Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

199 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 200 megértés a gazdálkodó szervezetek és a kormányzat között. Ezért jobban oda kell figyelnünk egymás gondjaira, törekvéseire. A kormányzati, funkcionális és ágazati irányító szervek igyekezzenek jobbam megérteni, hogy a vállalatok létezni és fejlődni, a települések pedig gyarapodni akarnak, s ezt ma saját eszközökből nem mindenütt és a múlthoz képest nehezebben tudják elérni. Jogos a gazdálkodó szervezetek azon óhaja is, hogy a szabályozók állandóbbak legyenek, mert ők hosszabb távra is előre akarnak látni. A vállalatoknak pedig azt kell megérteniük: közös érdekünk, hogy szigorúan őrködjünk a gazdaság egyensúlyán, a biztonságos energiaellátáson, hogy megóvjuk és kíméljük a környezetet, fejlesszük és fenntartsuk az infrastruktúrát, a szociális intézményeket, s harmonikusabbá tegyük az előrehaladást. Ezek olyan össztársadalmi érdekek, amelyeknek érvényre juttatása elsősorban a kormányzat felelőssége és dolga. Ezért azt kell kérnünk a vállalatoktól, hogy céljaik kialakításakor legyenek annak tudatában: a szabályozók a népgazdaság általános helyzetét és teherbíró képességét is kifejezik, és ennyiben el kell fogadni objektivitásukat. Persze a kormány és a gazdálkodó szervezetek szándékai és törekvései közelebb kerülhetnek egymáshoz, ha a meglévő eszközöket mindenütt — tehát a kormányzatban is — előrelátóan, célirányosan és takarékosan használjuk fel, s ha a felelősség e tekintetben mindenütt erősödik. így több juthat mindenkinek, és ritkábban kellene beavatkoznunk a mindennapi dolgok menetévbe. A kölcsönös megértést, az együttgondolkodást és a bizalmat ezekre az összefüggésekre és efféle megközelítésre alapozva kell megújítanunk, s ehhez a mostani vita — ez meggyőződésem — hozzá fog járulni. Mint az önök elé terjesztett törvényjavaslatból — tisztelt képviselő elvtársak — kiderül, a tervezés felfogása és értékrendje sokat változott az elmúlt esztendőkben. Ebben is, erősödött va1 óságérzetünk. Helyzetünk és feladataink alapján hadd emlékeztessek befejezésül arra a régi-^régi fölismerésre, hogy: „hajózni muszáj"! De aki nem tudja, hogy melyik kikötőbe igyekszik, annak semmilyen szél sem jó! A VII. ötéves népgazdasági terv egyértelműen mutatja a haladás irányát, összefogott feltételrendszert és cselekvési programot ad a következő évek társadalmi és gazdasági fejlődése számára. Olyan célokat jelöl meg, és olyan feladatokat bíz ránk, amelyeknek hazánkat előrevivő szándéka és mondjuk ki őszintén, nehézsége is mindnyájunkat, akik valóra váltásában részt vállallunk, hasznossá tesz és új értékekkel gazdagít. A kormány megbízásából kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. (Taps) ELNÖK : Dr. Bognár József képviselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. DR. BOGNÁR JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés ! A terv- és költs égvetési bizottság az országgyűlés többi bizottságával történő egyetértésben és együttműködésben nagy energiákat összpontosított arra, hogy a VII. ötéves terv problémáinak sokoldalú megvitatását előmozdítsa, E törekvésünk mögött az a felismerés rejlett, hogy a nyolcvanas évtizedben a világgazdasági korszakváltásnak, krízisnek új fejezete kezdődött, miután ebben a periódusban az előrehaladás mértékét a technikai dinamizmus, az információs forradalom, az energia- és nyersanyagtakarékosság és a növekvő hatékonyság határozzák meg. Másfelől a mi külgazdasági helyzetünkben is fordulatszerű változások mentek végbe, hiszen a KGST-n belül is fel kell váltanunk az 'alapvetően nyersanyagra és feldolgozott termékek cseréjére alapozott külkereskedelmet a feldolgozóiparon belüli munkamegosztás rendszerével, mert egyfelől megjelentek az energiaés nyersanyagszállítások korlátai, másfelől, mint azt a viszonylag alacsony külkereskedelmi dinamika bizonyítja, a termékcsere hagyományos formái nem adnak elegendő ösztönzést sem a forgalom növelésére, sem a technikai dinamizmusra. A világgazdasági dinamika strukturális átalakulása, a nemzeti gazdaságok közötti polarizálódással jár, hiszen nem minden gazdaság képes a felgyorsulásra, illetve egyes gazdaságok csak néhány év vagy évtized után válnak képessé arra, ami annyit jelent, hogy sok gazdaságot fenyeget az elmaradás veszélye. Az adott körülmények között, amelyeknek részleteiről még szólok, mi sem vagyunk mentesek ettől a veszélytől, ami mind választott társadalmi rendszerünk, mind nemzeti fejlődésünk szempontjából rendkívül kedvezőtlen fejlemény lenne. Ennek megakadályozása, illetve a 'kedvezőtlen tendenciák átalakítása nemcsak a kormányzat, vagy az Országos Tervhivatal problémája, hanem az egész társadalom ügye, nemzeti kérdés, hiszen ma nemcsak egy gazdaságpolitikai koncepció végrehajtásáról és megvalósításáról van szó, hanem olyan növekedési és hatékonysági tartalékok feltárásáról, amelyek gyakran egyénék, családok, kisebb közösségek, vállalatok magatartásától, helyzetfelismerésétől, aktivitásától vagy éppen közömbösségétől függenek. Ezért a terv- és költségvetési bizottság már szeptemberben egy olyan átfogó bizottság megalakítására tett javaslatot, amelynek tagjai a különböző gazdasági jellegű bizottságok delegáltjaiból álltak össze. Indokoltnak látszott, hogy az országgyűlési bizottságok — amelyek a kormányhoz vagy gazdasági szervezetekhez hasonlóan inkább szakmai ágazati jellegűek — időnként, ha a kérdések természete ezt megkívánja, ilyen komplex formában is dolgozzanak, hiszen tapasztalat szerint az ágazati szakmai megközelítések éppen azokat a kölcsönhatásokat nem tudják figyelembe venni, amelyek egy bonyolult társadalomban és gazdaságban egyre növekvő szerepet játszanak. Az ad-moc bizottság első ülésén, október 4én, külső szakértőket, elsősorban tudományos kutatókat hallgatott meg, a második ülésén kialakította álláspontját, amit megküldött az országgyűlés elnökének, tisztségviselőinek, valamint a különböző bizottságok elnökeinek. Ily módon a terv- és költségvetési bizottság állás-