Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

201 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 202 foglalása kialakításában az ad-hoc bizottság ér­tékeléseit és javaslatait is figyelembe vehette. Zárójelben jegyezzük meg, hogy a külső szakér­tők bevonását azért tart szükségesnek, mert tu­dományos kutatók közreműködése nélkül ma már egyetlen fejlett országban sem készülnek gazdaságpolitikai cselekvési rendszerek sem a kormányzati sem a törvényhozói szférában. A terv- és költségvetési bizottság tagjai a viták során elismeréssel szóltak azon gazdasági eredményékről, amelyeket az állandóan nehe­zedő külső feltételek közepette a VI. ötéves terv megvalósítása során elértünk. Hiszen fizetési mérlegünket nemcsak az eladósodás, a hitelvál­ság, a magas kamatok, romló cserearányok és korlátozott importlehetőségek veszélyeztették. Méltányolták a bizottság tagjai a fajlagos ener­gia- és nyersanyag-takarékosságban elért ered­ményeket is, noha a kezdeti lendület itt annak ellenére megtört, hogy a megtakarítások érde­kében jelentős beruházások valósultak meg. Utaltak a bizottsági üléseken felszólaló kép­viselőtársaink arra is, hogy bizonyos területeken számottevő strukturális javulást értünk el, így például az atomenergia növekvő súlyával az energiatermelésben, az idegenforgalmi struktúra fokozott kiépítésében, valamint a mikroelektroni­kában, amelyekről Faluvégi elvtárs is szólt. Elismeréssel nyilatkoztak a hozzászólók arról a nyitottságról és rugalmasságról is, amellyel a gazdasági vezetésünk a kedvezőtlen és váratlan fejleményekkel szembenézett. Nyilvánvaló, hogy erre a kényszerhelyzetben megszületett rugal­masságra és nyitottságra a jövőben még nagyobb szükség lesz, hiszen egy, a világpiaci fejleménye­ket széles kölcsönhatásaiban figyelembe vevő tervezési rendszerben nem lehet pontosan előre­látni azon helyzeteket, amelyek 180 nemzeti gaz­daság, a multinacionálisok, a szupracionálisuk különböző érdekeinek, helyzeteinek és döntései­nek kommulációja folytán keletkeznek. Ilyen körülmények között az előrelátás hiányát rugalmassággal kell helyettesíteni, ami nemcsak mozgékony döntési rendszereket, ha­nem a világpiacra jól reagáló rugalmas institucio­nális rendszert is kíván. Az életszínvonalat, amint arról Faluvégi elvtárs is szólt, nem sikerült megőrizni, de így is elismeréssel kell szólni azokról a nagy erőfe­szítésekről, amelyeket a kormány és a gazdaság­politika annak érdekében tett, hogy az ellenállha­tatlan erővel betörő kedvezőtlen hatásokat mo­derálja és ellensúlyozza. Nagyon gazdag és hatalmas tradíciókkal és erőforrásokkal rendelkező országok sem tudták elkerülni a tömeges munkanélküliséget, a költ­ségvetési kiadások lefaragását, a szociális szol­gáltatások csökkentését. Egyes országokban pe­dig a válságot egyenesen az import és a lakosság terhére akarták megoldani, ami a felföldi piac dezorganizálódására vezetett. Természetes és jogos, hogy az országnak és azon belül bizonyos rétegeknek divatos kifeje­zéssel élve más elvárásai vannak, de aligha igaz­ságos és ésszerű a kormánytól azt követelni, hogy a kedvezőtlen hatásokat teljesen megállítsa az országhatárnál. Helyeselték a bizottság tagjai azt is, hogy a kormányzat ilyen sok társadalmi vitára adott le­hetőséget és biztosak abban, hogy a sok vita mindkét fél számára hasznos volt, hiszen a kü­lönböző elgondolások révén a terv gazdagodott, a közvélemény pedig reális képet kapott a gaz­dasági helyzetről, illetve az abban rejlő lehetősé­gekről és korlátokról. Rámutattak végül a bizottság tagjai arra is, hogy a cselekvési programnak a tervezés gya­korlatába történő bevezetésével, a koncepció és a közvetlen cselekvés közötti szférába hatoltak be, amit szükséges és nagyon értelmes fejlemény­nek minősítettünk. A továbbiakban engedjék meg, hogy a kü­lönböző bizottságok képviselőinek, vezetőinek azon megjegyzéseit és javaslatait, aggályait fog­laljam röviden össze, amelyeket azok megfon­tolásra és továbbgondolásra ajánlanak az ország­gyűlésnek. Pesta László, az egészségügyi bizott­ság elnöke különösen a diagnosztika és terápia szempontjából egyaránt fontos műszerek problé­májára, valamint a vidéki kórházak rekonstruk­ciójával összefüggő kérdések jelentőségére hívta fel a figyelmet. Bognár Rezső, a kulturális., bizottság elnöke, a szakemberszükséglet tervezésével kapcsolatos hiányosságokat tette szóvá, a közoktatási neve­lési kérdések jelentőségét hangsúlyozta a mű­szaki-technikai előrehaladás szempontjából. Straub F. Bruno, a környezetvédelmi bizott­ság elnöke, az úgynevezett közműolló nyílásával kapcsolatban a vízellátás és a szennyvízelvezetés közötti szoros összefüggésekről szólt, valamint a felhalmozási adó elengedésére terjesztett elő ja­vaslatot környezetvédelmi 'beruházások esetén. Stadinger István, az építési és közlekedési bizottság elnöke, különösen az építőipari struk­túra és a szükségletek közötti ellentmondás kér­déseit tette szóvá, valamint a fővárost megkerülő MO autópálya és Budapesten egy új Duna-híd feltétlen megépítését javasolta. BÖlcsey György, a jogi igazgatási és igazság­ügyi bizottság titkára, a külföldön történő épít­kezések megszervezésével kapcsolatos hiányos­ságokról szólt. Hellner Károly, a kereskedelmi bizottság tit­kára, az idegenforgalmi alap szerepének növe­lését javasolta, valamint a működő tőke import­jával összefüggő kérdéseket vetett fel. Dr. Gágyor Pál, az ipari bizottság képviselő­je, részletesen ismertette az ipari bizottság elő­készítő munkáit a tervjavaslattal kapcsolatban; hiszen az néhány héttel ezelőtt az ipari blokk koncepcióját is megvitatta. Utalt továbbá az ipar­ra háruló feladatok súlyosságára a feldolgozó ipar különleges szerepére az exportban, valamint a tudományos forradalom kibontakoztatásában előállott fáziskésésre. Javasolta végül, az ipari szerkezet átalakításával összefüggő gazdasági, technológiai és egyéb problémák megvitatását az országgyűlés plénumán. Mátyus Gábor, a mezőgazdasági bizottság titkára, a mezőgazdaság által felhasznált anya­gok és eszközök drágulását tette szóvá, valamint a szarvasmarha-tenyésztés ösztönzésének több­éves rendszerbe történő áttételét javasolta. Az Országos Tervhivatal elnöke válaszában kifejezésre juttatta, hogy a bizottságok által fel­vetett javaslatok és elgondolások nemcsak a vi­tát gazdagítják, hanem bizonyos esetekben a

Next

/
Oldalképek
Tartalom