Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

347 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 348 gádjaink teljesítménye lényegeson meghaladja az iparág átlagát. Nem ritka a félmillió tonnát termelő frontbrigád és a 4000 méteres vágathajtási teljesítmény sem. Lényegesnek tartjuk, hogy dolgozóink magukénak érezzék, azonosuljanak a vállalati feladatokkal, ne csupán pénzkereseti lehetőséget lássanak munkahelyükben, felelősségteljesen cselekedjenek és felelősséggel szóljanak bele a vállalat életébe. Csak így tudtuk elérni, hogy az oroszlányi bányászkodás megújulását jelentő új beruházás, a Márkushegyi Bányaüzem határidő előtt, ez év április 4-re, és a tervezett költségkereten belül megépülhetett. Jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy 1985-ben, a beruházás befejezésének évében a Márkushegyi Bányaüzem már több mint másfélmillió tonna szenet termel. Közel annyit, mint amenynyi külföldi szén behozatalára szükség volt a hideg tél miatt. Ha összevetjük a Márkushegy • építésére tíz év alatt felhasznált ötmilliárd forintot az importszénért kifizetett dollármilliókkal, akkor felmerül az a gondolat, hogy a magyar szénbányászatban érdemes beruházni. Legnagyobb gondunk a létszámhiány. Szóltak erről tegnap bányász-képviselőtársaim is. Oroszlányban is csak úgy tudjuk a hárommillió tonna feletti tervet teljesíteni, hogy 300 lengyel bányászt is foglalkoztatunk, emellett rendszeresen szabadnapokon is termelünk, van olyan bányászunk, aki 80 túlműszakot teljesít egy év alatt. A felszínre hozott szén több mint 10 százalékát szabadnapon termeljük. Évről évre megállapítjuk, legutóbb a Bányász Szakszervezet kongresszusán is elmondták a hozzászólók," hogy a bányászok leterheltsége már eléri az elviselhetőség határát, tovább nem fokozható. Ezzel együtt a rendkívüli események, kemény hideg, szénellátási zavarok miatt mégis újabb pótműszakokat kértünk. A bányászok ezt is vállalták, de szeretnék látni, hogy az átmenetinek ígért állapotból lesz-e, és mikor lesz elmozdulás. Javaslom, hogy az Ipari Minisztérium szintjén, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének bevonásával készüljön program a bányászati túlmunkák ipari átlagszintre csökkentésére a VII. ötéves terv időszakában. Tisztelt Országgyűlés ! Ha a bányászok szót emelnek a bányászat gondjainak orvoslásáért, akkor nem elsősorban a személyes gondjaik orvoslását kérik, hiszen aki szót kap a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének kongresszusán vagy az országgyűlésben, vagy a brigádvezetők iparági tanácskozásán, annak általában van tisztességes megélhetése, van lakása, és többnyire a katonakoron is túl van. Azért kérjük ezeknek a gondoknak a megoldását, hogy a bányász szakmának újra legyen vonzereje, újra jöjjenek a fiatalok, legyen kiknek átadni a mesterséget, a munkahelyeket. A bányásztársadalom a tavaszi minisztertanácsi határozat értelmében várja, hogy a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és az Ipari Minisztérium által javasolt döntések megszülessenek, realizálódjanak a kiemelt bérezésre, a bányászlakás-akcióra, a bányászati szakmunkás-utánpótlásra vonatkozóan. Figyelembe kell venni, hogy ezen döntések kedvező hatása csak néhány év múlva lesz érzékelhető, és addigra még jobban elhasználódik a munkásgárda. A túlterheltséget jelzi, hogy csak Oroszlányban 700 fő csökkent munkaképességű dolgozó van, a vállalat minden tizedik dolgozója egészségkárosodást szenvedett. El kell mondani, hogy a jelenleg érvényben levő, megváltozott munkaképességűekre vonatkozó rendelkezések nem ösztönöznek kellően a megmaradt munkaképesség értékteremtő munkára fordítására, változtatásuk ezért indokolt. A jelenlegi rendelkezés jövedelemszintet garantál, így aki vállalja az átképzést, vállalja a nagyobb felelősséggel járó munkát — például aknagépkezelő, vagy bányamozdony-vezető lesz —, az kevesebb járadékot kap, aki nem vállalja az átképzést és a felelősségteljes munkát, az magasabb kiegészítést, járadékot kap, hogy a garantált jövedelemszintet elérje. Az a javaslatunk, hogy ne jövedelemszintet, hanem fix járadékot garantáljunk a munkaképesség-csökkenés arányában. Tisztelt Országgyűlés! Jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy az idős nyugdíjasok alacsony nyugdíjának emelésére, és más, helyzetüket javító intézkedésekre sor kerülhet. Olyan emberekről van szó, akitk 35-40 évet dolgoztak azért, hogy megteremtsék mai társadalmi rendünk alapjait, és önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. A mi kötelességünk, hogy megélhetési gondjaikat enyhítsük és a segítség még időben érkezzék. Tisztelt Országgyűlés! Röviden még egy ellentmondásról szeretnék szólni. A törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy a megyei tanácsok a lakásellátáshoz, ivóvíz-ellátáshoz, a középfokú oktatás feltételeinek javításához adjanak céltámogatást. Vitathatatlan, hogy mindhárom feladat nagyon fontos. Emellett a Komárom Megyei Tanács még az áthúzódó beruházások támogatását emelte ki megyei szinten. A mi választókerületünkben is vannak olyan kisközségek, ahol az egészséges ivóvízellátás megoldott, tanácsi lakást nem építenek, mert van az orvosnak és a pedagógusoknak, viszont túlzsúfolt az általános iskola. Kétszáz tanulót tanítanak négy tanteremben, váltott műszakban; tornaterem, politechnikai terem nincs, úttörő szobának sincs egy szabad helyiség. Saját erőből nem gondolhatnak új iskola építésére, mégha a legmagasabb összegű településfejlesztési hozzájárulást szavazza meg a lakosság, és a helyi tanácsi pénzeket erre költik, akkor sem. A céltámogatások körében nem szerepel az általános iskola, így központi pénzeszközökre sem számíthatnak. Javaslom, hogy a céltámogatások körének ilyen mechanikus értelmezésétől tekintsünk el, annál is inkább, mivel a törvényjavaslat „Oktatás és kultúra" fejezetében szerepel, hogy növelni kell az általános iskolai osztálytermek számát, mérséklődjön a váltott napszakú oktatás aránya, javuljanak a nevelés-oktatás és a napközi ellátás feltételei.