Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-19

1179 Az országgyűlés 19. ülése, 1983. március 24-én, csütörtökön 1180 munkáról. Nem szükséges részletekbe bocsát­koznom, hiszen a képviselőtársak minden ülés­szakon jelentést kaptak az időközben alkotott törvényerejű rendeletekről; a személyi, a diplo­máciai és az egyéb ügyekben hozott határoza­tokról a hivatalos lapok és a hírközlő szervek is folyamatosan tájékoztatást adtak. Tisztelt Képviselőtársak! Nemzeti progra­munkat a Hazafias Népfront, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XII. kongresszusának hatá­rozataiból kiindulva, a fejlett szocialista társa­dalom építésének programjaként hirdette meg és terjesztette az ország lakossága elé. E prog­ramot a választópolgárok egyetértéssel fogad­ták és egyetértésüket az 1980. évi választásokon ki is nyilvánították. Nekünk, a megválasztott országgyűlési képviselőknek, valamint az Or­szággyűlésnek és az Elnöki Tanácsnak így vált alkotmányos kötelezettségünkké e program megvalósításán munkálkodni. Az Elnöki Tanács az elmúlt három év alatt is azon dolgozott, hogy államhatalmi feladatainak végrehajtásával erő­sítse szocialista társadalmunk törvényes rend­jét, jogszabályalkotással, határozataival előmoz­dítsa szocialista társadalmunk építését, előse­gítse a napirenden levő és a jövőt formáló fel­adatok végrehajtását. Az Elnöki Tanács jogalkotó munkássága emellett magán viseli mindazokat a vonásokat, amelyek jogrendszerünket általában jellemzik. Ez utóbbiakról a tisztelt országgyűlés egy évvel ezelőtt az igazságügyi miniszternek a jogalkotás helyzetéről előterjesztett beszámolója és annak vitája alapján átfogó képet kapott. E beszámo­lóra, a parlamenti vitára, valamint az Ország­gyűlés határozatára is utalva beszámolónk kere­tében is hangsúlyt kell adni annak, hogy társa­dalmunk fejlődésének utóbbi éveiben jogalkotá­sunknak és jogalkalmazásunknak indokoltan sür­gető és nagy igényt kellett kielégíteni a szo­cializmus politikai, társadalmi és gazdasági vi­szonyainak védelme és fejlesztése érdekében. Lényegében ez tette szükségessé jogrendszerünk nagyarányú reformját, amelytől azt vártuk és várjuk a jövőben is, hogy a társadalmi való­ságban végbement változásokat figyelembe vé­ve jobban szolgálja a nemzet érdekét és ponto­sabban igazodjék a szocialista társadalom által megszabott új igényekhez. Az Elnöki Tanács a kormány javaslatai és törvényelőkészítő mun­kája alapján, a magyar jogalkotás egészének feladataihoz igazodva, a legutóbbi beszámoló óta eltelt években a következő feladatok meg­valósításán dolgozott. Először: az állami élet fejlesztésén, demok­ratizmusának további kiteljesítésén, közigazga­tási rendszerünk egyszerűsítésén és szakmai színvonalának emelésén. E törekvések jegyében születtek például az államigazgatási eljárás kor­szerűsítésével, az egyes minisztériumok össze­vonásával, a nemzetközi szerződések kötésének eljárási rendjével kapcsolatos jogi rendezések. E témakörök közül közigazgatási rendszerünk egyszerűsítéséhez kívánok rövid megjegyzést fűzni. Az Elnöki Tanács a beszámolási időszak­ban döntött területszervezési kérdésekben is. Ez idő alatt a korábbi időszakhoz képest vissza­fogottabbá vált a községi közös tanácsok alakí­tása. A jövőben csak nagyon indokolt esetben, az érdekelt lakosság egyetértésével kerülhet sor újabb közös tanács kialakítására, illetve egyes esetekben kiigazításra. A községi közös tanácsok létrehozásának folyamata lényegében befejezett­nek tekinthető. A második csoportba azok a jogszabályok sorolhatók, amelyek a gazdasági életben szüksé­gessé vált változásokhoz megteremtették a gyor­sabb és rugalmasabb alkalmazkodás jogi felté­teleit. Itt kell megemlíteni a különböző típusú szövetkezetekre vonatkozó jogi szabályozás át­dolgozását, valamint a földértékelés szabályai­ról, a kisvállalatokról, szakcsoportokról, a ma­gánkisiparról és magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendeletet, illetve módosításokat. Végül jogalkotási munkánk igen fontos te­rülete az állampolgárok élet- és munkakörül­ményeivel összefüggő egyéb típusú jogi szabá­lyozások továbbfejlesztése. Ez utóbbi kategória sokféle anyagából példaként megemlítem azokat a jogszabályokat, amelyek a természetvédelem­ről, az alkoholisták kötelező munkaterápiás intézeti gyógykezeléséről, az anyakönyvekről, a muzeális értékek védelméről, az egyesületekről, a külföldre utazásról és az útlevelekről rendel­keztek. Az volt a cél, hogy olyan jogszabályok lépjenek hatályba, amelyek elősegítik mind az állampolgári jogok maradéktalan érvénye­sülését, mind pedig az állampolgári kötelességek teljesítését. Tisztelt Képviselőtársak ! Ha röviden, de kü­lön is beszélni kell jogalkotási gyakorlatunk néhány időszerű kérdéséről. Mindenekelőtt ar­ról, hogy az állami élet főbb területein a legfon­tosabb társadalmi-gazdasági, művelődési viszo­nyokat, valamint az állampolgárok alapvető jo­gait és kötelességeit a legmagasabb szintű jog­szabályok, vagyis az Országgyűlés által megal­kotott törvények ez idő szerint már rendezik. Ezek a törvények, amelyek állami rendünk alap­jait jelentik, hosszabb távra is időtállóan sza­bályozzák az adott életviszonyokat. Szakmai kö­rökben, illetékes fórumokon, a sajtóban is gyak­ran vita folyik arról, hogy van-e túlszabályozás a jogalkotói munkában, hogy valóban nagy-e a kibocsátott jogszabályok száma. És ha igen, akkor mi ennek az oka és végül, hogy megfele­lően tudják-e követni az új rendelkezéseket a végrehajtásukért felelős szervek és állampol­gárok. Erről szó volt az igazságügy-miniszter elv­társ múlt évi országgyűlési beszámolójában is. A jog, amely életviszonyokat szabályoz, maga­tartásokat ösztönöz, enged vagy tilt, nem ma­radhat el az élet fejlődése mögött. A jognak fon­tos feladata, hogy lehetőleg késlekedés nélkül, szabályozott mozgásteret adjon azoknak a rend­kívül összetett és egyre bonyolultabbá váló társadalmi, gazdasági folyamatoknak, amelyek meghatározzák a fejlődés ütemét. Ha nem ezt tenné, úgy a meglevő jogszabályok az élet, az előrehaladás kerékkötőjévé válhatnak. A kibocsátott jogszabályok viszonylag nagy száma tehát nem feltétlenül jelent túlszabályo­zást. Különösen így van ez akkor, ha figyelem­be vesszük, hogy a társadalmi és gazdasági vi­szonyok milyen gyorsan változnak. A kérdést

Next

/
Oldalképek
Tartalom