Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

345 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 346 Tisztelt Országgyűlés! Ezen gondolatok elő­rebocsátása után — hangsúlyozva, hogy a terv­javaslatban, illetve a törvénytervezetben meg­fogalmazott környezetvédelmi célokkal egyet­értek —, a végrehajtásról szeretnék néhány gondolatot a Tisztelt Ház tudomására hozni, fi­gyelmébe ajánlani. Megjegyzem, hogy javaslataim a környe­zetvédelmi és településfejlesztési bizottság leg­utóbbi ülésén élénk vitában kifejtett álláspont­tal összhangban vannak. Az első javaslat, hogy a környezetvédelmi tennivalók pontosabb meghatározása, a felada­tok reálisabb rangsorolása érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani a környezet állapotá­nak változására vonatkozó megfigyelő és mérő­hálózat kiépítésére, és az információs rendszer korszerűsítésére, fejlesztésére. Nagy vita volt ugyanis a bizottság ülésén, hogy vajon egy bevalláson alapuló rendszerhez lehet-e szankciókat kötni, lehet-e rangsorolni a feladatokat, ha pontos mérési rendszerrel ob­jektív módon ezt nem tudjuk alátámasztani? A kiemelt célok között is megfogalmazódott ivóvízbázisok védelmét számos térségben első­sorban a közműolló nyílása veszélyezteti. Ezért a VII. ötéves tervben törekedni kell az egyen­súly megteremtésére a vízellátás, valamint a szennyvízelvezetés és a tisztítás bővítése között. Tudom, hogy a teljes összhang megteremtésé­nek pénzügyi feltételei ma még nincsenek meg, de azt hiszem, ezt a célt mindenképp meg kell fogalmazni, illetve ebbe az irányba haladnunk kell, egységes rendszernek tekintve az ivóvíz­gazdálkodást oly módon, hogy kezdődik ez a rendszer a természetből való vízkinyeréssel és befejeződik a tisztított víznek a természetbe való visszabocsátásával. Azzal a törvénytervezetben megfogalma­zott célkitűzéssel összhangban, amely szerint a fejlesztések ne növeljék a természeti környezet terhelését, a VII. ötéves tervben induló beruhá­zásoknál a reális környezetvédelmi követelmé­nyek az egyéb előírásokkal azonos súlyt kapja­nak. Végül a vállalatoknál, gazdálkodó egysé­geknél a környezetvédelmi beruházásokhoz olyan közgazdasági feltételeket kell teremteni — hitelékkel, kedvezményekkel —, hogy a je­lentős szennyező források minél előbb meg­szűnjenek. És célszerűnek tartom az ötéves terv során megvizsgálni annak lehetőségét, hogy olyan esetekben, amikor egyértelműen megálla­pítható, hogy az adott beruházás környezetvé­delmi célokat szolgál, akár egyedi elbírálás alapján is legyen mód a felhalmozási adó elen­gedésére. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett tör­vényjavaslattal egyetértők, mértéktartónak, reá­lisnak tartom. "Ügy ítélem meg, hogy próbálja megtalálni az optimumot a lehetőségek és az igények között, ezért a magam részéről elfoga­dom és a Tisztelt Háznak elfogadásra javasolom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Kovács Mátyás Komárom megyei .képviselőtársunkat illeti a szó. KOVÁCS MÁTYÁS: Tisztelt Országgyű­lés! A VII. ötéves tervvel összefüggő előterjesz­téseket, a népgazdaság VII. ötéves tervéről szó­ló törvényjavaslatot elfogadom és tisztelt kép­viselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Vélemé­nyem szerint a törvényjavaslat alkotói reálisan számba vették gazdaságunk külső és 'belső felté­teleit, és eddigi eredményeinkre építve fogal­mazták meg a következő öt év legfontosabb célkitűzéseit. Külön erénye a törvényjavaslat­nak, hogy nyitott, számol azzal is, hogyha a külgazdasági körülmények a feltételezettnél, a termelés hatékonysága pedig a tervezettnél kedvezőbben alakulna, illetve azzal is, hogyha ezek a tényezők a számítottnál kedvezőtleneb­bül alakulnának. Azt hiszem, természetes, hogy mindannyian szeretnénk, ha menet közben, a tervciklus során a dinamikusabb fejlődést biz­tosító változatra térhetnénk át, ha többet for­díthatnánk beruházásokra, a fejlett technoló­giák megvásárlására, a reálbérek, a nyugdíjak emelésére és lakásépítésre, vagy a távközlés fej­lesztésére. Rajtunk múlik, hogy ezek a célok ne csak vágyak, óhajok maradjanak. A külgazdasági körülményeket nem mi alakítjuk, azokhoz esetleg alkalmazkodni tu­dunk, és ha tudunk, az már komoly eredmény. Igazi lehetőségeink a termelés hatékonyságá­nak javításában, belső tartalékaink feltárásá­ban vannak. Ehhez viszont az eddigiéknél kö­vetkezetesebb intézkedésekre, egyszerűbb és célirányosabb szabályozó rendszerre van szük­ség. Ne csak az öntudat, vagy a szakmai presz­tízs ösztönözzön a hatékonyabb munkára. A magyarázkodásból, a nehézségek felsorolásából azok leküzdése helyett egyetlen vállalatnál se lehessen megélni. Az utólagos, események után kullogó szabályozásnak nincs sok értelme. Pél­dának hozhatnám a bányászat bérezését, vagy a bányászat veszteségeinek az utólagos rendezé­sét is. Vegyük a bérezést. A bányászat központi­lag meghatározott bérgazdálkodási formába tartozik, gyenge az összefüggés a bérfejlődés és a teljesítmények között. Általában év vége fe­lé, amikor a vállalatoknál lemaradás, vagy a szénellátásban zavar mutatkozik, tűzzük ki a bérpreferenciákat, feladatokhoz kötve. Két-há­rom hónap viszont kevés arra, hogy gondolkod­va gazdálkodva a mélyebben levő tartalékokat feltárjuk, marad tehát az a lehetőség, hogy újabb szabadnap! műszakokat szervezünk. Mi azt vall­juk, hogy reális tervezés mellett, már a tervkészí­tés időszakában előre meghatározott normatívabb szabályozásnak van létjogosultsága a bányá­szatban is. Például az év elején kitűzött, na­gyobb teljesítményekhez kötött többletbér-fel­használási lehetőség nemcsak év végi hajrára ösztönözne, hanem egész évben szervező erőt jelentene a tartalékok mozgósítására. Minden szinten érdekeltté kell tenni a dol­gozókat a hatékony eredményes munkában. Ilyen módon még a szénbányászatban fellelhető tartalékok is feltárhatók. Oroszlányban több évtizedes, következetes műszaki fejlesztéssel, munkaszervezéssel, reális és világos ösztönző­rendszer kialakításával elértük, hogy a front­fejtésekben és az előváj ásókban dolgozó bri­4 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom