Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

309 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 310 munkaszeretetre, kézügyességre nevelő iskola és család, a fiataloknak korszerű ismereteket és természettudományos szemléletet iadó társada­lom, a jó szakmunkásképzés, a magas színvona­lú, legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakembe­reket tömörítő tanszék, amelynek légköre meg­ragadja és egy életre jegyzi el hivatásának a fiatal egyetemi hallgatót. Tökéletesen egyetértve azzal, amit Vassné Nyéki Ilona Pest megyei képviselő tegnapi fel­szólalásában az oktatás általános társadalmi je­lentőségéről elmondott, hangsúlyozom, hogy a tervtörvény oktatásra és közművelődésre, kép­zésre és továbbképzésre vonatkozó pontjainak teljesítése — ki merem mondani —, túlteljesíté­se az ország műszaki fejlődése számára is alap­vető jelentőségű. Külön aláhúzom a tanszékeken folyó kutató munka nagy jelentőségét, egész műszaki fejlődésünkben és a szakemberképzés színvonalában. Tisztelt Országgyűlés! Műszaki fejlesztés­politikánk alapelvei kialakultak. A kormányzat dolga többek között az új, a meglévő struktúrá­kat lényegesen módosító irányzatok elindítása, ösztönzése, a fejlesztés országos irányainak rög­zítése, ehhez segítő pénzügyi források biztosítá­sa, a tudományos háttér 'megszervezése. A vál­lalatok feladata az egyes konkrét fejlesztési cé­lok meghatározása, ehhez a közvetlen feltételek megteremtése, az egész innovációs folyamat kéz­bentartása. A műszaki fejlesztésben kiemelkedő szere­pük van a legfejlettebb technikát hordozó vál­lalatoknak. Húzóerejük révén az egész gazdaság műszaki színvonala emelhető. Érzékelteti ezt a mezőgazdasági iparszerű termelési rendszerek bevezetésének és fenntartásának tmódja, egész története. Elő kell segíteni, hogy a magas tech­nikai színvonalon álló iparvállalatok hatása is jobban kisugározzon az egész gazdaság tevé­kenységére. Műszaki fejlesztésünk másik bázisát a leg­korszerűbb tudományos szintet képviselő kuta­tóintézetek alkotják. Eredményeik, az általuk al­kalmazott korszerű eljárások átültetése nagy hú­zóerőt fejthet ki a vállalatok műszaki színvona­lára. A műszaki fejlődésünk bázisát képező vál­lalatoknak és kutatóintézeteknek a jövőben még nagyobb szerepet kívánunk biztosítani a műsza­ki fejlesztés irányainak kialakításában, a prog­ramok végrehajtásában, -őrizni és fejleszteni akarjuk nagy értékű szellemi és műszaki poten­ciáljukat. A vállalati és kormányzati tevékenységet ötvöző műszaki fejlesztéspolitika érvényesítésé­nek megvannak a legfontosabb feltételei, az ezt elősegítő intézmény- és eszközrendszer az elmúlt években sokat változott, javult, fejlődött. A kor­szerűen vezetett vállalatokban erősödik a pers­pektivikus szemlélet, a műszaki fejlesztés meg­határozó szerepének felismerésére. Ezt jól mu­tatja, hogy 1984^ben 31 százalékkal több műsza­ki fejlesztési alapot képeztek azok a vállalatok, ahol a kötelező képzés megszűnt, mint 1982-ben, amikor még kötelező kulcsok írtaik elő a válla­lati képzés mértekét. Ennek a tapasztalatnak jelentős szerepe van abban, hogy 1988-tól a 'műszaki fejlesztési alap kötelező képzése minden vállalatnál megszűnik, a vállalatok maguk döntik el, hogy mekkora összeget fordítanak műszaki fejlesztésre. De ez­zel a felelősségük is nő. Ezek a tények mutatják Tisztelt Országgyű­lés, hogy a pénzügyi szabályozórendszer már ma is több, tervezett továbbfejlesztés esetén pedig még több lehetőséget nyújthat a vállalati mű­szaki fejlesztés ösztönzésére, mint régebben, bár sajnos, még nem annyira 'mint szeretnénk. A lehetőségek kihasználása függ a vállalat helyzetétől, mozgásterétől, a vállalati belső szemlélettől és attól, milyen mértékben ad lehe­tőséget a szabályozás ösztönző elemeinek kibon­takoztatására a népgazdaság helyzete, a költség­vetés pozíciója. A műszaki fejlesztésre ösztönöznek a jobb minőséget jobban elismerő árak, a keményebb piaci verseny, beleértve az importversenyt is. Nagyon fontos lenne a felhalmozási adó, a ka­matok, a jövedelemcentralizáció szelektív csök­kenése, amennyiben ezt lehetőségeink megenge­dik. De ehhez hozzátartozik az indokolatlan új­rafelosztás visszafogása is. Egyetértek ezért mindazokkal a tisztelt kép­viselő elvtársakkal, akik a tegnapi vitában sür­gették a vállalatok közötti nagyobb differenciá­lást a teljesítmények alapján. De engedjék meg, hogy tisztelettel kiegészítsem, a differenciálás csak akkor éri el a célját, ha nem áll meg a gyár­kapunál, hanem a tényleges eredmény szerint tesz különbséget munkás és munkás, mérnök és mérnök között a vállalaton belül is. Az elmúlt években részben szervezeti lépé­sek, részben pénzügyi eszközök, valamint a ha­tékonyabbá vált tervezőmunka hatására erősö­dött a vállalatok és kutatóintézetek kapcsolata. Dinamikusan nő és ma már meghaladja a 90-et az új eredmények bevezetésére szerveződő mű­szaki fejlesztő vállalatok, társulások száma, ame­lyek szerepéről, funkciójáról Bognár József aka­démikus beszélt tegnapi felszólalásában. Inno­vációs pénzintézetek alakultak, amelyek a fej­lesztéssel együtt a. beruházást, sőt egyes esetek­ben a pici munkát is finanszírozzák. Űj pénz­ügyi rendelkezések segítik elő a vállalat és ku­tatóintézet, a vállalati mérnök és a kutató közös érdekeltségét. A kutatóintézmények és a válla­latok az országos kutatási-fejlesztési programok keretében és ezen kívül is sok olyan eredményt értek él, amelyek bevezetésre kerültek, illetőleg a következő időszak műszaki fejlesztési felada­tainak teljesítéséhez járulnak hozzá. A műszaki fejlesztés eredményeivel mégis elégedeti éneik vagyunk. - . Technológiai eljárásaink jelentős hányada nem elég korszerű, a gyártmányok átlagéletkora még a gépiparban és a vegyiparban is túlságo­san magas. Mindebben szerepet játszanak az új ered­mények bevezetését gátló anyagi-műszaki szem­léleti akadályok, de része van annak is, hogy kevés a találmány és az értékes eredmény ke­vesebb, mint amire szükség lenne. Hozzájárul ehhez, hogy nem kielégítő a ku­tatás-fejlesztés ellátottsága műszerekkel, beren­dezésekkel. Több kitűnő kutatóintézetünk fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom