Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1335 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1336 az áfeszek és a tanácsi szervek gondja. A megoldás a jelenlegi szabályozók mellett szinte lehetetlen. Mert szabad-e egy kisközségben mííködő, de a funk­cióját tekintve nem kis feladatot ellátó boltot, ven­dégjőt — de mondhatnék italboltot is — azonos mér­cével mérni, mint egy nagy településen vagy egy városban működő egységet? Terveket, véleménye­ket, javaslatokat — hozzáteszem: okosakat és reá­lisakat — nem egyet hallottam. Biztos vagyok ben­ne, hogy van közöttük megfontolásra érdemes, de | zekről most nem szólnék. Egy dologban azonban biztos vagyok : ha meg akarjuk valósítani azon ter­vünket, hogy az emberek ott éljenek, ahol dolgoz­nak — ha erre különben megvan minden más lehe­tőség — és ott érezzék jól magukat, ahol élnek, ak­kor ezeket a nagyon sürgős gondokat a lehetőség határain belül minél gyorsabban meg kell oldani. Tisztelt Országgyűlés! Végigtekintve az elmúlt két és fél év dolgait, megállapítható, hogy növeke­dett az ország sorsáért, a szocializmus ügyéért ér­zett felelősség, az emberek politikai, közéleti érzé­kenysége. Azt, hogy a nehezebb viszonyok és felté­telek között is sikerült úrrá lenni a nehézségeken, mindenekelőtt a politikába vetett bizalomnak, a nemzeti összefogásnak, népünk tettrekészségének köszönhetjük. Ez bizonyítéka is egyben annak, hogy a mi igazi és valóságos erőforrásunk a szocia­lizmust építő emberek millióiban van. Mire épül és mi az alapja ennek a bizalomnak, ennek a kölcsönös bizalomnak ? — mert itt ezen van a hangsúly. A bizalom forrása az egyik oldalról az, hogy népünk nagyon mélyről indult, rossz gaz­dasági alapokról jutottunk el oda, ahol ma vagyunk. Szép sikerekkel és nehézségekkel teli esztendők vannak mögöttünk — és ezek az esztendők, még a nehézségekkel teli esztendők is meghozták számunk­ra azt az anyagi és szellemi felemelkedést, amelyben ma élhetünk. És mi ennek a folytatásáért dolgo­zunk, és ebben bizakodunk. A bizalom forrása és alapja a másik oldalon az, h°gy egyre növekszik a rendet akarók, a fegyelmet szeretők tábora. Nem valami új dolog elkezdéséről van szó, hanem a szocialista építés mai, legfonto­sabb igényének kielégítéséről. A kölcsönös bizalom végülis egy tőről fakad és egymásra irányul — de ez a mi esetünkben nem is lehet másképp. A Minisztertanács elnökének beszámolóját a kormány munkájáról a Vas megyei képviselők és a magam nevében elfogadom, és a tisztelt országgyű­lésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Pájer Imre képviselőtársunk felszó­lalása következik. PÁJER IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Elnézésüket kérem: mivel az utolsók között vagyok, nagyon sokat keÚ ismétel­nem, de ezeket szeretném mégis,— más oldalról — elmondani. Lázár elvtárs a kormány programjának előter­jesztésekor elmondta: nagy erőfeszítések szüksége­sek ahhoz, hogy megőrizzük eddig elért eredmé­nyeinket és megteremtsük a további lendületes fej­lődés feltételeit. Lázár elvtárs a most elhangzott beszámolójával arról tájékoztatott bennünket, h°gy a jelenben nehezebb körülmények között élünk, dolgozunk, mint a kormányprogram elfo­gadásakor. Ennek ellenére hadd mondjam el, hogy Győr—Sopron megye mezőgazdasága az elmúlt két év során tovább fejlődött, növelte termelési értékét, nyereségét. Az üzemi termelési érték — folyó áron számolva — 15 százalékkal növekedett, ezen belül az alaptevékenység növekedése 12,6 százalék volt. A termelőszövetkezetek nyeresége 18,6 százalékkal növekedett. Javult a termelés és a gazdálkodás színvonala. A színvonal emelkedése különösen a búza- és a ku­koricatermesztésben jelentős. De elmondható ez a többi termesztett növényekről is. Különösen na­gyot lépett előre megyénk a gyepgazdálkodás te­rén, hiszen a hozamok országos átlagát magasan meghaladják. Ugyanezt a fejlődést tudom elmon­dani az állattenyésztésről is. A szarvasmarha an­nak ellenére, hogy a háztáji gazdaságokban csök­kent, az összlétszám emelkedett, mert a nagyüze­mek növelték létszámukat. A megye sertésállomá­nya 9,4 százalékkal, a kocalétszám 12,7 százalék­kal növekedett. Mivel a háztáji gazdaságoknak biztosított a takarmánybázis, értékesítési lehetőség, megfelelő az árrendszer, és a kistermelő a munkáért számí­tott jövedelmét eléri, így a háztájiban megnőtt a kocatartási kedv. Annak ellenére, hogy 1982-ben bárányértékesítési nehézségeink voltak, a juhállo­mány 20,2 százalékkal növekedett. Megyénkben a húsmarha-termelésnek nagy lehetőségei vannak. Az ezzel kapcsolatos fejlesztési terveinket a mező­gazdasági és élelmezési miniszternek elfogadásra, támogatásra beterjesztettük. A megvalósításhoz kérem a kormány támogatását. Ha a növénytermesztés és az állattenyésztés termelésnövekedését összehasonlítjuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a fejlődés mértéke majdnem megegyezik, ugyanakkor az állattenyésztés nyere­sége nagyon elmarad a növénytermesztés nyeresé­gétől. A termelés biztonságának megalapozásához el­engedhetetlen a műszaki kapacitás fejlesztése. Eb­ben nagyon fontos szerepet kaptak a termelési rendszerek. Jelenleg a megye gazdaságainak több mint 55 százaléka valamely termelési rendszerhez tartozik. A rendszerek a gazdaságokkal közösen ja­vították az energiatakarékos talaj művelést, az üzembiztonság érdekében korszerű szervízszolgál­lattal segítették az energiamegtakarítást. A tag­gazdaságok a biztonságosabb alkatrészellátás ér­dekében létrehozták a Rába Vagon- és Gépgyárral közösen az alkatrész-raktárt. A felsoroltak ellenére a gépállomány korszerűsége nem megfelelő : 57 szá­zalék a nullára leírt. Gond az is, hogy az univerzális gépek aránya, 2,5 százalék, a nagyteljesítményű gépeké 10,1 százalék. Ezek és más speciális gépek beszerzése, alkatrész-ellátása nehézségekbe ütközik. Az elmondottak azt mutatják, hogy a megye gazdaságainak gépellátottsága nem jó, annak elle­nére, hogy a mezőgazdasági üzemek a rendelkezésre álló beruházási összegüknek nagyobb részét gép­vásárlásokra fordítják. Tisztelt Országgyűlés! Ha a falu mai helyzeté­nek és fejlettségi színvonalának, jövőjének meg­ítélését vizsgáljuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy nagyon eltérőek és szélsőségesek az ezzel kap­csolatos vélemények. Általában elismerik a végbe­ment? fejlődést, de sokan vitatják ebben a termelő szövetkezetek szerepét. Ellentmondásos sok eset­ben még egy közösségen belül is a szövetkezetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom