Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

359 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 360 HETÉNYI ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt másfél nap sokoldalú vitája nyomán önök most elfogadták a népgazdaság VII. ötéves tervét és expozémat azzal kezdeném, hogy véleményem szerint ez a vita irányt szabott, igen sok hasznos észrevételt tett a pénzügyi munkához is, a költségvetési politika számára is, amelyet igyekszünk hasznosítani azon a módon, amelyet Faluvégi elvtárs említett. Nagyon füleltünk erre a vitára, s hadd jegyezzem meg, nagyon füleltünk arra a vitára is, amely nemrég a népfrontkongresszuson folyt és ugyancsak hasznos tanulságokkal szolgált a pénzügyi munka számára. Az 1986. évi költségvetés összeállításához a fő iránytű a most elfogadott VII. ötéves terv fejlődési irányvonala. Kétségtelen azonban, hogy a jövő évi éves népgazdasági terv és az ezzel összhangban kialakított állami költségvetés kidolgozása ezek után sem volt egyszerű feladat. Igen nagy energiát fordítottunik közben a folyó gazdasági'folyamatoknak a kézben tartására, irányítására. Ügy véltük, hogy mindenekelőtt egy kielégítő bázis megteremtésével lehet a VII. ötéves terv realitását is fokozni. Sajnos az a helyzet, hogy igen sok kiemelkedő részeredmény ellenére ebben az évben nem minden gazdasági célunkat értük el. A termelés és a nemzeti jövedelem növekedése elmarad a tervezett ütemtől, a külkereskedelmi mérleg aktívuma a szándékoltnál kisebb, mértékben lesz kedvező. Ezért elengedhetetlen, hogy 1986-ra az idei folyamatokban tapasztalható egy-két kedvezőtlen vonást kiiküszöböljünk, mert ez a feltétele annak is, hogy a VII. ötéves terv olyan reálisan, mint ahogy itt erről szó volt, megvalósuljon. Engedjék meg, hogy ezért külön hangsúlyozzam ezen a fórumán azt a látszólag költői kérdést: mikor kezdődik a következő tervidőszak. Az jövő év január 1-én kezdődik és megvalósításának a sikere is a jövő év január 2-tól végzett munkán múlik. Ezért itt nincs mód — arra való hivatkozással, hogy a tervnek két szakasza van, az egyikben még kevésbé lendül fel a gazdaság, a másikban jobban —, hogy ezt bárki valami halogatásnak tekintse, bárki felmentve érezze magát az azonnali teendők végrehajtása alól. Az idei tervnek — miközben van néhány kedvezőtlen vonása, amelyekről szóltam — igen kiemelkedő, tiszteletreméltó és megőrzendő eredményeit is hangsúlyozni kell. Fizetőképességünket ez évben is fenntartottuk. Nőtt a feldolgozóipari export volumene. A lakosság reáljövedelme, fogyasztása a terv szerint alakul. A vállalatoknak van egy köre, ahol tovább, jobban tudnak alkalmazkodni a változó feltételekhez és sikeres fejlődést érnek el. Az idei gondok egy részéről elmondható, hogy: átmeneti jellegű. En remélem, hogy ilyennek lesz ítélhető az év eleji hideg tél és még néhány más körülmény, pl. az egyes területeken érezhető aszály. Azt hiszem, abban is nyugodtan bízhatunk, hogy az idén végrehajtott szabályozóváltozás, továbbá az új vállalatvezetési formákra való felkészülés csak átmenetileg osztotta meg a vállalatvezetés figyelmét sok feladat között. Ezek most már — hogy így mondjam — bejáratódtak és a vállalatvezetők, s természetesen más szervek is minden figyelmüket a folyó gazdasági feladatok jobb megoldására tudják fordítani. A kormány maga is igazított a szabályozókon részben évközben, részben pedig jövő évi hatállyal és reméljük, hogy ezek a kiigazítások szintén kedvező hatást fejtenek ki. Az ilyen kiigazítások között megemlítem a kukoricatermelés és az állattenyésztés néhány ágazatának fokozott ösztönzését. Van természetesen a gondoknak egy olyan csoportja —, s azt hiszem, ez végül is a nagyobb —, amelynek tartós vagy átmeneti jellege rajtunk, további munkánkon múlik. A hatékonyság javulása, a piaci igényekhez való alkalmazkodás, illetve ennek megjavítása bizony kemény, - fegyelmezett munkát követel, és elsősorban rajtunk múlik, hogy e téren elérjük-e azt a változást, amely a termelés és a hatékonyság dinamikus fejlődését már 1986-ban, s remélem, hogy 1986. első negyedévében is megalapozza. Az idei gazdasági tendenciák tükröződnek az állami költségvetésben is. Az állami költségvetés átvállalt egy. sort a ránk nehezedő terhek közül. Ilyen például a többlet-energiaköltségek egy része, vagy a mezőgazdasági termékek kedvezőtlen exportáralakulásából adódó terhek. Ennek egyfelől az a következménye, hogy a lakosság jövedelme a nehézségek ellenére tervszerűen fejlődhetett, a vállalatok nyeresége nem lesz kisebb annál, mint amit terveinkben előirányoztunk, másfelől azonban a költségvetés hiánya — remélhetőleg átmenetileg! — jóval nagyobb lesz a tervezettnél. Tisztelt .Országgyűlés ! A jövő évi költségvetés a tervnek arra az elgondolására épül, hogy képesek vagyunk olyan teljesítménynövelésre, amely megalapozza a fogyasztás emelkedését, elkerülhetővé teszi a beruházások mérséklését és tovább szilárdítja a külső és belső gazdasági egyensúlyt. Az ipari termelés 2—2,5 százalékos, az építőipari termelés 1 százalékos, a mezőgazdasági termelés 3—3,5 százalékos növekedésével számolunk. Ha a hatékonyság úgy alakul, ahogy itt az elmúlt másfél napban erről szó volt, akkor megalapozott, hogy ezek nyomán a nemzeti jövedelem 2,3—2,7 százalékkal emelkedjék. Mindez fedezetet nyújt a fogyasztás körülbelül egy százalékos emelésére, és a külföldi adósságállomány további csökkentésére. Lehetőség lesz a reálbérszínvonal megőrzésére és a szociális-kulturális körülmények további javítására. De — mint ahogyan erre Faluvégi elvtárs is utalt zárszavában —, e magas 'mérce elérésének kulcsa a termelés nemzetközi versenyképességének javítása és az ilyen irányú szerkezeti átalakulás folytatódása, remélhetőleg az eddiginél kissé gyorsabb ütemben az iparban, illetve a termelés minden ágában. Ennek mindenekelőtt az exportképesség javulásában kell kifejezésre jutni. Ezt az irányzatot igyekszik erősíteni a szabályozók módosításának sok eleme, de emellett állami gazdaságszervezési intézkedéseket is teszünk a továbbiakban is az export előmozdítására.