Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.
Ülésnapok - 1980-20
1339 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983, június 23-án, csütörtökön 1340 egy tonna gabona tárolására a célnak megfelelő, olcsóbb megoldást tervez, azt dotáljuk kiemelkedően. Tudom, hogy statikai előírások vannak, és van KÖJÁL és tűzoltó és egyebek, de azért azt is felül kellene vizsgálni, hogy a beruházásainknál miért kerül olyan sok, a szükségesnél talán több vas és beton a földbe. Ezt ma Faluvégi elvtárs is említette. Mert most már a föld felett talán elfogadhatóan építkezünk, de amit a földbe elásunk, az nagyon sok érték. így aztán beruházásaink költségei vajmi keveset csökkentek. Pedig milyen jó lenne abból a kevés fejlesztési alapból, amit Hetényi elvtárs nekünk meghagy — több beruházást megoldani. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács elnökének beszámolóját elfogadom, a Tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik Kelemen Zoltán képviselőtársunk. KELEMEN ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt azzal kezdem hozzászólásomat, hogy a Minisztertanács elnökének, a kormány munkapogramjának elfogadása óta végzett kormányzati munkáról szóló írásos és Lázár György elvtárs szóbeli beszámolóját elfogadom, s tisztelt képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. Elsősorban nem azért, mert, mint ahogy egyik idősebb képviselőtársunktól hallani szoktuk, kormánypárti képviselők vagyunk, hanem azért, mert az anyagban leírtak és a szóban elhangzott kiegészítések számomra meggyőzőek. Első ciklusos képviselő vagyok, s erre a hozzászólásra készülve magam is egyfajta számvetést készítettem. Visszatekintettem a választásom óta eltelt három évre, felidéztem magamban azokat a kormányprogramokkal kapcsolatos helyi tapasztalatokat, amelyek komplexitása véleményem szerint nem mindig úgy valósult meg, ahogyan azt szerettük volna. Meggyőződésem, hogy nem az elképzelésekben, a programokban van a hiba, hanem egyrészt bennünk, a megvalósításban résztvevők munkájában, másrészt rajtunk kívül álló okok játszanak közre, mint például a napjainkban oly sokat emlegetett külgazdasági helyzet romlása. Minden program annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Az előttünk levő tájékoztató nyíltan és őszintén beszámol az eredményekről, ugyanakkor rámutat azokra a hiányosságokra is, ahol javítani szükséges munkákon. Ezek után néhány olyan dologra szeretném a figyelmet felhívni a kormányprogramok komplex megvalósulása kapcsán szerzett tapasztalataimból, amelyeknek a társadalom életében nagy szerepe van, de a végrenhajtásban zökkenők mutatkoznak. Mint ahogyan a rendelkezésünkre álló anyagból olvashattuk, a Minisztertanács foglalkozott a háttéripar helyzetével, s meghatározta azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek elmaradása esetén az általam elmondani kívánt gondok nem szüntethetők meg. Az import-kőolajárak ugrásszerű, több alkalommal történt emelése arra kényszerített bennünket, hogy a gazdaságtalan, rossz hatásfokkal üzemeltethető olajkályhákat más fűtési móddal helyettesítsük. A kiváltási folyamat viszont megítélésem szerint nem volt megfelelően előkészítve, vagy a végrehajtásba hiba csúszott. Ha a villamosenergiaiparra gondolok, ezen a területen dolgozom magam is, akkor azt kell megállapítanom, hogy a hőtárolós villanykályhák az induláskor nem álltak megfelelő darabszámban a fogyasztók rendelkezésére. Később azután ez a darabszám megközelítette a keresletet, viszont ez időre az erőművek teljesítőképességénél, valamint a kisfeszültségű hálózatok túlterhelhetőségénél jelentkeztek megoldhatatlan problémák, vagyis a jelentkező fogyasztókat az áramszolgáltató vállalatok kénytelenek voltak elutasítani. Ez a folyamat még ma is tart, s az ország teherbíró képessége véleményem szerint sokáig nem teszi lehetővé azt, hogy a jelentkező hőtárolós igények korlátlan számban kielégítést nyerjenek. Az olajkályhák kiváltásának a széntüzelésen kívül egy másik módja is kínálkozott, éspedig a települések vezetékes földgázzal való ellátása. E területen is jelentkeztek a háttériparnak felróható gondok, amelyekről az írásos an} T ag is szól. Kénytelen vagyok Békés megyei képviselőtársamat erősíteni az általa elmondottakban. A földgáz elvezetéséhez nélkülözhetetlen műanyagcső, különféle tolózárak, reduktorok és más apró anyagok hiányára gondolok én is. Minden bizonnyal a gyártók elfogadható indokokat hoznának fel a saját mentségükre, ez azonban a hiánnyal küzdőknek csupán utólagos magyarázkodás. Még a gázprogramnál maradva. Az energiaracionalizálási programban részt vevők véleményét tolmácsolom, amikor a hatékonysági mutató általuk érthetetlen szigorodását kérdőjelezik meg. A program indításakor a feltételek lazábbak voltak, mintegy csábítva a vállalatokat a korszerűsítésre és később ezek a feltételek egyre szigorodtak, mindaddig, mígnem kedvét szegve némelyeknek, elálltak eredeti elképzeléseiktől. Itt ismételnem kell az előttem szólókat egyetértve velük. Örömmel olvastam a jelentésben, hogy a kormány erőfeszítéseket tesz az építőanyagok iránt megnövekedett kereslet kielégítéséhez szükséges feltételek megteremtésének gyorsítására. Társadalmunk egyik kiemelten nagy gonddal kezelt területe a kislakás építés. Ennek ellenére itt is jelentkeznek az építkezni szándékozók sorsát megkeserítő gondok. Kevés az előközművesített terület, nehezen szerezhetők be olyan építőanyagok, mint a tégla, a cserép, különféle faanyagok, sőt némelyikből hiány is mutatkozik. Európa egyik legkorszerűbb téglagyára működik városunkban, Mezőtúron. Az itt gyártott termékek felett viszont a tőlünk mintegy 160 kilométerre a harmadik megyében levő Nyíregyházi Kelet-Magyarországi Tüzép Vállalat diszponál. Ez sajnos azt eredményezi, hogy a szomszédos települések, de még a helybeli építkezők sem kapnak téglát Mezőtúron, hanem esetenként vidékről kénytelenek beszerezni. Hasonló példa mondható el a törökszentmiklósi gyárról is. Ez olyan furcsa dolog, mintha a szőlőtermelő vidéken nem lehetne bort kapni. Korábban említettem az energiahordozókkal kapcsolatos észrevételeimet. Űgy vélem, hogy az energiaválság még tovább tart, és bennünket, energiahordozókban szegény országot még jobban sújt. Ezért megfontolt, ésszerű takarékosságra kell törekednünk.
