Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

303 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 304 fenntartható, azt csak közbülső szükségesnek kell és szabad elfogadni Valóban leértékelődött egy kicsit a szellemi munka, de talán az is igaz, hogy még azokkal a lehetőségekkel sem élünk esetenként, amit a mai élő besorolások lehetővé tesznek, természetesen ha van mit elosztani, igaz, hogy a források korlátozottan állnak ren­delkezésre, de úgy érzem, hogy az elmondott szervezeti változtatások különösebb beruházást még nein, igényelnének. Társadalmunk fejlődése során tapasztaltuk, hogy több jelentős szakasz hozott korszakalkotó változásokat országunk erejét, tettrekészségét jelentősen meg tudta mozdítani. így hirdessük, népszerűsítsük VII. ötéves tervünket, mint a növekedési pálya minőségi szakaszát. Bízva és építve az alkotó ember megújuló képességeire. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Lotz Ernő Borsod megyei kép­viselő következik. DR. LOTZ ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! A népgazdaság VII. ötéves tervéről szóló tör­vényjavaslat akkor, amikor az ipartól elvárt di­namikus fejlődést felvázolja, kimondatlanul is feltételez egy stabil kohászati hátteret, ami a feldolgozó ipar versenyképességének javításához szükséges jó minőségű, korszerű tulajdonságok­kal rendelkező és gazdaságosan előállítható alapanyagot szolgáltatja. A tervben előirányzott célok egy része akkor valósulhat meg, ha a ko­hászat ezeknek a feladatoknak meg tud felelni. Nagy felelősséget jelent ez annak a kohász társadalomnak, amely évek óta átmeneti állami beavatkozásokkal, jórészt saját erőből küszkö­dik, hogy legyűrje a szakágazatot terhelő gaz­dasági nehézségeket. A hazai kohászat vitalitását, élni és dolgozni akarását mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy addig, míg a tőlünk fejlettebb országok acélipara jelentős állami kedvezményekkel és támogatásokkal tudott csak talpon maradni, a hazai, alap ver tikumú vállalatok gyakorlatilag 1984. év végéig belső tartalékaik mobilizálásával és eseti állami beavatkozásokkal kielégítették a hazai ipar igényeit, teljesítették az államközi szerződésben rájuk háruló kötelezettségeket, évenként több mint száz millió dollárral javítot­ták a népgazdaság egyensúlyi helyzetét. Mindezek mellett eleget tettek az állammal. szemben támasztott fizetési kötelezettségeik­nek is. Mindez azonban jelentős áldozatokkal járt, szinttartásra már nem jutott pénz, a több he­lyütt százéves berendezések üzemképességét az egyre fokozódó karbantartási ráfordítások elle­nére sem lehetett megfelelő szinten biztosítani. Az elmúlt évek nem sok sikerélményt hozó küzdelme, a kohászat tartósan alacsony haté­konyságú vállalatok közé történt besorolása, az egyre nehezedő munkakörülmények, a relatíve rosszabb kereseti lehetőségek, valamint a köz­véleményben a felszínes információk alapján kialakult negatív megítélés a szakma presztízsét nagyon megtépázta, ami oda vezetett, hogy a szakma iránti érdeklődés a fiatalok körében je­lentősen csökkent. Mind a .kohászszakmunkás-, mind a mérnökképzés terén beiskolázási gondok vannak, ami már most is érezhető szakmai fel­hígulást okoz, de rövid időn belül a megfelelő képzettséggel rendelkező utánpótlás folytonos­ságát is megszakíthatja. A kialakuló állapot nagyon hasonlít az évekkel ezelőtt végigélt és komoly erőfeszítések ellenére még ma sem konszolidálódott bányásza­ti szakember-ellátottsági helyzethez. Ennek be­következését a kohászatban időben hozott haté­kony intézkedésekkel véleményünk szerint még el lehetne kerülni. A kohászat alapvető gondjait három főbb okra lehet visszavezetni. Az első: a metallurgiai fázisban közel 25 százalékkal magasabb az energiafelhasználá­sunk, mint a jó nemzetközi átlag. Ez egyrészt a gyenge minőségű ércre, másrészt a Siemens— Martin acélgyártási technológiára vezethető vissza. A második: a korszerű és a közel 100 éves technikai színvonalú berendezések együttélése miatt termékstruktúránk csak részben felel még a feldolgozó ipar egyre fokozódó követelmé­nyeinek. . A harmadik: az ugrásszerűen megnöveke­dett anyag- és: energiaárak — mint tudott, a kohászat rendkívül magas anyag- és energiafel­használó ágazat —, valamint a korábban végre­hajtott fejlesztések megnövekedett kamatterhei miatt a termékek áfában nem térülnek meg a ráfordítások. A gondokat ismerjük. S ha eddig nem is si­került mindent ami rajtunk múlik, úgy megten­ni, ahogyan szerettük volna, tovább igyekszünk jobban és szervezetebben dolgozni. De eddig ez kevésnek bizonyult és úgy tűnik, hogy a jövő­ben is aligha lesz elég. A kiutat keresve, a válla­latok az iparirányítás vezetésével közösen kidol­gozták a kohászat iintenziifikálásl koncepcióját, ami mértéktartó, a meglévő korszerű technikai lehetőségek maximális kihasználását, a gazda­ságtalan gyártás gazdaságossá tételét, végső so­ron megszüntetését, a struktúra jelentős korsze­rűsítését, valamint a kohászat megújulását, hosszú távú gazdasági stabilitásának megterem­tését tűzi ki célul. Példaként vállalatunkat, az Ózdi Kohászati Üzemeket hozhatnám fel, ahol ma is nemzetközi színvonalon és gazdaságosan üzemeltethető termelő berendezéseink intenzifi­kálásával a korszerű termékek részarányát a je­lenlegi 40 százalékról 60 százalékra kívánjuk nö­velni, a fajlagos anyagfelhasználás csökkentésé­ből jelentős önköltségcsökkentést tervezünk el­érni, é-, legalább két elavult hengersort leál­lítani. Ezzel egyidejűleg a meglévő infrastruktúra felhasználásával, olyan új acélgyártási eljárás adaptálásával foglalkozunk, amellyel viszonylag kis ráfordítás árán a Siemens—Martin-techno­lógia (kiváltható és mintegy felére csökkenthető a fajlagos energiai elhasználás. Ebbe a munká­ba bevontunk jó referenciával rendelkező kül­földi cégeket is, együttműködésünkből más te­rületen is eredményeket várunk. E példából is érzékelni lehet, hogy a kohászatnak van meg­újulást szolgáló és a feldolgozó ipar versenyké­pességét elősegítő programjavaslata, mely meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom