Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-19
983. március 24-én, csütörtökön 1184 1183 Az országgyűlés 19. ülése, lí De nincs okunk elhallgatni, hogy előfordulnak törvénysértések, jogszabállyal ellentétes állásfoglalások, gyakorlatok egyes vállalatok, intézmények, hivatalok és állampolgárok részéről egyaránt. Ezek jelentős része megelőzhető, kivédhető, ha egyrészt a szocialista építőmunka minden területén javítjuk, fejlesztjük az ellenőrzést, a felelősség érvényesítését, másrészt, ha minden esetben a törvény szigorával lépünk fel személyre való tekintet nélkül a törvénysértőkkel szemben. Tisztelt Képviselőtársak! A jogalkotás mellett az Elnöki Tanács feladata az egyedi döntések, az állampolgársági, kegyelmezési, kinevezési és kitüntetési ügyekben határozatok hozatala. A beszámolási időszakban az Elnöki Tanács mintegy 7000 állampolgársági ügyben döntött. E munka alapjául az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény szolgál, amely időtálló jogszabálynak bizonyult. A Belügyminisztérium, mint az állampolgársági ügyek előkészítő hatósága, feladatát körültekintően látta el, figyelemmel volt az egyéni érdek és az állami érdek összhangjára, és javaslatait kellő gondossággal terjesztette elő. A magyar állampolgárság megszerzése iránti kérelmeket legtöbben a magyar állampolgárral kötött házasságukkal indokolták. Nem kevés azonban az olyan személyek száma sem, akik egyéb családi kapcsolatok alapján kérték honosításukat, és települtek át Magyarországra. A magyar állampolgárság megszerzése iránt benyújtott kérelmek többsége megalapozott volt. Megfelelt az állampolgárságról szóló törvényben előírt feltételeknek. A kérelem elutasítására csak ritkán került sor, mégpedig főleg olyan esetekben, amikor a kérelmezők a külföldi állampolgárságuk megtartása mellett kívánták a magyar állampolgárságot megszerezni. Az elmúlt három évben 3406 személy kapta meg a magyar állampolgárságot. A magyar állampolgárságból való elbocsátást kizárólag évek, illetve évtizedek óta a külföldön élők kérik. Főbb indokuk általában az, hogy személyi és családi körülményeik miatt külföldön tartózkodásukat akarják véglegesíteni. Külföldi állampolgárság megszerzésével letelepedésüket, maguk és családjuk jövőjét kívánják egyengetni új hazájukban. Vannak olyanok is, akik engedély nélkül hagyták el az országot, illetve maradtak külföldön, és elbocsátásukkal az ezzel járó esetleges hátrányokat kívánják feloldani. A magyar állampolgárság kötelékéből elbocsátottak száma 3438. A kettős állampolgársági ügyek intézésénél, miként a honosítási, visszahonosítási és elbocsátási kérelmek elbírálásánál az Elnöki Tanács minden esetben a méltányosság, az emberiesség szempontjainak maradéktalan szem előtt tartásával döntött. Állampolgárságtól történő megfosztásra csak olyan kivételes esetben került sor, amikor a külföldön élő személy méltatlanná vált a Magyar Népköztársaság állampolgárságra. Az Elnöki Tanács a beszámolási időszakban bűnöző életmódja miatt kilenc külföldön élő személyt fosztott meg a magyar állampolgárságtól. Az Elnöki Tanács alkotmányos joga a kegyelem gyakorlása. Azt az elvet érvényesítjük, hogy akik vétettek törvényes rendünk ellen, és bűncselekményt követtek el, azoknak a jogkövetkezményeket és a bíróság által kiszabott büntetéseket viselniök kell. Az Elnöki Tanács akkor élt a kegyelemgyakorlási jogával, ha azt különleges méltánylást érdemlő ok, például súlyos egészségi károsodás, vagy más emberiességi szempont indokolta. Figyelmet érdemel, hogy a kegyelmi kérelmek egyre nagyobb száma közlekedési bűncselekmények elkövetése miatt kiszabott büntetések elengedésére irányult, és legtöbben a járművezetéstől való eltiltásnak, mint mellékbüntetésnek az elengedését kérték. Az elmúlt három évben több mint 37 ezer elkövetővel szemben alkalmazott a bíróság járművezetéstől eltiltást. Ez a közlekedési fegyelem lazaságát is jelzi természetesen. Többezren kérték a büntetésnek kegyelem útján való elengedését, vagy csökkentését. Az Elnöki Tanács mindössze 27 esetben látott olyan méltányolható okot, amely indokolta a kegyelmet. Az előző beszámolási időszak óta az új Büntető Törvénykönyv rendelkezéseire figyelemmel többen kértek kegyelmet azok közül, akiket a bíróság a külföldről történő hazatérés megtagadása miatt ítélt el. Amennyiben az eltelt időszakban a kérelmezők nem vétettek a Magyar Népköztársaság ellen, a büntetésüket kegyelem útján, méltányosságból elengedtük. Ezáltal lehetővé vált, hogy ezek a személyek hazalátogassanak, családi kapcsolataikat fenntarthassák és kívánságuk esetén haza is települhessenek. Tisztelt Képviselőtársak! Az Alkotmány és a bíróságról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően 1973. január elseje óta hazánkban csak olyan hivatásos bíró ítélkezhet, akit az Elnöki Tanács erre a tisztségre megválaszt. Ez a törvényes rendelkezés, amely a bírák függetlenségének igen fontos biztosítéka, nagymértékben növelte a bírói munka tekintélyét, egyben a bírák felelősségét is. Az Elnöki Tanács olyan személyeket választott bíróvá, akik minden tekintetben megfelelnek e fontos tisztség gyakorlására. Jelenleg 1450 bíró működik a különböző szintű bíróságokon. Erkölcsi okok és szakmai hiányosságok miatt tíz év alatt mindössze 12 bírót kellett visszahívni. Szeretném megjegyezni, hogy a Legfelsőbb Bíróságtól egyetlenegyet sem, tehát alsóbb bíróságokból történtek a viszszahívások. A bírói karon belül az elmúlt tíz év alatt a személyi összetételben nagy változás következett be. Ez a fiatalok, illetve a nők számarányának növekedésében mutatkozott meg. Tíz évvel ezelőtt a 35 éven aluli bírák aránya 11 százalék volt, jelenleg 30. A nők arányszáma 30-ról 51 százalékra emelkedett. A bírói karon belüli nagy változás indoka az, hogy az elmúlt tíz évben az idősebb bírák, akiknek többsége jóval túlhaladta a nyugdíjkorhatárt, nagyobb számban kérték felmentésüket. Ez a körülmény viszont növeli a vezetők felelősségét. Nagyobb elvi, gyakorlati segítséget kell adni a fiatal bíráknak, és ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő továbbképzésüket is. Az Igazságügyi Minisztérium felügyeleti, a
