Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

295 Az Országgyűlés 5. ülése,, 1985. december 21-én, szombaton 296 a kormánynak, hogy az elkövetkezendő időben külön is foglalkozzon belső kerületeink e kiemelt gondjával. Szeretnék szólni Budapest belső kerületeinek másik, sajnos mind jobban előtérbe kerülő

1 gondjáról, a talajvízről. Kimutatható, hogy az utóbbi években — a száraz időjárás ellenére — emelkedett a talajvíz, amely az öreg épületek helyzetét tovább rontja. A fővárosi tanács 1981-ben igen alapos, korrekt vizsgálatot végeztetett. E vizsgálat állapította meg, hogy a tartósan magas fővárosi talajvizet alapvetően és elsősorban a természeti tényezők idézték elő, de ezekre még jelentős mesterséges hatások is halmozódtak, amelyek összhatásukban tovább emelték a talajvíz szintjét. Szakemberek értékelése szerint a talajvíz körülbelül évtizednyi idő alatt jut át a városon, így ha minden külső kerületben megoldanánk a csatornázás kérdését, akkor is csak a kilencvenes évek második felében javulna a helyzet a belső kerületekben. Ez azt is jelenti, hogy minden késlekedésünk a gondok halmozódásának lehetőségét hordozza és a helyzetet hosszú időre tovább rontja. A lakások nagyrésze hagyományos fűtésű. A talajvizes pincék, a vizes földszinti helyiségek a tüzelőtárolást és az egészséges lakáslehetőséget sokszor kizárják. Sürgős központi irányítás, intézkedés szükséges. Mindezeket a gondokat súlyosbítja az a tény, hogy a romló lakásállomány mellett a belső kerületek népességének összetétele az öregedés irányába mutat, ami negatívan hat az anyagi teherviselésre. Ez magával hozza a lumpen-rétegek fokozatos növekedésének nemkívánatos jelenségét is. Tisztelt Országgyűlés! Legutóbbi tanácskozásunkon, a kormányprogram vitájánál, és a tegnapi napon is több képviselőtársam, a kormány tagjai említették, hogy munkaidő-kihasználtságunk 20 százalék tartalékot tartalmaz. Úgy érzem, nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy sok helyen, sajnos még ennél is nagyobbak a tartalékok. Szeretném a kérdést más oldalról is megközelíteni, nevezetesen a munkaerő fluktuáció oldaláról úgy, hogy elismerve: minden gazdaságnak szüksége van egészséges munkaerő-mobilitásra, de a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1981-ben népgazdasági szinten a munkaképes lakosság 30,1, 1983-ban 28,3, 1984-ben 28,6 százaléka változtatta munkahelyét. Ha a munkaképes lakosságot kereken ötmilliónak feltételezzük, könnyen belátható, milyen hatalmas számot reprezentál ez, hozzátéve, hogy sokszor egyesek egy éven belül több alkalommal, kifejezetten nagyobb bér reményében változtatnak munkahelyet. Űgy érzem, nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a legtiszteségesebb szándékkal kilépő dolgozó is már nem, az újonnan belépő pedig még nem tudja az adott munkahely bérarányos termelékenységét elérni meghatározott ideig. Nyilván ez olyan kiáramló bérek tömegét tartalmazza, ami mögött munkafedezet nincs. De szeretném arra a visszásságra is felhívni a figyelmet, hogy az évente többször munkahelyet változtatókra is érvényes a munkaügyi alkalmassági orvosi vizsgálatokra vonatkozó rendelet, amely e napokra az átlagkereset elszámolását írja elő, úgyszintén a leszámolás napjára a kilépő dolgozónak. A vándormadarak — tisztelet a kivételnek — nehéz milliókkal terhelik béreinket teljesítmény nélkül, nem is beszélve az amúgy is túlterhelt egészségügyi szolgálat többletmunkájáról. A fluktuáló létszám sokszor negatív hatással van a minőségi munkára. Pedig a minőségnek, a minőség-ellenőrzésnek szinte fétisnek kellene lenni, mert úgy érzem, az előrehaladásnak alfája és ómegája. Ennek kellene lenni annak a kényszerítő erőnek, amely kikényszeríti a technológiák javítását, fejlesztését, haladásunkat. Ha mi őszintén kívánjuk visszaadni a főfoglalkozásban végzett munka becsületét, akkor minél előbb és határozottan kell cselekedni, hogy tervcéljaink végrehajtása elképzeléseinknek megfelelően alakuljon. Olyan tartalékaink ezek, ha úgy tetszik, olyan nyersanyagforrásaink, amelyekhez nem kell beruházási tőke, csak akarat, szigor és következetesség. Tisztelettel javaslom a kormánynak olyan adminisztratív intézkedések meghozatalát, amelyekkel a munkaerőfluktuáció mozgását egészséges szintre tudnánk leszorítani tervünk teljesítése érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Végezetül, mint új képviselőnek, engedjenek meg egy kritikai észrevételt. Évről évre kérjük állampolgárainkat aktívabb részvételre közös gondjaink .megoldásában, belpolitikai életünk élénkítésében. Ez történt a választások során is. Jelölőgyűléseken, rétegtalálkozókon többször felvetődött állampolgáraink részéről az az óhaj, hogy ez az aktivitás tükröződjön a T. Ház munkájában vissza. Mint új képviselő, elmondhatom, kellemes csalódás ért az itt folyó munka aktivitását látva, hallva. Az azonban elgondolkoztató, hogy a tömegtájékoztatás csatornáin ennek csak töredéke jut el közvéleményünkhöz, még a szenvedélyes hozzászólások is csak pár sorral vannak elintézve. Űgy érzem, tartozunk közvéleményünknek annyival, hogy a viszont-tájékoztatásnál is hasonlóan kell cselekedni. Azt remélve, hogy a beterjesztett tervjavaslat jobbik fele valósul meg, azt elfogadom és elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Kosa Antal Bács megyei képviselő következik. DR. KOSA ANTAL: Tisztelt Országgyűlés! Nagyrabecsült Képviselőtársak! A VII. ötéves terv tanulmányozása során azt tapasztaltam, hogy hatalmas szellemi munkát megtestesítő anyag került a képviselőtársak kezébe. Az a Kölcsey által megfogalmazott gondolat vetődött föl bennem, hogy ,,Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül". Ügy érzem, hogy aVII. ötéves tervjavaslat megfelel ezeknek a kritériumoknak. Az ágazati minisztériumoknak ennek ellenére még óriási szervező és átlagon fölüli irányító tevékenységet kell végezni, s hazánk polgárainak jól és eredményesen kell dolgozni