Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1181 A? országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1182 minden egyes jogszabállyal kapcsolatban úgy helyes feltenni, hogy az abban foglalt rendelkezések szükségesek-e vagy sem? Ez vonatkozik az Elnöki Tanács jogalkotó tevékenységének értékelésére is. Az Elnöki Tanács a kormány javaslatára három év alatt összesen 97 törvényerejű rendeletet alkotott. Ezek közül 49, tehát a hozott törvényerejű rendeletek fele nemzetközi egyezmények, szerződések kötelező kihirdetése volt, Ezek igen fontosak, de mégsem számíthatók az állampolgárokra közvetlen magatartási szabályokat előíró rendelkezések közé. A számokat illetően el lehet fogadni azt az észrevételt, hogy sok, de egyenként külön-külön mérlegelve a viszonylag nagyszámú törvényerejű rendeletet, arra a következtetésre jutunk, hogy azok megalkotása az élet közismerten felgyorsult hazai és nemzetközi igényeiből indult ki. így az államirányítás, a gazdaság, a kultúra, az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztését, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését, a termelés és szolgáltatás hatékonyságát, az állampolgári jogokra és kötelességekre vonatkozó alkotmányos előírások következetesebb érvényesítését szolgálta. Mindezt tudva is kötelességünk azonban szembenézni azzal a problémával, hogy a jogi túlszabályozás veszélye valóban fennáll. Társadalmunk nem egy területén tapasztaljuk az élet- és munkaviszonyokba történő túlzott és indokolatlan jogi beavatkozásra való törekvést. Ez némely esetben a jog társadalmi szerepénk túlbecsüléséből fakad, valamint abból, hogy a felsőbb jogi szabályozás iránti fokozottabb igény hátterében esetenként a kellő önállóság hiánya, a döntésektől való vonakodás, a felelősség elhárításának szándéka húzódik meg. Tapasztaljuk, hogy nemegyszer olyankor is jogi szabályozással akarnak élni, amikor vezetési módszerek javítására lenne szükség. Növeli a felesleges jogszabályok számát — és ez önkritika is —, hogy olykor a jogszabály-előkészítés hiányossága miatt kerül sor módosításra, néha többször. Lassú és nem mindig következetes az idejétmúlt jogszabályok hatálytalanítása. Itt csak megjegyzem, hogy a hatálytalanítás nem csökkenti a törvényerejű rendeletek számát, mert törvényerejű rendelet csak egy másik törvényerejű rendelettel lehet hatálytalanítani. A jogszabályok elburjánzása bonyolulttá teszi az ügyintézést, nehezíti az eligazodást, ellentmondásokat, feszültségeket hozhat létre. Akadályozza a helyes jogalkalmazást, az alkotó kezdeményezések kibontakozását. így például a tanácsi munkában roppant nagy követelmény az, hogy az ügyintézők megfelelően alkalmazzák és az állampolgárok követni tudják a reájuk vonatkozó mintegy 7800 hatályos rendeletet, jogi iránymutatást és előírást. A jogi szabályozásban az ésszerű, színvonalas, szakmai-igazgatási munkát nehezítő, elveinkkel ellentétes jelenségeknek a megszüntetése állandó és sürgető feladat. Fontos, hogy szóljunk a jogalkotás demokratizmusáról. A törvények és törvényerejű rendeletek előkészítésében is egyre jobban érvényesül az a gyakorlat, hogy az állampolgárok közvetlenül, vagy szakmai és társadalmi szervezeteik útján előzetes véleménynyilvánításukkal, javaslatukkal szintén részt vesznek a jogalkotásban. Jó példával szolgált erre az elmúlt évben a szövetkezetekre vonatkozó törvényerejű rendeletek megalkotása. Ennek előkészítése ugyanis a szövetkezeti kongresszusok ajánlásaiból indult ki, és kialakításához számos szövetkezeti vezetőtestület, szakember és szövetkezeti dolgozó véleményét, javaslatát használták fel az előkészítők. Széles társadalmi vélemény jutott kifejezésre az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló törvényerejű rendelet előkészítése során, és ehhez az országgyűlés illetékes bizottságai fontos észrevételt, javaslatot tettek. Az Elnöki Tanács jogalkotói munkájához hatékony segítséget adtak, és egyben közreműködésükkel jogalkotásunk demokratikus vonásait erősítették az országgyűlési bizottságok. Az elmúlt évben életbe lépett törvényerejű rendeletek közül a már említetteken kívül például a természetvédelemről, szóló továbbá a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárást szabályozó törvényerejű rendelettervezethez adtak értékes észrevételeket, javaslatokat. Ezt a gyakorlatot folytatni és elsősorban tartalmában fejlesztenünk kell. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa sokoldalúan foglalkozott a szocialista demokráciával. Egyebek között felhívta a figyelmet, hogy a szocialista demokrácia továbbfejlesztését nem a demokratikus fórumok számának növelésével, hanem a meglevő keretek megfelelő tartalommal való kitöltése útján kell elérni. Ezt az iránymutatást a jogalkotási munkamódszereink, stílusának fejlesztése során is jobban kell alkalmazni, jogszabályalkotásunk demokratizmusának fejlődése ugyanis nem az előkészítés során megkérdezettek számától, hanem a ténylegesen felmerült társadalmi szükséglet felismerésétől és mélyreható elemzésétől, felelős mérlegelésétől és a döntéstől függ. Ebben az irányban kell elősegíteni a demokratikus fórumok hathatós közreműködését, a hozzáértők véleményének felhasználását, háttérbe szorítva a pusztán formális elemeket. Amint erről már az előbbiekben szóltam, a felgyorsult társadalmi fejlődés, a változó gazdasági helyzet nem egy esetben azonnali reagálást és döntést követel. Ez az igény azonban nem menthet fel bennünket az alól, hogy a döntések előkészítése megfelelően megalapozott és átgondolt legyen. Ezért több időt kell biztosítani a jogalkotó szerveknek is ahhoz, hogy az adott szabályozás politikai és társadalmi indítékait, célját, összefüggéseit, következményeit, valamint megvalósíthatóságának feltételeit jobban áttekinthessék és megvitathassák. Röviden a törvényességről. Erről a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész ad ülésszakunkon részletes tájékoztatást. Hazánkban törvényes rend van. Alkotmányos rendünk szilárd, alaptörvényünk és a többi jogszabály rendelkezései megfelelően érvényre jutnak. Ez népünk nagy vívmánya, amit őrizni, védeni és fejleszteni kell.