Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-5

293 Az Országgyűlés 5. ülése, 1985. december 21-én, szombaton 294 vertibilis export, a nyereség, a hozzáadott érték, a termelékenység megfelelő növekedése esetén a büntetőadót el kellene törölni. Ezzel érdekeltséget teremthetnénk az élőmunka hatékonyságának további javítására, a tartalékok maradéktalan kihasználására. Tisztelt Országgyűlés! Az eddig említettek mellett szeretnék kitérni a számunkra oly fontos KGST-árucserére is. A gumiipar fejlődését a KGST-kapcsolatok elsősorban a Szovjetunióval kialakított árucsere biztosította. Innen kapjuk alapvető nyersanyagainkat, magas feldolgozottságú késztermékeink ellenében. A belföldi ellátásban is jelentős szerepe van az árucserébe beérkező szocialista gumitermékeknek. Ezen a bázison tudtuk tőkés exportunkat növelni. A gumiipar KGST államközi áruforgalmi megállapodásai azonban 1985-ös évi szinten realizálódnak, a VII. ötéves terv időszakában. így egyfelől nem tudunk hozzájutni a konvertibilis export növeléséhez szükséges szocialista importanyagokhoz, sem a növekvő belföldi igények kielégítéséhez szükséges, általunk nem gyártott késztermékekhez, például a szükséges mennyiségű személy-abroncshoz. Másfelől a rubel elszámolású értékesítés növekedésének elmaradása a kiépített gyártókapacitásunk kihasználatlanságát növeli. Konkrét példa erre munkahelyem, a szegedi Gumigyár, ahol a szovjet piacra alapozott szárazföldi és tengeri olajkitermeléshez szükséges tömlőcsalád gyártókapacitásának kihasználatlansága évente mintegy 25 millió rubel árbevétel-kiesést jelent, de ugyanennyi szovjet áru sem érkezik be ellentételként az országba. Befejezésül elmondom, hogy a Taurus Gumiipari Vállalat mindig helytállt a ráháruló feladatok elvégzésében. Mindent elkövetünk, hogy a VII. ötéves terv időszakában munkánkkal még hatékonyabban hozzájáruljunk a népgazdasági célok megvalósításához. Kérem, ismételten vizsgálják meg, hogyan lehetne a jól dolgozó, eredményes vállalatokat, fejlesztési céljait támogatni az elvonások mérséklésével. Nem vonzó a jól dolgozó nyereséges vállalatok számára, hogy évről-évre egyre nehezebben megtermelt nyereségükkel a veszteséges vállalatokat támogatják. Fejlődni akarunk — és azt hiszem, mondhatom mindannyiunk nevében — saját erőnkből, saját eredményeinkből, mert meggyőződésünk, hogy ezzel járulhatunk hozzá legjobban népgazdaságunk fejlődéséhez. Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Nagyiványi András, budapesti képviselő következik. NAGYIVÁNYI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A VII. ötéves terv beterjesztett tervjavaslata hangsúlyosan foglalkozik társadalmunkat évtizedek óta legjobban foglalkoztató kérdéssel, a lakásépítés programjával, kimondva, hogy tovább folytatjuk a 15 éves lakásépítés feladatait, bár az elkövetkezendő időszakban nem az elképzeléseinknek, hanem lehetőségeinknek megfelelően. A terv körülbelül 30 százalékkal kevesebb célcsoportos lakásépítéssel számol. Tekintettel arra, hogy a növekedés mellett sem képes a saját erős lakásépítés ezt a nagyságrendet ellensúlyozni, valamint arra, hogy a meglevő lakásállomány védelmében hozott eddigi erőfeszítéseink nem tudtak még kellő eredményt elérni, ezért mindjobban a meglevő lakásállomány védelme, annak állapota kerül előtérbe. Sajnos, Budapest belső kerületeinek lakóházai többségükben abban a helyzetben vannak, amikor már könnyű a bajt megállapítani, de sokkal nehezebb, költségesebb azt helyreállítani. Évtizedek óta nem, vagy nem kellő módon való gondoskodás hatásait érezzük napjainkban és ez ma nagy társadalmi gondunk hordozója. Budapest lakásállományának közel 12-13 százaléka komfort nélküli, vagy félkomfortos. A VII. ötéves terv kiemelten foglalkozik a lakásfelújítás kérdésével, bár ez szerepelt az elmúlt tervciklusban is, amikor évről-évre nem sikerült töretlenül nagyobb összegeket e feladatra fordítani. Ha megengedik, szűkebb választókörzetem néhány jellemző adatát, mint példát ajánlanám szíves figyelmükbe. A VII. kerület lakásállományának átlag életkora 92 év, s a valamivel több mint 36 ezer darabos bérleményből több mint 15 ezret a háború óta alapvetően nem újítottak fel. Mint a főváros legsűrűbben lakott kerületében a lakásállomány több mint 40 százaléka komfort nélküli és félkomfortos, vagy szükséglakás. S nagyon sok jogos kritikát szül az a módszer, ahogy az utóbbi évtizedben a meglevő szűkös anyagi lehetőségeket felhasználták, sokszor csak mennyiségi szemlélettel — értve alatta a külső homlokzatok rendbetételét — és nem minőségi munkát végeztek. Szintén jogos kritika éri azt a szabályozórendszert, amely a feladatban résztvevő vállalatok érdekeltségét nem a minőség, hanem a mennyiség irányába viszi el. A lakossági hangulat minden információs csatornáján egyre többször és jogosan ítéli el ezt a köznyelven vett „púderezési" módszert. A közérzetet inkább rontja az a tény, hogy külsőleg megszépültek a házak, de a lakások jelentős részénél lakhatatlanságig leromlott minden. Ha a lakosság azt látja, hogy viszonylag jóállapotú házakat ismételten tataroznak, míg másutt évtizedek óta nem került sor belső felújításra, arról nem is beszélve, hogy számszerűsíthető károk fakadnak a külső javított felületek mögött rejlő épületgépészeti és egyéb gondok miatt. Véleményem szerint kielégítő lenne a felújítás műszaki irányelveinek betartása, számonkérése. Ezért javaslom, hogy e területen a szabályozásban olyan irányban hassunk, hogy hoszszú távra a minőségi követelmények érvényesüljenek. Közismert, hogy a VI. ötéves terv során úttörő jellegként egy tömbben a tömbrehabilitációs munkák megindultak, amelyek üteme a VII. ötéves tervben kiszélesedik. Tisztelettel javaslom