Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.
Ülésnapok - 1985-5
325 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 326 ELNÖK: Simon Péter képviselőtársunk felszólalása következik. ütÜf SIMON PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! A VII. ötéves terv egy szűkebb fejezetéhez, a villamosenergia-termeléshez, azon belül is az atomenergetikához szeretnék néhány gondolattal csatlakozni. Ha 20 évre visszatekintve vizsgáljuk Magyarország villamosenergia-termelésének és -fogyasztásának alakulását, látható, hogy a fogyasztás 1965—1978 között állandó, körülbelül évi 7-8 százalékkal növekedett. 1979-től kezdve a villamos energia iránti igény növekedésének üteme lelassult, ami az energiatakarékos ipari tevékenység előtérbe helyezésével, illetve az ipari termelés növekedési ütemének visszaesésével magyarázható. Ugyanezen időszak alatt a villamosenergia-termelés közel azonos szinten állandósult hazánkban, a növekvő igényeket az import fokozásával egyenlítettük ki. Ennek oka egyrészt a gazdaságosság volt —, ez 'alatt értem az olaj- és gáztüzelésű erőművek termelésének a lehető legnagyobb mértékű visszafogását —, másrészt a nem növök vő energiatermelő-kapacitás. A hazai villamosenergia-termeléshez felhasznált alapenergiahordozó-fajták részarányának alakulásáról néhány gondolat: Az olajfelhasználás részarányának számottevő csökkentését a világpiaci árrobbanást követően csak jelentős késéssel, 1980-tól sikerült elérni, 1982-ig a földgázfelhasználás növelésével, majd 1983-tól az atomenergia belépésével. A lassú struktúraváltás a villamosenergia-ipari új termelő kapacitás beruházásának nagy költségigényével — kb. 42 000 Ft/kW és hosszú átfutási idejével — 7-8 év — magyarázható. A körülmények utólagos ismeretében hibás lépésnek tűnik, hogy a Paksi Atomerőmű beruházásának megkezdését 1970-ről 1975-re (halasztottuk és az anyagi erőket a szénhidrogénre alapozott új termelői kapacitások — Tiszai Erőmű., Százhalombattai Erőmű — bővítésére irányítottuk át. A drága szénhidrogének kényszerű villamosenergia-termelésre történő felhasználásán túlmenően egyrészt lépéshátrányba kerültünk az atomenergia terén a hasonló helyzetű KGSTországokhoz viszonyítva — itt Bulgáriát, az NDK és Csehszlovákiát értem alatta —, másrészt olyan időszakban kényszerültünk atomerőművi kapacitást beruházásni, amikor az már a különböző okok miatt megdrágult. A Paksi Atomerőmű négy darab 440 megawattos teljesítményű blokkjának üzembe lépése jelentősen megváltoztatja a villamosenergiatermeléshez felhasználásra kerülő energiahordozók szerkezetét. Tudjuk, hogy a közeljövőben a szénbányászattól a termelés jelentős bővítése nem várható, illetve esetleg csak a lignitbázison várható, így valószínű, hogy az atomenergetika lesz a forrása a villamos energia felhasználási inövekvény fedezésének és a szénhidrogének ilyen célra történő felhasználása korlátozásának. A Paksi Atomerőművet 1976-ban kezdtük el építeni. Az I. számú reaktorblokk 1982. december 28-án, a II. számú blokk 1984. szeptember 6~án kapcsolódott az országos energiahálózatra. Az üzemelő blokkok beépített teljesítőképességére vonatkoztatott kihasználási tényezője 80-81 százalékos: ez messze a világátlag fölötti teljesítmény. A jó termelési eredmények kiemelkedő biztonsági mutatókkal párosulnak. Az eltelt időszak alatt nem volt olyan esemény, amely a reaktorok biztonsági rendszereinél funkciócsökkenést okozott volna. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrzései alapján kijelenthető, hogy az atomerőmű minden tekintetben megfelel a nemzetközi normáknak. Az erőműből történő radioaktív kibocsátások összessége a környezetben élő lakosság sugárterhelését a természetes sugárterhelésnek nem több, mint egytized százalékával növelte. Ez egyszerűbben kifejezve úgy is megfogalmazható, hogy nem nanagyobb kockázat ma Pakson élni, mint Kékestetőn, ahol a kozmikus sugárzás, a magasabb földrajzi elhelyezkedés miatt fokozottabb. Kijelenthető az is az eddigi három reaktorévi üzem alapján, hogy a szakszerűen üzemeltetett atomerőművi villamosenergia-termelés a legkörnyezetkímélőbb villám osenergia-tenm elő technológia. A Paksi Atomerőmű 1984-ben az országban termelt villamos energia 14 százalékát szolgáltatta, most 1985-ben 6,4 milliárd kilowattórás fejlesztéssel a 24 százalékát adja az országos villamosenergia-termelésnek, és 1988-iban prognosztizálhatóan — a további blokkok belépésével — 40 százalék részarányt képvisel a hazai villamosenergia-termelésben. Az erőmű megbízható üzeme különösen nagy hidegekkel járó téli időszakokban volt jelentős, amikor a szénszállítási és külső hőmérsékleti problémák miatt ia hazai szénerőművek komoly nehézségekkel küzdöttek — ez tulajdonképpen ez év januárja volt —, amikor is az erőmű adta az országos termelés 23 százalékát. A termelt villamos energia költségösszetevőinek az elemzését is szeretném röviden elmondani. Különböző tüzelőanyagot felhasználó erőművekben termelt villamos energia önköltségében jelentősen eltérő hányadot képvisel a termelt mennyiségtől független állandó költség, és a felhasznált tüzelőanyag-mennyiséggel arányos változó költség. Az atomerőműben a lignittüzelésű erőműhöz képest — de a szénhidrogén tüzelésű erőműhöz képest még inkább — meghatározó szerepű, 80 százalékot képvisel az állandó költség, tehát a nagy beruházásból adódó amortizációs hányad, és az olcsó üzemanyag miatt kicsi, 20 százalék a változó költséghányad. Abból következően, hogy a költségek között az állandó költség alkotja a túlnyomó hányadot, a fajlagos teljes költséget meghatározó módon befolyásolja az évi termelt villamos energia mennyisége, vagyis a teljesítőképesség minél jobb kihasználása. Ugyanakkor a változó költség kis részaránya biztosíték arra, hogy a nukleáris üzemanyagárak esetleges növekedése nem befolyásolja számottevően a teljes fajlagos költséget. A Paksi Atomerőmű beruházásának sajátossága a beruházás pénzügyi finanszírozását biztosító államkölcsön kamatterhe, amely az állandó
