Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

â35 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 336 és társadalmi támogatást. A terv sikeres végrehajtását tettekkel támogatjuk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Szabóné dr. Kakas Irén Vas megyei képviselőtársunk. . DR. SZABÓNÉ DR. KAKAS IRÉN: Tisztelt Országgyűlés!. Hozzászólásomban a terület- és településfejlesztéssel, ezen belül a gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésének társadalmi, gazdasági programjával kívánok foglalkozni. Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy elsőként szólhattam volna e témában, nálam nehezebb dolga már csak annak lesz, aki az egészségügy, vagy a bányászat problémájáról, gondjairól kíván szólni, bár úgy érzem, hogy az a tarisznya, amit a kormány idehozott elénk, hogy 'belerakjuk az ország gondját-baját, már kissé így is kezd szűkösnek bizonyulni. A párt- és kormányzati szervek az 1970-es évek elején határozták meg a terület- és településfejlesztés irányelveit. Az elmúlt másfél évtized alatt számottevő eredmények születtek, de az eredmények ellenére feszültségek is keletkeztek. A lakossági infrastruktúra fejlesztése túlzottan a városokra koncentrálódott, emiatt nőttek a különbségek a városi és községi településeken élők társadalmi esélyeiben, teherviselésében az utóbbiak rovására. Vannak az országban olyan elmaradt térségek, amelyeknek relatív elmaradása az utóbbi évtizedekben fokozódott. Nem akarok kitérni az elmaradás okaira, következményeire, csupán néhány adatot engedjenek meg, hogy ismertessek. A községekben élők aránya az 1970. évi hatvan százalékról 47 százalékra csökkent, s az 1980. évi népszámlálás adatai szerint 180 községben a hatvan éven felüliek aránya meghaladja a fiatalokét. Annak érdekében, nehogy visszafordíthatatlanná váljanak e gazdaságpolitikailag is megengedhetetlen különbségek, már a VII. ötéves tervezés időszakában társadalmi-gazdasági, program készült az elmaradt térségek felzárkóztatására, örömmel olvastam a tervezetet, mert egyértelműen megfogalmazza azt, hogy az elmaradt térségek'ben élő népesség életszínvonalának, életkörülményeinek javulása csak a problémák eredő okainak megváltoztatásával, a gazdasági egységek erősítésével lehet tartós és eredményes. Amit észrevételezni szeretnék a programmal kapcsolatban az az, hogy bár egyértelműen kimondja e térségek elmaradásának egyik legfőbb oka a saját erő hiánya, ezért nem tudták kihasználni az állami beruházásokhoz biztosított támogatásokat sem, a felzárkóztatást szolgáló támogatásokat is egyedi pályázatok alapján nyerhetik el a gazdálkodó szervek, s e pályázat első feltétele ismét az önerő. Amennyiben a program pályázatainak elbírálásánál is első szempontként ezt vesszük majd figyelembe, félő, hogy az elmaradt térségek társadalmi-gazdasági elmaradása tartós, önmagát erősítő folyamattá fog válni. Tisztelt Országgyűlés! Nem véletlenül választottam felszólalásom témájául az elmondottakat, ugyanis az általam képviselt Hegyhát tájegység Vas megye legnagyobb kiterjedésű, kedvezőtlen természeti és közgazdasági adottságokkal, de ugyanakkor csodálatos természeti szépségekkel rendelkező területe. Talaj adottságaira a gyenge termőképesség, elsavanyodás jellemző, itt találhatók az erózióveszélynek leginkább kitett területek, a felszín erősen tagolt, s mivel a Rába érinti a tájat, az árvíz évente két alkalommal veszélyezteti a mezőgazdasági kultúrákat. A fentiekből adódóan a tájegység termelőszövetkezeteinek többsége — 12 termelőszövetkezet gazdálkodik mintegy 37 ezer hektáron, — kedvezőtlen természeti és közgazdasági körülmények között. E jellemzők azért figyelemre méltóak, mert e tájegységben a mezőgazdaság a lakosság jóval nagyobb részének jelent létalapot, mint a megyében általában. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya 49,4 százalék, a megyei 32,9 százalékkal szemben. Ugyanakkor a gazdálkodás színvonala, a gazdaságok eszközellátottsága lényegesen alacsonyabb a megye más vidékeinél. Jelentősebb iparral csak a körzetközponti szerepet ellátó Vasvár rendelkezik. Tőkehiány és megfelelő szakember hiánya miatt a kisegítőteyékenységek fejlődése sem volt megfelelő. E térségben a népességmegtartó képesség fokozása, a lakosság élet- és munkakörülményeinek javítása csak a gazdálkodó termelőszövetkezetek megerősítésén keresztül érhető el. Talán az is gátlólag hat a települések fejlődésére, hogy a községpolitikai célokra, vízmű, iskola, egészségügyi létesítmények létesítésére támogatásként nyújtott fejlesztési célú összegek után jelenleg a támogatást nyújtó üzemeknek felhalmozási adót kell fizetniük. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselőtársak! Az MSZMP Vas megyei bizottsága és Vas megye tanácsa a múltban is kiemelt figyelmet fordított a gyenge természeti adottságú, sajátos fejlődési problémákkal küzdő területek helyzetére. Kidolgozott egy komplex, a mezőgazdaság fejlesztésén túl a lakosság ellátását, közművelődését, egészségügyi helyzetét is érintő programot, Hegyháti Program néven. E progräm az V. ötéves tervben felsőbb illetékes szervek hozzájárulásával, támogatásával beindult. Sajnos, az anyagi lehetőségek hiányában nem volt hosszú életű. A mezőgazdaság termelésére vonatkoztatva a program kimondja, hogy az ilyen körülmények között -gazdálkodó üzemek a legnagyobb erőfeszítések árán sem tudnak lépést tartani az egységnyi területre vetített hozamokat tekintve a jobb körülmények között gazdálkodó üzemekkel. Ezért a legelső lépések között indította a termelési körülmények javítását célzó meliorációt három termelőszövetkezetben. A fent említett okok miatt a program más üzemekben már nem indulhatott be, és befejezni is mindössze csak egyben sikerült. Ez annál is inkább sajnálatos, mert az egy érintett szövetkezetben a termelés volumene mintegy ötven százalékkal, a nettó árbevétel közel 70 százalékkal emelkedett, s jelentős beruházásokra került sor, igazolva az elképzelések helyességét és a program folytatásának szükségességét. A fenti eredményekből kiindulva és arra alapozva Vas megye tanácsának mezőgazdasági osztálya a VI. ötéves tervidőszakban is pályázatot adott be a hegyháti tájegység térségi