Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

205 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 206 tal elérhető devizabevételeket. Más megközelítéssel élve, itt is az intenzív fejlődés azon problémáival állunk szemben, amelyben a minőséget, a ráfordítások csökkentését, a technológiai váltás és fejlődés követelményeit a mennyiségi problémák fölé helyezik. Egyébként a szelektivitás és az exportképesség előmozdításával kapcsolatos problémák a gazdasági mechanizmus továbbfejlesztésének is szerves részei. A hatvanas évtized végén bevezetett reform ugyanis elsősorban a központi cselekvésirányítás és a valóságos gazdasági viszonyok közötti összefüggést és összhangot kereste anélkül, hogy akkor a világpiac és a nemzeti gazdaság mozgásrendszerei közötti kapcsolatok problémáját fölvetette volna. E feltevés elmaradása társadalmunk, gazdaságunk, valamint nemzetközi gazdasági és politikai összefüggését akkori állapotában érthető és elfogadható volt. Mai gazdasági helyzetünkben és a világgazdasági összefüggések mai állapotában azonban gazdaságunknak a világgazdasághoz való viszonya döntő kérdéssé vált, hiszen fejlődésünkkel, struktúránkkal és életszínvonalunkkal közvetlenül, tehát nemcsak közvetve összefüggő problémát jelent. A világgazdasághoz való viszony kérdései, tehát ma nemcsak a magyar gazdaságot foglalkoztatják, hanem valamennyi nemzeti gazdaságot, beleértve az európai szocialista országokat is. Napjainkban minden fontos érv a világgazdaságban történő erőteljesebb beilleszkedés mellett szól, még abban az esetben is, ha a tőkés világ egyes köreiben ennek megakadályozására, és a kölcsönös érdekek alapján kialakítható kereskedelmi kapcsolatok fékezésére irányuló törekvések mutatkoznak. Számolni lehet és kell ugyanis azzal a ténnyel, hogy a nemzeti gazdaságok növekedése és az életszínvonal döntő mértékben a világgazdasági kapcsolódásoktól függ, kölcsönös gazdasági függőség alakult ki, globális világgazdasági problémák jöttek létre, és a biztonság, valamint a túlélés problémái egyaránt a kölcsönös érdekek bázisán kialakuló gazdasági kapcsolatok preferálását követelik. Eddig inkább a követelményekről szóltam, amelyeket az új világgazdasági helyzet támaszt velünk szemben. Az új helyzet azonban nemcsak követelményeket támaszt a magyar gazdaság vagy a világ többi gazdasága számára, hanem új lehetőségeket is megnyit és egy kooperációra kedvezőbb világpolitikai atmoszférát igér. A genfi szuperhatalmi találkozó új korszakot vezet be a második világháború utáni nemzetközi kapcsolatok rendszerében, a biztonsági, valamint a biztonság és a gazdasági együttműködés közötti összefüggések szférájában. A KGST-ben a kormányok új lendületet kívánnak adni a tudományos-műszaki fejlődés követelményeinek, ami a szervezet és az együttműködés mechanizmusainak megjavítását igényli. Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió Minisztertanácsának új elnöke a napokban véget ért ülésszak zárószavában többek között a következőket mondotta: „Az elfogadott dokumentum, amely jelentősen gazdagítja a tanács munkájának tartalmát, szükségessé teszi a szervezet átalakítását az új követelmények alapján. Jelentős javaslatokat várunk a végrehajtó bizottságtól, amelyek a Tanács szervezetének és munkastílusának megjavítását szolgálják." Üjra elindultak a Közös Piac és a KGST közötti megbeszélések, miután mindkét fél növekvő mértékben érdekelt az Európában belüli gazdasági együttműködésben, ami az európai biztonságnak a közös érdekek bázisán nyugvó fundamentumát jelentheti. Kétségtelen, hogy a nemzetközi pénzügyi és bankkörök nagyobb józansággal és komplexebb gondolkodásmóddal közelítik meg az eladósodás problémáit, mint az évtized elején. Ha figyelembe vesszük még a saját gazdaságunkban folyamatosan bevezetésre kerülő reformok hatását, ami természetesen időigényes folyamat, úgy nyilvánvalóvá válik, hogy a nehéz problémák ellenére, amelyekről én is szóltam, a VII. ötéves terv startja lényegesen kedvezőbbnek mutatkozik, mint a VI. ötéves tervé volt. Természetesen ezek az új lehetőségek további munkát, elemzést és cselekvést igényelnek, hiszen a legjobb lehetőségek sem válnak önmagukban — tudniillik értelmes és erélyes emberi cselekvés nélkül — valósággá. Ezért tartjuk lehetségesnek és szükségesnek, hogy a szelektivitással és a gazdaság exportorientációjával kapcsolatos problémák és összefüggések további megvizsgálásra kerüljenek új fejlődési erőforrások feltárása érdekében. Ez nyitott és rugalmas tervezés esetén, ami már jelentős részben meg is valósult, természetes, hiszen a tervidőszakban a gazdasági mechanizmus is változik, és nyilvánvaló, hogy a gazdaságpolitikát érintő belső és külső fejlemények sem valósulnak meg mindenkor oly módon, ahogy azt a tervezés időpontjában feltételezték. • Az országgyűlés, mint a legfőbb népképviseleti és törvényhozó szerv, valamint annak különböző bizottságai közös munka formájában szívesen nyújtanak segítséget az új erőforrások feltárására irányuló munkában. Engedjék meg ezért, hogy felolvassam a tervés költségvetési bizottság, valamint a többi bizottság elnökének közös javaslatát, mielőtt átnyújtom az országgyűlés elnökének, „A terv- és költségvetési bizottság egyetért a kormány álláspontjával, hogy a rendelkezésre álló erőforrások és más fejlesztési eszközök jelenlegi állapotában a javasoltnál nagyobb növekedési ütem és export tervezése nem lenne reális. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a tervben szereplő növekedési ütem és exportnövekedés esetén a magyar gazdaság világpiaci pozíciói tovább zsugorodnak, ami tekintettel más országcsoportok erőteljesebb növekedésére és piaci előretörésére, a gazdasági elmaradás potenciális veszélyével jár. Utalni kíván arra is, hogy a makroökonómiai értelemben elkerülhetetlen fékezési politika az elmúlt években még nem párosult olyan szelektív cselekvési rendszerrel, ami a gazdaságos vagy megfelelő intézkedésekkel gazdaságossá tehető exportkapacitások teljes feltárására vezetett volna. E felismerések alapján az országgyűlés utasítja a bizottságokat, hogy a következő 1986-os esztendőben az illetékes szervek és külső szakértők bevonásával végezzenek, és vitassanak meg olyan elgondolásokat, amely helyzetünk és a világgazdasági körülmények ismére-