Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

299 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 300 gondolásból, hogy a nagyüzem könnyebben vi­seli el a jelentkező terheket. Ha egy dolgozót fe­gyelmi elé állítanak, az rögtön kiíratja magát betegnek. Amikor jelentkezik munkára, meg­kezdődik a munkajogi vita, ahol az esetek nagy többségében minket marasztalnak el. Megyénk területén súlyos munkafegyelmet sértő esetek­ben állították vissza — a közgyűlés által kimon­dott kizárás esetében is — a tagsági viszonyt. Ezek és a hasonló esetek tovább növelik a fe­gyelmezetlenséget, csökkentik a vezetés tekinté­lyét és ez bizonytalanná teszi a vezetést. Kérem az országgyűlés jogi bizottságát, hogy vizsgáljon meg néhány kirívó esetet. A mun­kafegyelem napjaink egyik legfontosabb kér­dése. A jogait mindenki jobban ismeri, mint a kötelességét. A közérdek a jelenleginél nagyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon. A társadalmi tulajdon védelmének szem­pontjából is romlott az állampolgári fegyelem. A magyar posta szolgáltatási igazgatójától kapott adatokból merítenék, melyet ezúton is megkö­szönök. Az elmúlt évben mintegy 25 ezer kárese­mény érte a postai tulajdont, melynek következ­tében 48 millió forint kár keletkezett. A kár­esetek 10 százalékkal, a kárösszeg 20 százalékkal nőtt az elmúlt évekhez viszonyítva. Ehhez ha­sonló milliós károkról értesített a kecskeméti városi tanács elnöke, valamint Budapest Fővá­ros Tanácsa elnökhelyettese. 1984-ben Buda­pesten csak a parkrongálás 12,6 millió forint kárt okozott. Kiemelt feladat a társadalmi tulajdon fokozott védelme, ezért mindenkinek, minden gazdálkodó és társadalmi szervnek a korábbinál sokkal többet kell tennie. Az emberek tudata sajnos nem fejlődik olyan mértékben, ahogy azt szeretnénk, kemé­nyebb központi intézkedés, külső segítség nél­kül csak a közületek nem képesek megakadá­lyozni a rongálásokat. A társadalmi tulajdon védelmét jobban közüggyé kell tenni, szükség esetén a jogszabályok némi változtatásával is. A rongáló, a javító-nevelő munkát annál a szerv­nél töltse, amelynél a népgazdaságot megká­rosította. Az állampolgári és munkafegyelemnek, az öntudatnak magasabb foka szükséges a fej­lett szocializmus vívmányainak jogos használatá­hoz és igénybevételéhez. A következőkben az idős korúak problémá­jával szeretnék foglalkozni. A széles korcsoport­ból a legidősebbek az utolsó képviselői azoknak, akik az iparban, a mezőgazdaságban végrehaj­tották az újjáépítést, lerakták a szocializmus alapjait, szinte pénz nélkül, munkaerejüket, a parasztság a földjét, állatállományát vitte be az akkor ingatag közösbe. Ez a generáció munká­val letette a névjegyét az asztalra, ezen túlme­nően nyugdíjjárulékot is fizetett. A jelenlegi tartós infláció a legidősebb nyugdíjasokat érinti a legkedvezőtlenebbül. Az időskorúak problé­máival érdemben, súlyának megfelelően kell fog­lalkozni. Érdemeiket elismerve a társadalom bármit tesz is, nem lehet feléjük eléggé előzé­keny és hálás. Tisztelt Országgyűlés! A VII. ötéves tervjavaslat anyagi lehetősé­geink keretei között megfogalmazza népünk igényét és a jövő feladatait, ezért azt elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK : Katona Sándor, Fejér megyei kép­viselőtársunk következik. KATONA SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Országunk állampolgárai nagy érdeklődés­sel kísérik figyelemmel a VII. ötéves terv készítésének folyamatát. Egyfelől részeseik mint alkotók, vagy véleményezői a mikroszintű ter­vek készítésének. Másfelől érdeklődéssel és elvá­rással tekintenek a népképviselet jogával és kö­telezettségével felruházott parlament munkája elé. Társadalmunk igényli a tájékoztatá>st, elvár­ják a vélemények figyelembevételét. Célszerű volna ezt az érdeklődést felváltani egy dina­mikus megvalósítási szakasszal. A beterjesztésre kerülő törvényjavaslat a választási ciklust végigkísérő munkánk irány­vonalát meghatározó. A cselekvések egységét, a minisztertanácsi határozat foglalta egységes ke­retbe, mely mindennapi részfeladatunkat hatá­rozza meg. A törvény célja jogos elvárást telje­sít, úgy érzem. A gazdaságpolitika élénkítése, az új növekedési pálya meghatározása, életszínvo­nal-politikánk érezhető növelése tágabb érte­lemben jövedelemteremtő képesség. így a beter­jesztett törvényjavaslat eddigi eredményeinkre alapoz és a meglévő erőforrásaink figyelembe vehető lehetőségeire épül. Ezért azt elfogadom és elfogadásra javaslom. Fejér megye termelésével és értékesítésével a dinamikusan fejlődő megyék közé tartozik, itt megtalálható a kohászat, az lalumíniumfeldolgo­zó ipar a közúti járműgyártás, elektronika, szerszámgépipar, bauxit- és szébányászát és a fejlett mezőgazdaság különféle ágazatai. A gaz­dasági egységek jelentős részében nőtt a terme­lékenység és jövedelmezőség. A megye együttes termelése meghaladja a 100 milliárd forintot. Mindezekkel együtt sem lehetünk elégedettek eddigi eredményeinkkel. A következő években a gazdaság minden területén szervezettebb, színvonalasabb munkával kell számolnunk. A településfejlesztés hosszú távú koncepció­jával összhangban 1986-tól további két község, Bicske és Sárbogárd kap városi rangot. Ehhez szükség van a két település, de nemcsak a két település, hanem annak vonzáskörzete fejlődé­sére, ellátottságának javítására, segítve ezzel a települések elmaradásbeli különbségének mi­előbbi felszámolását. Az Ipari Minisztérium általi kiadott 1986— 90. évi ipari tovább fejlesztett blokk koncepció­ban megfogalmazott célkitűzések az ipar teljes megújítását, az intenzív növekedési pályára állí­tás célkitűzéseit és a meglévő kapacitások jobb kihasználásának szándékát hirdeti. Ebben a munkában és ennek végrehajtásában jelentős szerepet tulajdonítok az irányítás és az irányí­tás rendszerének fejlesztésére. Az elmúlt időszakban nőtt a vállalatok ön­állósága, vele együtt fokozódott felelősségük. A termelési egységeket széles körű kooperáció kapcsolja össze, ami a munkamegosztás jelen­legi szakaszában időszerű és szükséges. Tovább

Next

/
Oldalképek
Tartalom