Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

435 Az Országgyűlés Ç. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 436 nem az értékőrzés és az értékteremtés feladatai is várnak. A tömegkommunikáció munkásai gondoljanak szüntelenül arra a végtelenül nagy felelősségre, amit a kimondott, vagy az írott szó jelent, gondoljanak az olvasóik, a nézőik, a hazájuk iránti felelősségre. Sajtónk már születésének pillanatában elkötelezte magát a nemes feladat, anyanyelvünk ápolása, művelése mellett. Nyelvészeink időnként ugyan elismeréssel szólnak már mai újságjaink nyelvezetéről, elektronikus sajtónk stílusáról, de ha önkritikusan vizsgáljuk a helyzetet, továbbra sem árt, ha Kodály Zoltán útmutatására figyelünk. Sokat kell még tennünk azért, hogy sajtónk szava, szép tartalma, nemes törekvései el is jussanak oda, ahová szánjuk: „a milliók szívébe". A sajtónyelv tisztaságát szándékaink, gondolataink, cselekedeteink tisztaságával is példázzuk. A formájában is szép szóval eredményesebben küzdhetünk a társadalom előtt álló nagy feladatok sikeres megoldásáért: így mozgósíthat a sajtó bátor tettekre, következetes cselekvésre, a nemzeti egységért, szocialista építőmunkánk meggyorsításáért, s így ösztönözhet a hatékonyabb termelésre, a munkafegyelemre. Azt kérjük, hogy a sajtó segítsen megértetni, mi az országos, és mi a helyi érdek. Küzdjön a sajtó a közjóért, az erkölcsért, az emberi tisztességért, neveljen az egészséges életmódra, harcoljon jobban a könnyelműség. a felelőtlenség, az alkoholizmus ellen. S persze, az újságíró, a publicista, a riporter szavának hitelét csak növeli, ha szavait átfűti a személyes meggyőződés, a személyes példa. Soha nem mondhatunk le a sajtó tudatformáló, mozgósító szerepéről, lehetőségeiről és rendkívül megnövekedett felelősségéről. A tájékoztatás valamelyik formájában szüntelenül otthon van minden magyar családnál. Az elmúlt harminc esztendőben hárommillió magyar család vált tévénézővé, a legtöbb család tulajdonában több rádiókészülék is található. A televízió a két fő- és a körzeti adásaiban hetente már csaknem száz órán át sugároz műsort. A Magyar Rádió három központi és öt regionális programját heti 540 órás műsoridőben közvetíti. Sajtónk demokratizmusát tükrözi, hogy jelenleg 1720 időszaki lap jelenik meg nálunk, s ezek évente 1 milliárd 400 millió példányban jutnak el az olvasókhoz. Csupán a központi és a vidéki napilapok száma meghaladja a napi 3 milliót, és a 34 hetilapé is a heti 7 milliót. Vagyis: az átlagos magyar család legalább egy napilapot és két hetilapot olvas egyéb olvasmányai mellett. Fontosnak tartom megemlíteni azt a tényt is, hogy a magyarországi egyházak jelenleg 16 újságot jelentetnek meg. Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan kormánynak — mondta Kossuth Lajos —, „amelyik igazságból indul ki, egyszersmind a véleményszabadság barátjának és őrzőjének kell lennie." A Magyar Népköztársaság kormánya a nyílt szó, a véleményszabadság híve, amit a sajtótörvény javaslatának elkészítése és beterjesztése is bizonyít. Befejezésül szükségesnek tartom még megjegyezni: a törvényjavaslat a Magyar Szocialista Munkáspárt három évtizedes, nyílt és következetes, a gyakorlat próbáját kiállt tájékoztatáspolitikájára épít, a szocialista törvényesség elveinek és gyakorlatának egyaránt megfelel. Politikai alapozása és a paragrafusokat is átható szellemisége egyaránt sugallja, hogy olyan szocialista sajtótörvényünk születhet, amely nemcsak a demokratizmus lendítője lehet, hanem tovább növelheti a nemzetközileg elismert és becsült magyar tájékoztatás rangját. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Sztrapák Ferenc, Bács megyei képviselőtársunk. DR. SZTRAPÁK FERENC: Azért néztem hátra egy pillanatra, hogy egyrészt erőt merítsek, másrészt pedig, hogy lássam, itt vannak-e a kollégáim a sajtópáholyban. No, nem a magam hozzászólása miatt, hanem azért, mert nagyon lényegesnek tartom a munkájukat és a munkalehetőségeiket, különösen itt, a demokratizmus legfelsőbb házában. Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban „az alkotmányt megerősítő boltozat"-nak nevezte a múlt századi reformnemzedék a sajtószabadságot. Azóta bölcsebbek lehettünk néhány emberöltő tapasztalataival, s elhihetjük: ha egy születő polgári demokráciának ilyen fontos volt a sajtó, a szocialista demokratizmusnak még fontosabb a nyilvánosság ereje. Elérkeztünk abba a korba, hogy itt és most rögzítsük a közmegegyezést erősítő, a hírközlés hiánycikkeit csökkentő tájékoztatási gyakorlat törvényét. Kellenek az egyértelmű útjelzők, paragrafusok, hogy elkerülhetők legyenek a hazai sajtótörténetnek is azok az évei, amelyekre nem szívesen emlékezünk vissza. Kérem, higgyék el, hogy mi, újságírók a legtöbb esetben őszintén változtatni és jobbítani szeretnénk az életen. Méghozzá nyilvánvaló közérdekből. Sajnálom, hogy az országgyűlés elé került tervezetből kimaradt az a megfogalmazás, amelyet én változatlanul igaznak érzek, és így szol : az újságíró a közérdek képviselője. Szó sincs arról, hogy egyedül, vagy kizárólag ő képviselné a közérdeket. De ez adja a programját, elhivatottságát. A sajtó munkatársai kulcsszerepet játszanak abban a nagy, nyilvános informáciáramlásban, aminek a gyorsulása tovább gyorsíthatja a hasznos társadalmi változásoknak a dinamikáját. Ennek a szükségességét egyébként saját választókerületemben is érzem. A választópolgároknak többet kellene tudni a képviselőjük, a tanácstagjuk munkájáról, a közösségi fórumok helyi elhatározásairól, hogy ott is gyakrabban cselekedjenek a társadalmi ügyekért, ahol ez ma még nehezebben megy. Nagyon indokolt niind több helyütt a városok és vonzáskörzetük helvi saitójának életrehívása, ahogy a feltételek kialakíthatók n működéshez. Fontos az is, hogy a törvény és majd a nyomába lépő jogszabályok ne korlátozzanak fölöslegesen, mert visszafoghatnák, gátolhatják az újságíró-hivatás teremtő kockázatát. Lehet ugyan lassítani a reflexeket, de akkor a jó és a rossz, a cél és a buktató is később tudatosodik. A sajtónak, mint a szervezet