13. §-ának b) bekezdéséből töröljük a Minisztertanács jogkörét, s a kiadói tevékenységet automatikusan értelmezzük úgy, hogy teljes körű felelősséggel tartozik az általa kibocsátott termékekért. Ezzel elkerülhető lenne, hogy legyenek olyan kedvezményezett kiadók, amelyeknek nem kell engedély, s legyenek olyan „másodrendű" kiadói szervezetek, amelyek rendelkeznek kiadói joggal, de minden egyes esetben egyedi kiadási engedélyt kell kérniük. ' Tisztelt Országgyűlés! A törvény megalkotásának szükségességét egyértelműen alátámasztották azok a viták, amelyek megelőzték a törvényalkotást. Ennek során az információkat adók, a politikai, gazdasági és társadalmi szerveink vezetői és a sajtó képviselői is egyetértettek abban, hogy valóban nagyon időszerű a tájékoztatási tevékenység törvénybe foglalt szabályozása. Egyetértettek mindkét fél képviselői abban is, hogy mi a törvénytervezet hibája: a túlzott engedékenység, mondták. S természetesen mindkét fél mást és mást értett alatta. A tájékoztatást adók, tehát az informátorok úgy vélik, hogy túl sok jogot kapnak az újság-