Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1339 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983, június 23-án, csütörtökön 1340 egy tonna gabona tárolására a célnak megfelelő, olcsóbb megoldást tervez, azt dotáljuk kiemelke­dően. Tudom, hogy statikai előírások vannak, és van KÖJÁL és tűzoltó és egyebek, de azért azt is felül kellene vizsgálni, hogy a beruházásainknál miért kerül olyan sok, a szükségesnél talán több vas és beton a földbe. Ezt ma Faluvégi elvtárs is említette. Mert most már a föld felett talán elfogad­hatóan építkezünk, de amit a földbe elásunk, az nagyon sok érték. így aztán beruházásaink költsé­gei vajmi keveset csökkentek. Pedig milyen jó len­ne abból a kevés fejlesztési alapból, amit Hetényi elvtárs nekünk meghagy — több beruházást meg­oldani. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! A Minisztertanács el­nökének beszámolóját elfogadom, a Tisztelt Ország­gyűlésnek elfogadásra javaslom. Köszönöm türel­müket. (Taps.) ELNÖK : Szólásra következik Kelemen Zoltán képviselőtársunk. KELEMEN ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt azzal kezdem hozzászólásomat, hogy a Minisztertanács elnökének, a kormány munkapogramjának elfoga­dása óta végzett kormányzati munkáról szóló írásos és Lázár György elvtárs szóbeli beszámolóját elfo­gadom, s tisztelt képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. ­Elsősorban nem azért, mert, mint ahogy egyik idősebb képviselőtársunktól hallani szoktuk, kor­mánypárti képviselők vagyunk, hanem azért, mert az anyagban leírtak és a szóban elhangzott kiegé­szítések számomra meggyőzőek. Első ciklusos képviselő vagyok, s erre a hozzá­szólásra készülve magam is egyfajta számvetést ké­szítettem. Visszatekintettem a választásom óta eltelt há­rom évre, felidéztem magamban azokat a kormány­programokkal kapcsolatos helyi tapasztalatokat, amelyek komplexitása véleményem szerint nem mindig úgy valósult meg, ahogyan azt szerettük volna. Meggyőződésem, hogy nem az elképzelések­ben, a programokban van a hiba, hanem egyrészt bennünk, a megvalósításban résztvevők munkájá­ban, másrészt rajtunk kívül álló okok játszanak közre, mint például a napjainkban oly sokat emle­getett külgazdasági helyzet romlása. Minden prog­ram annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Az előttünk levő tájékoztató nyíltan és őszintén be­számol az eredményekről, ugyanakkor rámutat azokra a hiányosságokra is, ahol javítani szükséges munkákon. Ezek után néhány olyan dologra szeretném a figyelmet felhívni a kormányprogramok komplex megvalósulása kapcsán szerzett tapasztalataimból, amelyeknek a társadalom életében nagy szerepe van, de a végrenhajtásban zökkenők mutatkoznak. Mint ahogyan a rendelkezésünkre álló anyag­ból olvashattuk, a Minisztertanács foglalkozott a háttéripar helyzetével, s meghatározta azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek elmaradása ese­tén az általam elmondani kívánt gondok nem szün­tethetők meg. Az import-kőolajárak ugrásszerű, több alka­lommal történt emelése arra kényszerített bennün­ket, hogy a gazdaságtalan, rossz hatásfokkal üze­meltethető olajkályhákat más fűtési móddal helyet­tesítsük. A kiváltási folyamat viszont megítélésem szerint nem volt megfelelően előkészítve, vagy a végrehajtásba hiba csúszott. Ha a villamosenergia­iparra gondolok, ezen a területen dolgozom magam is, akkor azt kell megállapítanom, hogy a hőtárolós villanykályhák az induláskor nem álltak megfelelő darabszámban a fogyasztók rendelkezésére. Később azután ez a darabszám megközelítette a keresletet, viszont ez időre az erőművek teljesítőképességénél, valamint a kisfeszültségű hálózatok túlterhelhetősé­génél jelentkeztek megoldhatatlan problémák, vagyis a jelentkező fogyasztókat az áramszolgáltató vállalatok kénytelenek voltak elutasítani. Ez a fo­lyamat még ma is tart, s az ország teherbíró képes­sége véleményem szerint sokáig nem teszi lehetővé azt, hogy a jelentkező hőtárolós igények korlátlan számban kielégítést nyerjenek. Az olajkályhák ki­váltásának a széntüzelésen kívül egy másik módja is kínálkozott, éspedig a települések vezetékes földgázzal való ellátása. E területen is jelentkeztek a háttériparnak felróható gondok, amelyekről az írásos an} T ag is szól. Kénytelen vagyok Békés me­gyei képviselőtársamat erősíteni az általa elmondot­takban. A földgáz elvezetéséhez nélkülözhetetlen műanyagcső, különféle tolózárak, reduktorok és más apró anyagok hiányára gondolok én is. Minden bizonnyal a gyártók elfogadható indo­kokat hoznának fel a saját mentségükre, ez azon­ban a hiánnyal küzdőknek csupán utólagos magya­rázkodás. Még a gázprogramnál maradva. Az ener­giaracionalizálási programban részt vevők vélemé­nyét tolmácsolom, amikor a hatékonysági mutató általuk érthetetlen szigorodását kérdőjelezik meg. A program indításakor a feltételek lazábbak voltak, mintegy csábítva a vállalatokat a korszerű­sítésre és később ezek a feltételek egyre szigorod­tak, mindaddig, mígnem kedvét szegve némelyek­nek, elálltak eredeti elképzeléseiktől. Itt ismétel­nem kell az előttem szólókat egyetértve velük. Örömmel olvastam a jelentésben, hogy a kor­mány erőfeszítéseket tesz az építőanyagok iránt megnövekedett kereslet kielégítéséhez szükséges feltételek megteremtésének gyorsítására. Társadalmunk egyik kiemelten nagy gonddal kezelt területe a kislakás építés. Ennek ellenére itt is jelentkeznek az építkezni szándékozók sorsát megkeserítő gondok. Kevés az előközművesített terület, nehezen szerezhetők be olyan építőanya­gok, mint a tégla, a cserép, különféle faanyagok, sőt némelyikből hiány is mutatkozik. Európa egyik legkorszerűbb téglagyára műkö­dik városunkban, Mezőtúron. Az itt gyártott termé­kek felett viszont a tőlünk mintegy 160 kilométerre a harmadik megyében levő Nyíregyházi Kelet-Ma­gyarországi Tüzép Vállalat diszponál. Ez sajnos azt eredményezi, hogy a szomszédos települések, de még a helybeli építkezők sem kap­nak téglát Mezőtúron, hanem esetenként vidékről kénytelenek beszerezni. Hasonló példa mondható el a törökszentmiklósi gyárról is. Ez olyan furcsa dolog, mintha a szőlőtermelő vidéken nem lehetne bort kapni. Korábban említettem az energiahordozókkal kapcsolatos észrevételeimet. Űgy vélem, hogy az energiaválság még tovább tart, és bennünket, ener­giahordozókban szegény országot még jobban sújt. Ezért megfontolt, ésszerű takarékosságra kell töre­kednünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom