Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-5
361 Az Országgyűlés 5. ülése } 1985. december 21-én, szombaton 362 Ami a jövő évi költségvetést illeti: a bevételek 9 százalékkal, a kiadások 10 százalékkal növekednek az önök előtt fekvő törvényjavaslat szerint. Az állami költségvetés hiánya az eddig megszokottnál némileg nagyobb: 23 milliárd forint lesz. Miért vállaljuk ezt a tendenciát? Azért, mert el kívántuk kerülni a kiadásoknak egy végletesen restriktív előirányzását, másrészt pedig az adóknak nagyobb arányú emelését. Az elmúlt években kialakult hiánynál némileg nagyobb hiány elfogadását mégis azért merjük javasölni, mert úgy véljük, hogy ezek az előirányzatok elősegítik a társadalmi-gazdasági folyamatok egészséges dinamizálását. De rögtön hozzá szeretném tenni: arról nincs szó, nem lehet szó, hogy egy ilyen hiány tartóssá váljék a népgazdaságban ! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési javaslat szerkezete, tartalma 1986-tól kezdve kissé eltér az eddig megszokottól. Az országgyűlés tavaszi ülésszakán elfogadott törvénymódosítás szerint az állami költségvetés most már nem tartalmazza a tanácsok teljes költségvetését, csupán a nekik nyújtott állami támogatást. Ez kifejezi a tanácsok fokozódó önállóságát. Azért, hogy az állam teljes pénzügyi helyzete is világos legyen és különösen a tanácsokra háruló, nagyrészt jóléti — itt úgy fogalmazódott meg: elosztó — funkciókról is legyen áttekintés, a törvényjavaslathoz mellékeltük az állam és a tanácsok teljes, összesített bevételeit és kiadásait tartalmazó úgynevezett államháztartási mérleget is tájékoztatás céljából. E változás ellenére azonban természetes, hogy az állam pénzügyi funkcióinak nagyrésze továbbra is az állami kötségvetésre hárul. Az összes államiháztartási bevételnek, illetve kiadásnak körülbelül háromnegyedrésze továbbra is az állami költségvetésben jelentkezik. Az állami kötségvetés előirányzatai közül a legmegbatározóbbak a vállalatok és a költségvetés pénzügyi kapcsolatai. Ezek a kapcsolatok azt tükrözik, hogy a vállalatok termelése jövőre növekedni fog, a hatékonyság a tervezett mértékben javul és a termelési szerkezet korszerűsödik. A pénzügyi szabályozók változása is befolyásolja az állami bevételeket és kiadásokat, de az említettekhez képest kisebb mértékben. A pénzügyi szabályozás kereteit nem változtattuk, mert az volt a szándékunk, hogy az idén bevezetett adó- és támogatási rendszert — mint rendszert — stabilizáljuk, és ezzel is elősegítsük a vállalatok tervszerűbb gazdálkodását. Nem lehetett persze eltekinteni a szabályozó mértékének változásától néhány területen —, így többek között a nyereségadó némi emelésére kényszerültünk. A módosítások egyik célja az, hogy a jövedelmek központosítása és újraelosztása a jövő évi terv aktuális követelményeihez igazodjék. Ehhez arra van szükség, hogy a vállalatok nettó befizetése 1984-hez képest — amikor teljesítettük az egyensúlyra vonatkozó elképzeléseinket — arányosan növekedjék, tehát a vállalati befizetések a tisztajövedelemmel arányosan változzanak. Másrészt a szabályozók változása azt is célozza, hogy ösztönözzük a versenyképes termelést és jobban szolgáljuk az áremelkedést fékező politikát, amely a jövő évre hangsúlyozott gazdasági prioritásunkká vált. Emellett 'meg kell vallani: néhány változtatás egyszerűen azért volt szükséges, mert rájöttünk a korábbi szabályozás egyes következetlenségeire, pontatlanságaira. Az intézkedések közül szeretném kiemelni azt, amelyre már Faluvégi elvtárs az előbb utalt: a felhalmozási adó részben szelektív, részben általános csökkentését, másrészt az exportorientált fejlesztéseket, strukturális változásodat segítő, pályázati úton elnyerhető pénzügyi kedvezmények növelését. A jövő évi költségvetés kapcsán is meg 'kell említeni azt a témát, amelyről ugyancsak szó volt az előző vitában; alapvető ellátási, esetenként külkereskedelmi érdekből egyes termelési ágak az elmúlt időszakban növekvő támogatást igényeltek, és 1986-ra is igényelnek. A szénbányászat, a vaskohászat és az élelmiszergazdaság néhány területe tartozik ide. Itt nagyon következetes munkára van szükség ahhoz, hogy amennyire lehet, a termelés szerkezete itt is előny ösebbre forduljon, és főleg igen szigorú költséggazdálkodás mérsékelje a kiadásokat. Mi a szótárunkban azt a szót, hogy költségcsökkentés, lassan a régies vagy elavult kifejezések közé tettük, helyette inkább a begyűrűzés szó lépett elő. Én azt hiszem, ez nem kedvező szóváltás. Én szeretném hangsúlyozni az önköltségcsökkentésnek új és régi módszereit egyaránt. Erre azért van szükség, mert ha egyes ágazatok tartósan növekvő támogatást igényelnök, akkor ez viszszahat a kedvezően gazdálkodó vállalatok fejlődési lehetőségére, akármit mondunk, iakármenynyire is el akarjuk ezt kerülni,, mert hiszen nem akarjuk, hogy céljaink teljesítését rombolják ezek a tendenciák. A termelésnek szerves része a kisegítő, kiegészítő gazdaság, értve ez alatt az egyéni vagy csoportos vállalkozási formákat. Itt továbbra is azt tapasztaljuk, hogy e tevékenység szerves része a gazdaságnak, erre szükség van, szabályozásuk lényeges új intézkedést nem igényel. A sajnos nem ritka, vagy így is mondhatnám, itt sem ritka rendellenességeket fokozott ellenőrzéssel kell elhárítani, illetve szankcionálni. Tisztelt Országgyűlés! A lakosság szélesedő gazdasági akitivitása, jövedelmének és vagyonának gyarapodása, illetve differenciálódása e téren aktívabb, hatásosabb adópolitikát igényel az eddiginél, amely a jövedelem-, és részben a vagyoni különbségekhez igazodó, arányosabb közteherviselést valósít meg. Egy ilyen adórendszer kiépítése hosszabb id Őt igényel, de az időszerű lépéséket addig is indokolt megtenni. 1986-ban a magántevékenység után fizetendő jövedelemadózásban kisebb korrekciót teszünk, amely az alacsonyabb jövedelmeknél némi mérséklést, a nagyobb, havi 15—20 ezer forintot már elérő jövedelmeknél némi adóemelést irányoz elő. Az intézkedések a termelési politika céljait szem előtt tartják. így növeljük a kedvezményeket a szolgáltatásokban, a falusi ipar számára, az ipari tanuló-neveléshez nyújtott támogatást, és így
