Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1305 • Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1306 zül a hat-hét százalékos pénzbevételnövekedés és a takarékosság 9 százalékos növekedése mellett a másodlagos jövedelmi források játszottak nagyobb szerepet. Emellett a két és fél év alatt épült 11 ezer lakás és a kapcsolódó gyermekintézmények is az életszínvonal fontos reprezentánsai. Az egészségügyi ellátás mutatói tovább javultak, jobbak az országos átlagnál. Bővült az alapellátást szolgáló hálózat, az anyag- és gyermekvédelem, megvalósult az egészségügyi integráció. Szegeden 200, Deszken 140 kórházi ágy létesült. Változatlanul gond a progresszív betegellátás, a fontos szerepet játszó megyei kórház hiánya, továbbá kórházi épületeinknek az országos átlagnál rosszabb műszaki állapota, ugyanis kétharmaduk rekonstrukcióra szorul. A szociálpolitikai célok fontosságát megyénkben meghatározza a lakosság összetétele, amennyiben a 60 év feletti népesség elérte a 20 százalékot, közülük 17 százalék, csaknem 13 ezer fő tanyán él. így a fejlesztések ellenére is gondként jelentkezik a szociális otthoni férőhelyek száma, amely elmarad az igényektől. Ezt némileg kompenzálja az 1035 fő, társadalmi tevékenykedő szociális gondozónő. A közoktatás és közművelődés terén kiemelt helyet kapott az óvodai fejlesztés, de az általános iskolai tantermek száma is a tervezettnél jobban nőtt. Javultak a szakmunkáképzés tárgyi és személyi feltételei. A közművelődésben az ifjúság és a munkásművelődés segítése, a falusi és a külterületi lakosság kulturális lehetőségeinek bővítése került előtérbe; az utóbbi: részben a tanyai iskolák felszámolásával. Könyvtárhálózat terén az idei évben megépülő szegedi könyvtár-levéltár épülete, múzeumok terén a jelentős társadalmi összefogással épülő Ópusztaszer-i nemzeti, történeti emlékpark emelkedik ki. A művészeti élet gazdagsága elsősorban Szegedre, Hódmezővásárhelyre koncentrálódik. Szegeden a felújítás alatt álló 100 éves Nemzeti Színház és a Szegedi Szabadtéri Játékok, Hódmezővásárhelyen az iskolateremtő képző- és iparművészet emelhető ki. Sportnál a fő hangsúly a tömegsportra helyeződik ; társadalmi összefogással hét községben tornatermet és — megyei szinten — 200 kispályát építettek. Tisztelt Országgyűlés! Az elért eredményeink és az egyre bonyolultabbá váló feladataink arra kell, hogy ösztönözzenek bennünket: még nagyobb összefogással, a XII. kongresszus határozatainak szellemében törekedjünk a kormányprogram minél eredményesebb végrehajtására, amelyhez Csongrád megye lakossága, állami és társadalmi szervei nagy igyekezettel és legjobb tudásukkal kívánnnak hozzájárulni. Ezen gondolatok jegyében a Minisztertanács elnökének beszámolóját elfogadom és a tisztelt országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Takács Imre képviselőtársunk felszólalása következik. TAKÁCS IMRE : Tisztelt Országgyűlés ! Ismétlés ugyan, de minden kimondott „igen" erősítés is. Éppen ezért mondom, hogy Lázár György elvtárs beszámolójával — csatlakqzva az előttem szólókhoz — egyetértek. Csoportunk megbízásából mondom, hogy a Fejér megyei képviselőcsoport is egyetért. Az országgyűlésre készüléshez a széles körű, országos ismeretanyagon túl sok helyi ismeretforrás is rendelkezésemre állt, köztük a megyei pártbizottságunk félidős mérlege, beszámolója, a megyei, járási, városi pártbizottságok, községi, nagyüzemi pártbizottságok, pártalapszervezetek rendezvénysorozatai a Központi Bizottság áprilisi ülése után. De nekem különösen sokat jelentett, hogy nemrég — viszonylag rövid idő leforgása alatt — úgynevezett pártalapszervezeti titkári tanfolyamok keretében az összes járásunk, városunk alapszervezetének titkáraival sikerült találkozni, és éppen a félidős értékelés címszó alatt szót válthattunk az őket és a közvéleményt érdeklő leglényegesebb kérdésekről — erősítve egymást, a jó irányokat, a hitet is, és bíráltuk a rosszat. A vélemények alapján, s benne a magamét is mondhatom: a kormány értékelése igaz, az alapmegállapítások indokoltak. Ezek alapján támogatom valamennyi alapálláspontot, tennivaló-sort, közte azt az elvi jelentőségű álláspontot is, hogy a VI. ötéves terv alapcélkitűzéseit hajtsuk végre, ne változtassunk rajta. Meggyőződésem, hogy a parlamenti ülésszak országos nyilvánossága tovább kamatoztatja azt a politikai tőkét, amit Központi Bizottságunk ülése országszerte, így megyénkben is kikovácsolt. Az otthoni különböző alkalmak ténylegesen bizonyítékai annak, hogy a meglevő számtalan, nagy és napi gondunk mellett a hazánk életét érintő legfontosabb kérdésekben szó-értés van vagy egybeesik a felfogás. így a nemzetközi politikai megítélésében, a gazdaságpolitika kulcskérdéseiben, a fizetőképesség megtartásának igényében, egyensúlyi dolgaink rendbetétele kérdéseiben, abban, hogy jobban kell dolgoznunk és helytállnunk az élet minden területén, tisztességgel; s abban is, hogy tartsuk meg, amit elértünk, ezért tegyünk meg mindent — sok mindent —, ne csupán féltsük, és nem elég alkalomadtán úgy elbüszkélkednünk csupán azon, hogy nem is élünk olyan rosszul. Ennek van egy másik oldala is. Ezt az elég széles, általános egyetértést én nagyon lényegesnek ós fontosnak tartom. Ez azonban az éremnek csupán egyik oldala ; minthogy fontos, hogy ez az egyetértés mélyüljön azáltal, hogy ne csak a megállapításokban, hanem a cselekvésben is egyetértés legyen. Ez a dolog másik oldala. Külön sok-sok munkálkodás kérdése az, hogy egyetértő cselekvés legyen. Ehhez nem én és nem itt találom meg a receptet. Addig azonban el tudok jutni, hogy minden szintű munkának mások a konkrétan végzendő teendői, amiket úgy kell elvégezni, hogy végül passzoljanak: a kormánynak az övét, a társadalmi élet, a gazdasági s állami élet különböző szintjein az ottaniakat, s a munka közvetlen posztján dolgozóknak szintén — mindenkinek a maga feladatát el kell végeznie! Hogy mit jelent végső eredményében a különböző szinten végzendő munkák összessége, a kormánynál, a haza egésze szempontjából — erről szólt a beszámoló. Nem üt el ettől a beszámolótól egy megye összegezése sem. De mondhatnám: egy vállalaté sem. Ha az igazi. Legfeljebb a dimenziók mások. Egy vállalat, egy megye még mutogathat valamerre,—akár fölfelé, akár valamely partnerszervezet felé —, ha baja van, mint ahogy történik is ez nem egyszer, alkalom adtán okkal, máskor ok nélkül. A kormány már sokfelé nem tud „mutogatni". Kapcsolódva a beszámolóhoz, néhány tapasztalattal is kívánok csatlakozni az általánoshoz.