Országgyűlési napló, 1985. I. kötet • 1985. június 28. - 1987. június 26.

Ülésnapok - 1985-4

193 Az Országgyűlés 4. ülése, 1985. december 20-án, pénteken 194 denképpen meg kell állítani tehát ezt a kedve­zőtlen irányzatot. A feldolgozóipar elé pedig azt a követelményt állítjuk, hogy a nemzeti jövede­lemhez való hozzájárulása évente 6 százalékot megközelítően bővüljön. Ha a jövedelemtermelő képesség a tervezettnél nagyobb mértékben ja­vulna, azt szeretnénk, hogy az így keletkező többletforrások java része a feldolgozóipar ver­senyképes területeinek és vállalatainak fejlesz­tési lehetőségeit gyarapítsa. Mezőgazdaságunk jól teljesítette a VI. öt­éves terv reá vonatkozó céljait, mind külgazda­ságunk egyensúlyának helyreállításában, mind abban, hogy lakosságunk élelmiszer-ellátása ki­egyensúlyozott maradt. Arra, hogy a teljesítmé­nyek tovább javuljanak, a következő időszak­ban nagy szükség lesz, hiszen ma még sok üzem­ben a hozamok az átlagostól messze elmarad­nak. A mezőgazdasági termékek termelése az előző öt év átlagához viszonyítva 8-10 százalék­kal növekszik. Ezen belül a növénytermesztést érdemes — gazdasági megfontolások alapján— gyorsabban növelni, a hústermelés fejlesztésében pedig arra kell törekedni, hogy a minőség és a jövedelmezőség javuljanak. Ha emeljük az élel­miszerek feldolgozottságának fokát, ha javítjuk a minőséget és a csomagolást, ezzel bővíthető a jó áron értékesíthető termékeknek a köre. Továbbra is nélkülözhetetlen a mezőgazda­sági üzemek kiegészítő tevékenysége. Sőt, azt tervezzük, hogy ez a tevékenységük tovább bő­vül. Végül is arra számítunk, hogy az élelmi­szer-gazdaság nemzeti jövedelem termelése az elmúlt évekre jellemző 3,5 százaléknál nagyobb mértékben, 4 százalékkal gyarapodik majd. Az építőipar teljesítménye 12-15 százalékkal növekszik, a nemzeti jövedelemhez való hozzá­járulása az elmúlt időszakbeli csökkenés után éves átlagban 2,5 százalékkal lesz nagyobb. Eh­hez azonban elengedhetetlen, hogy a kivitelező építőipar szervezetei sokkal jobban alkalmaz­kodjanak a megváltozott igényekhez, jobb minő­ségű munkát végezzenek, a beruházások és fel­újítások rövidebb idő alatt valósuljanak meg, s nem utolsósorban az építési árak és költségek váljanak valósabbá. A hatékonyság javításához hozzátartozik az a gazdaságpolitikai törekvé­sünk, hogy a termelő infrastruktúra fejlesztése a közvetlen termelő ágazatokéval azonos mér­tékű legyen, a népgazdaság összes beruházásai­ból való részesedése az évtized végére közelítse meg annak egynegyedét. E körben a terv első­sorban a távközlés gyors ütemű, felújítással egybekötött fejlesztését tűzi ki célul, elindítva egy olyan programot, amely az ezredfordulóra jobban összhangba hozza a telefon-ellátottságot társadalmunk és gazdaságunk fejlettségének színvonalával, s lehetővé teszi, hogy az infor­matika hazánkban is széles körben elterjedjen. Több fejlesztési forrással számolhatunk a köz­műves vízzel való ellátás kifejlesztésében, a víz­minőség védelméhez, és a vasúthálózat korszerű­sítéséhez, biztonságának fokozásához is. Avégett, hogy természeti értékeinket meg­óvhassuk és a környezet romlását megfékezzük, a környezetvédelem beruházásai az elmúlt terv­időszakhoz képest — összességében — megdup­lázódnak, a következő öt esztendőben 45-47 mil­liárd forintot érnek el. Ezen belül megsokszo­rozzuk a környezetvédelem állami támogatását. De ez sem lesz elegendő, ha nem tudunk kör­nyezetünkért felelős társadalmi légkört terem­teni mindenütt. A most lezáruló tervidőszakban a termelés és az infrastruktúra korszerűsítését és műszaki fejlődését előmozdító beruházásokra a kelleténél kevesebb pénz jutott. A gazdaság műszaki telje­sítőképessége néhány fontos területen — nem­zetközi összehasonlításban — romlott. Ez az ötéves terv a korszerűsítés meggyor­sítására jóval több forrást szánt, mint amennyit az-elmúlt tervidőszakban erre fordítani tudtunk. Beruházásokra, — folyó áron — öt év alatt a szocialista szektorban 1200—1250 milliárd forin­tot irányzunk elő. Ennek kereken 40 százaléka központi és tanácsi beruházás, a többi pedig vál­lalati elhatározású beruházás. Azzal számolunk, hogy lakosságunk a saját megtakarításaiból — hitellel és állami támogatással kiegészítve — több mint 300 milliárd forintot fordít beruházás­ra, túnyomórészben lakásépítésre. A VII. ötéves terv fejlesztéspolitikája cél­ként tűzi ki, hogy kellően hozzáigazodjunk a világban végbemenő nagy horderejű műszaki változásokhoz. Ennek érdekében terjesztjük el hazai termelési és irányítási gyakorlatunkban a számítástechnikát és az informatikát, s támogat­juk az ezeket megalapozó elektronizációt, vala­mint a mikroelektronika fejlesztését. Erre nagy­szabása, az oktatástól kezdve az alkatrész és részegység-gyártáson át az államigazgatás kor­szerű informatikai ellátásáig terjedő kormány­zati programot dolgoztunk ki. Kedvező adottsá­gainkra építve fejlesztjük a biotechnológiát és az ezen alapuló biológiai iparokat és mezőgazdasági tevékenységet. Ennek jegyében folytatjuk a gyógyszerek, növényvédő szerek és az interme­dierek gyártásának központi fejlesztési prog­ramját. Az említett műszaki és gazdasági irányza­toknak mielőbb át kell hatniuk egész népgazda­ságunkat. Ezekre épül a középtávú kutatási és fejlesztési terv is, amit a Minisztertanács tegnap hagyott jóvá. A műszaki fejlesztésen alapuló gazdaságkor­szerűsítésnek a következő években megkülön­böztetetten fontos forrása a tudományos kutatás, a kutatásnak, a termelésnek, a piaci kívánalmak­nak minél szorosabb kapcsolata és kölcsönös egy­másra hatása. Az alkalmazott kutatások eredmé­nyeinek az eddiginél jóval gyorsabban kell át­áramolniuk a termelésbe és segíteniük kell meg­honosítani a legfejlettebb külföldi műszaki és tudományos eredményeket. Tudományos kuta­tásra és műszaki fejlesztésre a nemzeti jövede­lem belföldi felhasználásából 3 százalékot fordí­tunk, öt év alatt — a megelőző időszakhoz ké­pest — csaknem 30 százalékkal nő a kutatás költségvetési támogatása, s a kutatási célú be­ruházások több mint kétszeresükre nőnek. Ku­tatásra és műszaki fejlesztésre a kutatóintézetek, az egyetemek és a vállalatok összesen több mint 150 milliárd forintot fordíthatnak. A központi­lag kezelt forrásoknak most nagyobb hányadát használjuk fel a műszaki fejlődés irányait meg­alapozó kutatási feladatokra. A tudományos és műszaki haladás élvonalához való felzárkózá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom