Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1337 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1338 szerepe a falvak célirányú fejlesztésében, annak ellenére, hogy a falvak és a termelőszövetkezetek léte, valamint további fejlődése közötti kölcsönhatás egyértelmű. Jelentős szemléleti különbségek mutatkoznak a falu fejlesztési tevékenységében. Gond, hogy az érdekelt szövetkezeti ágazatok is eltérő súllyal veszik ki részüket a falu fejlesztésének tennivalóiból. A termelőszövetkezetek a falu fejlesztésében döntő szerepet vállalnak. Ennek ellenére a falvaink fejlettségben nagy differenciáltságot mutatnak. Falvaink már nemcsak egy rétegűek. Az ott levő munkásosztálynak is otthonai — hiszen ma a falun él az aktív keresők közül a parasztság 85 százaléka, a munkásosztály közel 50 százaléka. A falun a szövetkezetek támogatják a sportot, a közművelődést, a kultúrát, az iskolát, óvodát, és így sorolhatnám tovább. Anyagi támogatást biztosítanak a fiatalok építkezéséhez, a házhelyek biztosítására. Igen sok községben nincsen megfelelő ivóvíz. Vannak a megyénkben már olyan községek, ahol à lakosság hozzájárulásával, társadalmi munkával és a termelőszövetkezet gépekkel való segítésével önerőből oldják meg a vízmű építését. Érdekességként megemlítem, hogy a városi lakos a falun látja, a falusi lakos a városban látja az élet feltételeinek jobb biztosítását. Én azt mondanám, hogy igen sok dolog van a városban, amit a falusi lakosságnak a falu adottságainál fogva biztosítani nem tud. Ugyanakkor a falun élők — ha azok az iparban dolgoznak is — a háztáji tevékenységből eredő jövedelem szerzésének lehetősége sokkal nagyobb. Akik itt ismerik e tevékenységi formát, azok tudják, hogy nem szabad sajnálni, nagyon meg kell a háztájiból eredő jövedelemért dolgozni. A falusi lakosság nagyon sok munkával nem rosszul él. Javaslom a lehetőséghez mérten a rendelkezésre álló tanácsi fejlesztési alapok falu és város közötti arányosabb felosztását. A termelőszövetkezetek vezetői tudják, hogy a falu fejlesztéséhez hozzá kell járulni. A szövetkezetek ezt szívesen is teszik, saját jól felfogott érdekükben. Azonban a termelőszövetkezetek sem tudják a saját fejlesztési alapjukból a falun jelentkező feladatokat megoldani. Tisztelt Országgyűlés! Termelőszövetkezetünknek, a szocialista falunak a további fejlődése érdekében engedjék meg, hogy javaslatot tegyek két, részemre fontosnak tűnő feladat megoldására. Az egyik feladat a végzett munka utáni bérezés megvalósítása. Azért is vagyok bátor erről beszélni, mert már előttem többen szóltak a feladat fontosságáról. Például Lázár elvtárs a kormányprogramban, sőt, Marjai elvtárs a tv két esti műsorában is beszélt erről a témáról. Hütter Csaba beszélt előttem, Takács elvtárs és többen is említették ma. Tudjuk, hogy a termelőszövetkezetek nagyobb része az éves bérfejlesztése 2,3 százaléka azok a gazdaságok, amelyek egy tagra 120 ezer forint feletti bruttó jövedelmet értek el, az eredményben azoknak a fejlesztési lehetőségük 4 százalék. Természetes, kisebb eredménynél csökken. A MEM-STAGEK minden évben kiadja a gazdaságok eredménj^ szerinti rangsorolását. Az 1981. évről kiadott értékelés szerint a gazdaságok között igen nagyok az eltérések. 1982 még nincs kint. A táblázat végén levő veszteséges gazdaságoknak, vagy majdnem veszteségeseknek igen sok esetben az egy-egy tagra eső jövedelme magasabb, mint a jól gazdálkodóké, amelyek eredményükkel a táblázat elejére kerültek a kiértékelés alkalmával. 1975 július l-ig a termelőszövetkezetek bérezési rendszere megengedte, ha egy gazdaság a létszámával, bértömegen belül ügyesen gazdálkodott, bérszínvonalát a bértömeg határáig emelhette. Ez alapján van olyan gazdaság, amelyben 1981-ben az egy főre eső átlagos jövedelem 93 400 forint. Nem sajnálom, mert megérdemlik, ügyesek voltak. A 47 ezer forintos egy tagra eső jövedelmet elért gazdasággal szemben bérfejlesztésük mindig a kétszerese. Ezek az előbbit sose érik utói. Ezek a megmerevedett kereseti arányok nem tükrözik a jelenlegi termelési eredményieket és egyik oldalon sem ösztönző hatásúak, nem képviselik sem a népgazdaság, sem a dolgozók érdekeit. Sokan mondhatják, hogy az adottságok nem egyformák, gazdaság és gazdaság között. Hadd hivatkozzak itt Váncsa elvtársnak a tévében elhangzott szavaira, miszerint ma már az országban az aranykorona érték nem meghatározó egy-egy gazdaság termelési eredményében. Megyénkben öt termelőszövetkezet kapott lehetőséget új bérezési forma kipróbálására. Ez a megyei termelőszövetkezetek mindössze 7 százaléka. Tudjuk, hogy ezek a bevezetett, különböző bérezési formák a gazdaság vezetésének, tagságának nem jelentenek sétagaloppot. De mégis van lehetősége a gazdaság vezetőinek arra, hogy a dolgozókkal megbeszélve a gazdálkodás menetét, eredményes gazdálkodás esetén több jövedelemhez jutnak az elért eredmény arányában. Megyénkben az öt gazdaságnak biztosított bé. rezési forma feszültséget okoz a jól gazdálkodó termelőszövetkezetek között. De feszültséget okoz a mindinkább jelentkező magas jövedelmet biztosító különféle magántevékenység is. Ez utóbbit Németh István képviselőtársam az elmúlt országgyűlésen hozzászólásában bőven kifejtette. Választókörzetemben a termelőszövetkezet tagsága, vezetősége, nem öt- vagy tíz százalékot kér, hanem azt, hogy több és jobb termék termelése után legyen a munkája anyagiakban is jobban elismerve. Ügy érzem, nem helyes, ha ügyeskedéssel, esetleg rossz szabályozórendszerrel egy gazdaság elért egy magasabb bérszintet, ugyanakkor a termelés viszont jóval kisebb, mint az alacsonyabb bérszínvonallal jól gazdálkodó gazdaságoké. Vannak nekünk jó közgazdászaink, akik ki tudják számítani, hogy a termelés mennyisége és minősége után fizetett munkabér teljes mértékben népgazdaságunk helyzetét javítja, és mindenki jól járjon, a népgazdaság is és a dolgozó is. Tisztelt Országgyűlés! A jelzett második felvetendő problémám a mezőgazdasági beruházások tervezési díja. A jelenlegi helyzetben a tervezőt semmi sem sarkallja arra, hogy a célnak megfelelőt, olcsón tervezzen, mivel a tervezési díj a bekerülési költség bizonyos százaléka. Tapasztalható a javulás az elmúlt évekhez képest, de még mindig nagyon nehéz a gazdaságokban a rendelkezésre álló építőanyagokból, például fából olcsó megoldással terveztetni. Űgy gondolom, hogy azt a tervezőt, aki okos, jó megoldással egy állatférőhelyre, vagy