Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

349 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 350 Tisztelt Országgyűlés! Végezetül javaslom, hogy a VII. ötéves tervtörvényt fogadjuk el, és úgy dolgozzunk, hogy a célkitűzések a dinamikusabb fejlődést biztosító változatban megfogalmazottak szerint teljesüljenek. — Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést húsz peräre felfüggesztem. (Szünet: 14.23—14.51. — Elnök: Sarlós István) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Több képviselőtársunk az eddigieken kívül nem kért szót, a vitát ezért lezárom. Átadom a szót Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettesünknek. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Szeretnék a kormány nevében köszönetet mondani a tartalmas, nagyon részletes és felelős vitáért, ami kiterjedt a terv fő céljaira, az egyes területek, ágazatok feladataira és a végrehajtás eszközeire, tennivalóira. A vitában sok olyan kérdés is felmerült, amelyek csak áttételeken keresztül kapcsolódnak a tervhez. Ügy gondolom azonban, hogy ezek is mind figyelemre méltóak, mert kifejezik a gazdaságban, a társadalomban meglevő gondokat és feladatokat. Érthető, tehát, ha ezek egy ötéves terv megvitatásakor is felmerülnek és hangot kapnak. Külön szeretnék köszönetet mondani a tervezők nevében a tervezőmunkát illető elismerő szavakért. Ezek jólestek, hiszen az igazság az, hogy a tervezés is nehéz feladat és azt bizony sokszor nehéz, bonyolult helyzetben kell végezni. Szeretném rögtön hozzáfűzni, hogy az elismerések nem csak egy hivatalt, vagy egy kollektívát illetik meg, hiszen a terv az egész kormányzat tevékenységének eredménye és nagyon sok társadalmi szervezet, tudományos testület véleményét tükrözi, illetőleg javaslatát foglalja magában. A törvényjavaslat a vitában támogatást és egyetértést kapott. Ugyanakkor néhány kérdésben a szokottnál is több volt a kritikai megjegyzés. A vitát értékelve úgy gondolom, hogy az elhangzott észrevételek két kérdés körül csoportosultak. Az egyik úgy fogalmazódott meg, hogy a terv néhány vonatkozásban nem tudja a társadalom minden igényét — a meglévő társadalmi, szociális gondokat — olyan mértékben enyhíteni, mint ahogy azt elvárnák, vagy elvárták volna. A másik, hogy vajon a kibontakozáshoz és az annak érdekében elvégzendő nagy feladatoknak az eszközei minden területen — vállalatnál, ágazatban — rendelkezésre állnak-e majd. Ez a két figyelmeztetés — ha tetszik aggodalom —, úgy gondolom jogos. Ezekkel a tervezők is tisztában voltak, s azokat most önök is megerősítették. Azt hiszem ebből azt a következtetést kell levonni, hogy mindkét területen a végrehajtás során erősíteni kell a tervnek a teljesítményrendszerét és társadalmi értékét, azt tehát, hogy minden területen legyenek meg az eszközök, és többet tudjunk fordítani a szociális, kulturális, társadalmi gondjaink enyhítésére. Mindennek azonban csak egyetlen lehetséges forrása van: a teljesítmény. És ez meg kell, hogy erősítsen bennünket abban, hogy a tervnek az a fő célja, hogy a kibontakozást a teljesítmények növelésére alapozza, mert nem tudja, de nem is akarja másra alapozni. Ez tehát a terv kulcskérdése, erre kell a fő figyelmet fordítani. Az erős kritikai szellem, amellyel az előkészítés során a tervjavaslatot fogadták, az nem baj, s ettől nem szabad megrettenni. Ügy gondolom, hogy ez a hozzáállás kifejezte a társadalom növekvő önismeretét, a növekvő demokratizmust, és a közös ügyekért érzett felelősséget. Ügy gondolom, hogy ezeknek a vitáknak az alapján világosabban lehet látni az álláspontokat, jobban meg lehet határozni a tennivalókat és tisztábban lehet megérteni és létrehozni a társadalmi közmegegyezést, hiszen világosabbá vált, hogy hol és miben vannak azok a közös pontok, amelyekben leginkább egyetértünk. Ez pedig, számunkra — az egész ország számára — nagyon fontos. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Ha jól számoltam, ma 19, tegnap pedig 22 képviselő elvtárs szólalt fel. Nehéz feladat egy ilyen vitát összefoglalni. Ezért két dologban szíves megértésüket kérem. Az egyik, hogy a válaszban nem tudok minden kérdésre kitérni. A másik, hogy nagyon fogok igyekezni, hogy a válaszadás a 30 perces időtartamot ne lépje túl. Három kérdéskört szeretnék érinteni. Az első: a terv általános minősítéséről szeretnék még néhány dolgot elmondani. A második: néhány — a vitában kiemelt —, fontos kérdésre szeretnék visszatérni, elsősorban arra választ adva, hogy miként kívánjuk az észrevételeket a kormányzati munkában hasznosítani. A harmadik: szeretnék ajánlást tenni a határozathozatalra. Az első kérdést illetőleg: több felszólaló elvtárs megerősítette, hogy a tervjavaslat összhangban van a XIII. kongresszus határozatával; Havasi elvtárs, Karvalits elvtárs, Balogh elvtárs, Lakatos elvtárs erről részletesebben is szólt. Méltányolták a képviselő elvtársak azt is, hogy a törvényjavaslat Összhangban van a kormány programjával, amit önök az előző ülésszakon már megismertek és megvitattak. Az a körülmény, hogy összhangban vagyunk a kongresszus iránymutatásával és a kormány programjával, nagyon fontos, mert kifejezi a párt és a kormány gazdaságpolitikájának következetességét. Az, hogy ez most itt is elismerést nyert, fontos támogatás a végrehajtás számára. A törvényjavaslatot a hozzászólók több szempontból minősítették, mérlegelték. Havasi elvtárs felszólalásában elmondotta, hogy a viták különböző szakaszában hogyan formálódott és milyen jelzőket kapott ez a tervjavaslat. Megítélésem szerint a kapott jelzők közül talán az a leginkább elfogadható, hogy ez a tervjavaslat a következő évek számára a szorgal-