Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-6

433 Az Országgyűlés 6. ülése, 1986. március 20-án, csütörtökön 434 ségük és etikai tartásuk, felkészültségük és a szakma iránti alázatuk, való ságkutató kíváncsiságuk' és felelősségtudatuk mércéül állítható mai tömegtájékoztatásunk egésze elé. A magyar sajtó haladó múltja és a szocialista építést szolgáló jelene révén — úgy vélem —, rászolgált arra, hogy olyan törvény tegye teljessé szocialista jogrendszerünket, amely segíti és ösztönzi a sajtót küldetésének maradéktalan telj esítésében. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat szelleme és paragrafusai az alkotó emberséget, a humanizmust és a legszélesebb értelemben vett demokratizmust képviselik, sajtónkat is a szocialista demokrácia fejlesztésének szolgálatára ösztönzik. Joggal. Hiszen csak megfelelő ismeretekkel rendelkező, jól tájékozott állampolgároktól lehet elvárni, hogy cselekvő alakítói legyenek életünknek, fejlődésünknek, jövőnknek. Sajtónk sokban segítette eddig is és még fokozottabban segítheti a nemzeti közmegegyezés formálását, építőmunkánk, gazdasági fejlődésünk meggyorsítását, a társadalom- és a művelődéspolitikai feladatok végrehajtását. Segíti a békéért és a társadalmi haladásért folyó nemzetközi küzdelem, a békés egymásmelleit élés gyakran bonyolult kérdéseinek megvilágítását, a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítését a köztudatban. A Magyar Televízió, a rádió és az írott sajtó küldetésének tekinti a megbízható, gyors, az összefüggéseket is hitelesen bemutató tájékoztatást, korunk valóságának tiszta tükrözését, az orientálás és a társadalmi tettekre való mozgósítás kettős feladatának minél jobb elvégzését. Valljuk, hogy a tájékoztatás nyíltsága, őszintesége és teljessége elengedhetetlen tartozéka a szocialista demokráciának. Ezt erősítette meg pártunk XIII. kongresszusának határozata és ez fogalmazódott meg kormányunk ötéves munkaprogramjában is. Valamennyien úgy véljük, hogy a televízió, a rádió, az írott sajtó dolgozóinak rendkívül felelős szerepük van abban, hogy népünk mindenkor a valóságnak megfelelő képet kapjon az ország helyzetéről. Nálunk már hosszú ideje senki sem igényli a sajtótól az eredmények megszépítését, a hibák elhallgatását, vagyis a „lakkozást". A valós helyzet bemutatásához természetesen az is hozzátartozik, hogy a tömegtájékoztatás tükrözze a dolgozó, alkotó emberek fáradozását, erőfeszítéseit és ezek eredményeit is. Tisztelt Országgyűlés ! A sajtótörvény gerincének tekinthetők azok a törvényszakaszok is, amelyek az újságírók jogaival és kötelességeivel foglalkoznak. Ezek megfogalmazása tükrözi pártunk és kormányunk véleményét, hogy a szocialista demokrácia intézményrendszerében ma a politikai nyilvánosság fejlesztése az egyik legfontosabb tényező. Kormányunk határozott véleménye, hogy a törvényjavaslat mind szellemében, mind tételes szakaszaiban kellő jogi biztosítékokat nyújt a sajtónak fontos feladata ellátásához. A hasznos, jó megfogalmazások kialakításában szerepe volt a sajtótörvény több éve folyó igen alapos előkészítésének is. Mind a már említett széles körű szakmai-társadalmi vita, mindpedig a tárcavélemények eredményesen formálták, gazdagították a törvény tartalmát. A törvényjavaslat nemcsak hogy nem korlátozza a sajtó kívánatos mozgásterét, hanem — s ezt nagyon hangsúlyozottan szeretném aláhúzni — elveinknek és jelenlegi gyakorlatunknak megfelelően még kibővíti azt! De — s ebben se legyen félreértés — nem ad teret a parttalan liberalizmusnak, a nép- és társadalomellenes eszméknek, nem engedi meg a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje, törvényei, barátai és szövetségesei elleni uszítást. Nyilvánvaló, hogy a tömegtájékoztatás csak akkor tud megfelelni társadalmi hivatásának, ha rendelkezik a szükséges információkkal, értelmezésük, magyarázatuk képességével. A kormány előtt nem ismeretlen, hogy a sajtótörvény előzetes szakmai vitája során a felvilágosítási kötelezettségről heves vitákban ütköztek a vélemények. Sokan voltak, akik úgy vélték, hogy ennek törvénybe foglalása kiszolgáltatottá teszi az állami szerveket, intézményeket és vállalatokat, ha — úgymond — a sajtó mindig megkövetelheti az információkat. Az újságírók egy része viszont korábbi rossz tapasztalataira emlékezve, hajlamos volt korlátozást látni az üzemi, üzleti, vagy magántitok elengedhetetlenül szükséges törvényi megfogalmazásában. Számunkra a társadalom közös érdekei mutatják a cselekvés követendő irányát. A nyilvánosság nem öncél; azt az egész nép javára, a közügyek tisztasága érdekében, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése érdekében szükséges növelnünk, nem pedig azért, hogy valakinek az egyéni érdeklődését, vagy éppenséggel a kíváncsiságát elégítsék ki. A felvilágosítási kötelezettség — miként a sajtótörvény egyetlen más szakasza sem — nem lehet visszaélés forrása. A tényleges titkokat a jövőben sem tárhatjuk a világ elé: mindenkor lesznek államunknak olyan tényei, történései, amelyeknek; nyilvánosságra hozatala sértené politikai, diplomáciai, gazdasági, egyszóval nemzeti érdekeinket. Ugyanakkor a törvényjavaslat nagy figyelmet fordít arra, hogy az újságírók munkájuk során minél kevesebb akadályba, mesterségesen előidézett, mondvacsinált titokba ütközzenek. A kormány már hosszú ideje az államélettel, a belpolitikával, a gazdasági kérdésekkel foglalkozó újságírók teljes körű beavatására törekszik. Világosan megismerteti a sajtó dolgozóival döntéseinek hátterét, mozgatórugóit, társadalmi szándékait. Hasonló magatartásra buzdította és buzdítja a kormány az államhatalom és az államigazgatás más szerveit, s a helyi népképviseleti szerveket is. A jövőben nemcsak a politika és a kormányzat, hanem az igazságszolgáltatás is felléphet azok ellen, akik a sajtó által gyakorolt társadalmi nyilvánosság és ellenőrzés kizárására vagy kijátszására törekednek. Ugyanakkor fontos tisztének eredményes ellátásához a tájékoztatásban dolgozóknak javítaniuk kell az újságírás szakmai színvonalát, erkölcsi, etikai szintjét. A sajtóra nemcsak a valóság hű tükröztetése és a mozgósítás, ha-