Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

195 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 196 sunkat előmozdítja a KGST-országok által a legutóbbi napokban elfogadott kétezerig szóló komplex program. E nagyszabású program megvalósításában népgazdasági tervünkkel összhangban vállaltunk kötelezettséget. Kedves Képviselő Elvtársak! A VII. ötéves terv életszínvonal-fejlesztési feladatainak meghatározása során abból indultunk ki, hogy javítani kell az áruellátást, a kereseteknek jobban kell tükrözniük a tej esíttményeket, a szociális ellátásnak a rászorultságot, s hogy a jövedelemelosztás egészében arányosabb közteherviselésnek kell érvényesülnie. Hogyan alakulnak az anyagi elismerés ösztönzésforrásai? A reálbérek 1990-ben a jelenleginél mintegy 5 százalékkal lehetnek magasabbak, föltéve, hogy a teljesítmények a tervezettnek megfelelően alakulnak. A kormány azt ajánlja a vállalatoknak, hogy bérpolitikájukban fordítsanak különös figyelmet a pótolhatatlan szakmunkásokra, az új műszaki megoldások tervezésében és kivitelezésében kiválónak bizonyuló mérnökökre, a termelést jól irányító középvezetőkre, a vállalkozó szellemű dolgozókra. Ez az újszerű gazdálkodás követelményei és feltételei között minden közösségnek elemi érdeke. A társadalombiztosításból származó jövedelmeknek és a szociális juttatásoknak a lakossági jövedelmekben — nemzetközi mértékkel — mérve is igen tekintélyes a részarányuk. Ez 'a következő években kismértékben, 34 százalékról 36 százalékra nő. A tervekben kifejeztük azt a hoszszú távra szóló törekvésünket, hogy a társadalmi gondoskodás, a népgazdaság összteljeítményeivel arányosan bővülhet. A természetbeni juttatások körében továbbra is tartjuk azt, hogy az egészségügy és a közoktatás állampolgári jogosultság, s igénybevételüket a jövőben is csak szűk körben, kisebb fontosságú szolgáltatások körében kívánjuk térítési díjhoz kötni. Szociálpolitikánkat azzal is kegyensúlyozottabbá tesszük, hogy a normatív, vagyis az általános ellátást nyújtó intézmények fokozatosan kiegészülnek olyan helyi szociális hálózatokkal és családsegítő központokkal, amelyek a helyi szociálpolitikai tevékenységhez és a családok helyzetéhez igazodva tudnak hathatós gondozást, támogatást nyújtani. Ami a szociális ellátások, juttatások és kedvezmények mértékét, elosztásuknak a mechanizmusát és a velük foglalkozó intézmények korszerűsítését illeti, itt megfelelő sorrendet kell tartanunk. Fontos feladat, hogy a pénzbeli ellátások vásárlóértékét egyre szélesebb körben megőrizzük. Erre most kedvezőbbek a föltételek, mert a terv kimondja, a fogyasztói árak emelkedését az elmúlt tervidőszakénál jóval lassúbb, — évi 5 százalékos — ütemre szorítjuk vissza. Ez komoly kötelezettségvállalás, amit nagyrészt gazdasági eszközökkel kell majd folyamatosan megalapozni, de határozottan fel is lépünk az indokolatlan áremelési törekvésekkel szemben. A tervidőszakban jövedelemkiegészítő intézkedésekkel növeljük a kis nyugdíjak vásárlóértékét, s a mainál tágabb körben őrizzük meg a nyugdíjak vásárlóértékét. A családi pótlék és az ösztöndíjak vásárlóerejét a tervidőszak egészében megtartjuk. Hosszabb távra szóló társadalmi feladatunk az, hogy javítsuk a népesedési és az egészségügyi helyzetet. Harmonikus gazdasági fejlődés csak kiegyensúlyozott népesedési viszonyokra, általánosan-jó egészségi és családi állapotokra épülhet. A kormány már tavaly kijelölte népesedéspolitikánk hosszabb távra és középtávra érvényes fejlesztési irányait és feladatait, hogy megállítsuk, majd megfordítsuk a kedvezőtlen népesedési folyamatokat. Miként ez a javaslatban szerepel, a gyermekgondozási segély rendszerét fokozatosan felváltja nagyobb összegű támogatást nyújtó és kedvezőbb gyermekgondozási díjrendszer, teljessé válik a bölcsődei és óvodai ellátás. Az egészségügyi és szociális ágazat intézményének működtetésére és fejlesztésére a nemzeti jövedelemből némiképp növekvő hányadot, öthat százalékot, oktatási és művelődési célokra pedig változatlanul 8-9 százalékot fordítunk a nemzeti jövedelemből. A tervidőszakban az egészségügynek kiemelt feladata, hogy korszerűsítse az alapellátásnak, tehát az általános, a gyerek, az üzemorvosi és a fogászati szolgálatnak a munkáját, javítsa azoknak gépekkel, műszerekkel való ellátottságát. Nagyobb figyelmet kíván és kap a megelőzés és az egészségügyi felvilágosítás. Társadalmi és gazdasági program készül a közoktatás fejlesztésére. Ebben nagy hangsúlyt kap az, hogy az oktatást — a közelmúltban elfogadott oktatási törvény alapján — társadalmilag és szervezetileg, tartalmilag korszerűsíteni kell. A nagy létszámú korosztályok megfelelő képzése érdekében most elsősorban a középfokú oktatás feltételeit kell javítani. A következő években — meghatározott sorrendben — felújítjuk nagy múzeumainkat, képtárainkat és több nevezetes egyházi műemléket. A kormány tudatában van annak, hogy sok családnak és főként a fiataloknak ma még mindig a lakáshoz való jutás a legnagyobb gondjuk. Arra számítunk, hogy a VII. ötéves terv időszakában 320—340 ezer új lakás épül fel, s hogy a tervidőszak végén a megépült lakások egyötöde bérlakás lesz. 1990-re a lakások csaknem háromnegyede részesül közműves vízellátásban. Bár a közcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya szintén emelkedik, ezzel még nem lehetünk megelégedve. A következő években tovább növeljük a szociálpolitikai kedvezményeket, a lakásépítésben az átlagosnál nagyobb kedvezményeket kapnak a fiatal házasok és a többgyermekes családok. Erről éppen a közelmúltban kaptak már információt. A lakáshelyzet javítására a tanácsok társadalmi és gazdasági programot dolgoznak ki. Tisztelt Országgyűlés ! Nem ikerüljük meg azt a kérdést, hogy vajon megvannak-e a megfelelő eszközeink arra, hogy a tervben kijelölt célokat megvalósítsuk. Ezt a kérdést annál is indokoltabb feltenni, mert míg a tervet előkészítő vitákban a célokkal lényegileg egyöntetű támogatást tapasztalhattunk, az eszközök dolgában — főként a tervkoncepció megvitatása idején — több kétely is hangot kapott.