Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

197 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 198 Figyelmünket a gazdasági és műszaki fejlődés kulcspontjaira, az elosztás fő arányaira és a terv végrehajtásához szükséges legfontosabb eszközökre összpontosítottuk. Megújítottuk a központi gazdaságfejlesztési programokat, illetőleg újakat bocsátottunk útjukra. Ezen felül — a vállalatok önállóságára építve — szervezési és más állami intézkedéseket tartamazó gyakorlatias cselekvési programot dolgoztunk ki széles körben arra, hogy elterjedjen nálunk például a robottechnika, a különleges minőségű anyagok gyártása, csökkenjenek a szállítási távolságok és ráfordítások, s hogy folytatódjon az intenzív gabonatermesztési program végrehajtása. Nem tagadjuk, hogy a tervezőmunkában nem lehetett minden kérdést véglegesen lezárni. Ilyen kérdés például az, hogy milyen további ösztönzési és szervezési lépésekkel bővíthető biztonságosan a konvertibilis elszámolású kivitel; milyen gazdasági és műszaki intézkedésekkel hozhatók rendbe a bajba jutott ágazatok, vállalatcsoportok. Megalapozhatók-e az ipar és a mezőgazdaság oldaláról mutatkozó, a tervezettnél erőteljesebb dinamizálási törekvések. Az, hogy nyíltan szólunk ezekről az ügyekről, úgy vélem, nem a tervezőmunka gyengeségére vall. Az éppenséggel erősíti a közmegegyezést és a tervszerűséget, ha bizonyos kérdésekben csak a kellő főtételek létrejötte, illetőleg megteremtése után döntünk. A még nyitva maradt kérdéseket majd az éves népgazdasági tervek előkészítése, kidolgozása és a folyamatos kormányzati munka keretében fogjuk elrendezni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1984. évi áprilisi állásfoglalása alapján a VII. ötéves terv időszakában folytatjuk a gazdaságirányítási rendszer átfogó korszerűsítését. Előkészítjük a vállalati adózási rendszernek olyan irányú módosítását, hogy annak révén a központosított tiszta jövedelemből az eddiginél nagyobb rész realizálódjon a forgalmazásban és kevesebb adó terhelje a termelési folyamatokat. Foglalkozunk egy olyan egységes személyi jövedelemadó-rendszer bevezetésének a feltételeivel és összefüggéseivel, amely egyebek között lehetővé tenné, hogy a jövedelem- és keresetszabályozás jobban egymásra épüljön. A gazdálkodásban a hosszú távú szemlélet erősítése végett megvizsgáljuk, hogy miképp terjeszthetnénk ki szélesebb körre a kollektív tulajdonosi érdekeltséget. Továbbfejlesztjük a társadalmi tőkeáramlás eszközeit és mechanizmusait, s ezzel is összefüggésben átalakítjuk a bankrendszert. A tervidőszak során fokozatosan, a jövedelemtermelő képesség bővülésével arányosan tágítani kívánjuk a gazdálkodó szervek, a vállalatok, szövetkezetek mozgásterét. De ne felejtsük el: a szabályozás nem mindenható a vállalatok fejlődése szempontjából! Az ő mozgásterük elsősorban a piac alakulásától és a gazdálkodás eredményességétől függ. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az a tény, hogy ugyanazokkal a szabályozási feltételekkel igencsak eltérőek a gazdálkodó szervezetek eredményei — és ennek következtében — a lehetőségei is. Az igaz, hogy mivel a gyengén gazdálkodó ágazatokat, vállalatokat kíméljük, s mert a támogatások szaporodtak az utóbbi években, általában a költségvetési kiadások növekedtek, a nagyobb nyereség elérésére képes vállalatoknak túlzottan nagy terhet kellett viselniük. A jövő évtől kezdve azonban fokozatosan mérsékeljük a fejlesztések adó- és kamatterheit avégett, hogy megkönnyítsük a népgazdasági célokhoz kapcsolódó ígéretes beruházásokat. Az előnyös kivitel nagyarányú növelésére vállalkozó gazdálkodó szervezetek a fejlesztéshez kapcsolódó különféle pályázatokkal és kedvezményekkel, megállapodásokkal tágabb teret kapnak arra, hogy a hatékony fejlesztésekre irányuló elgondolásaikat megvalósíthassák. Ezek az új lehetőségek is tágítani fogják a vállalatok mozgásterét, különösen akkor, hogy ha ezekre a lehetőségre az arra képes vállalatok igyekezettel, megértéssel reagálnak és kezdeményeznek. A vállalatok és a szövetkezetek a jövő év első felében fejezik be középtávú terveik kidolgozását. E tervektől és főként megvalósításuktól nagyon sok függ, mert a népgazdasági terv céljai végül is a gazdálkodó szervezetek munkája által válnak valóra. A vállalati középtávú tervek elkészítése egyúttal arra is alkalmat ad, hogy a vállalatok és szövetkezetek közösségei több évre előre tekintve tűzzék ki előrehaladásuk pályáját. Avégett, hogy a népgazdasági és vállalati törekvéseket és fejlesztési elgondolásokat jobban összehangolhassuk egymással, már eddig is folytattunk konzultációkat nagyvállalatokkal és a jövőben is így teszünk. Tapasztalataink arra mutatnak, hogy a vállalatok középtávú tervező munkájában határozott fejlődés megy végbe: az eredményes gazdálkodás kulcsát vállalataink közül egyre többen a belső erőforrások és a piaci lehetőségek sokoldalú kihasználásában keresik. A vállalati középtávú tervek kimunkálása és elfogadása az új vállalatirányító testületek első nagy próbatételét, az egész kollektíva előtt teendő „vizsgáját" jelenti. A jövő év derekáig a megyei, városi és községi tanácsok szintén kidolgozzák VII. ötéves tervüket. A tanácsok gazdálkodásában új vonás, hogy különféle intézményeik fejlesztéseit az eddiginél jóval nagyobb önállósággal kell összehangolniuk és megszervezniük. Ezen kívül arról is maguk döntenek, hogy mennyit kívánnak fejlesztésre, működtetésre, fenntartásra fordítani. A fejlesztési források elosztása arányosabb lesz a különböző nagyságú települések között. A gazdaságilag elmaradt térségek fejlesztésére külön programot készítünk. E program több mint félezer kistelepülés gazdasági szerepét kívánja erősíteni, népességmegtartó képességét növelni. Hogy jó vállalati és tanácsi tervek születhessenek és ezek meg is valósulhassanak, jó feltételek is kellenek. Kedvező kiindulópont az, hogy a VII. ötéves terv a kibontakozás programját vázolja fel, reális távlatokat kínálva a gazdálkodó egységek számára. A helyi elképzelések valóraváltásának esélyeit javítja az is, hogy a szabályozás új elemeinek nagyobb részét már idén bevezettük, s így az átállás ezek megismerése már nem zavarja az új tervidőszak indulását. A tervek valóra váltásának az is nélkülözhetetlen föltétele, hogy erősödjön a kölcsönös