Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1301 Az Országgyűlés 20. illése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1302 tivitásra és alkotó készségre is serkenti, amelynek megnyilvánulásaival nap-mint nap találkozhatunk. Az elmúlt három év folyamán tovább javult a közoktatási intézményekben a nemzetiségi anyanyelvi oktatásban részesülő tanulók száma és az előző nemzetiségi kongresszusok óta ez a szám 35 ezerről 51 ezerre emelkedett. Külön örvendetes, hogy az iskolák mellett igen jelentős előrehaladás volt tapasztalható az óvodákban, ahol a létszám megkétszereződött. Itt szeretnék szólni arról, hogy az óvodai anyanyelvoktatás sokkal eredményesebb lehetne a nemzetiségi területeken, ha a szülők is jobban hozzájárulnának a családból hozott nyelvismeret szintjének emeléséhez. Ez ugyanis csak egy feltételtől függ, és mentes minden anyagi vonzattól, hogy legalább az egyik szülő vagy akár a nagyszülők azon a szinten beszéljék anyanyelvüket, amilyen szinten gyermekük ezt igényli. Az anyanyelv ismereiének lehetnek érzelmi és értelmi fokmérői. Érzelmi követelménynek tekinthetnénk az olyan szintű nyelvtudást, amellyel a családon belül a nyelvet gyakorolni lehet és ehhez szerényebb nyelvismeret is elegendő. Ma azonban az élet, a termelő munka, az oktatás szintje és a közművelődési igények egyre magasabb követelményeket támasztanak az emberekkel szemben, így a nyelvtudásnak is felmerül egy értelmi követelménye, amely lényegesen magasabb szempontokat és igényeket elégít ki. Ez a magasabb szintű anyanyelvi tudás alkalmas kell legyen annak a kulturális kincsnek az elsajátítására, ápolására és fejlesztésére, amely a hagyományokat nemcsak megtartani és a feledéstől megőrizni képes, hanem a gyakorlati életben, a foglalkozás, a hivatás keretében akár gazdasági vagy kulturális célok megvalósítása érdekében — adott esetben kétnyelvű tárgyalást, érvelést, intézkedést vagy intézést is lehetővé tesz. Ilyen szemlélet mellett további nagy lépéseket tudnánk tenni az anyanyelvet oktató iskolák fejlesztése vonatkozásában is. A nemzetiségi szövetségek, az illetékes megyei szervekkel felmérték valamennyi nemzetiség lakta terület lehetőségeit, személyi és tárgyi feltételeit, a kétnyelvű oktatás bevezetése szempontjából. Megállapítást nyert, hogy az iskolák számának növelése alapos előkészítő munkával, hosszabb távon valósítható meg. Ez egyrészt a tanulók számától, az anyanyelv tudásától, az anyanyelvi szinten oktatni tudó pedagógusoktól, továbbá bizonyos tárgyi feltételektől is függ. A legtöbb helyen az utóbbiak megfelelő szervezéssel áthidalhatók, és nagyon sokszor a szubjektív feltételek jelentenek akadályt. E téren valamennyi illetékes szervnek, a minisztériumtól a helyi iskolavezetésig összehangolt munkájával lehet előrelépni, amelyhez a nemzetiségi szövetségek a maguk területén tudnak hozzájárulni. Néhány örvendetes új jelenséget is tapasztalhatunk az anyanyelvi oktatás terén, nevezetesen azt, hogy a szakközép- és szakmunkásképző iskolákban is a nemzetiségi tanulók tanulhatják anyanyelvüket, sőt emelkedik azon magyar gyerekek száma is, akik tanulják valamelyik nemzetiség nyelvét. Ez is jól demonstrálja a nyelvtanulás értelmi oldalát, de nem hanyagolható el az a szempont sem, hogy az ilyen irányú érdeklődés egyértelműen összekovácsolódást, érzemi kapcsot is jelent a magyar és nemzetiségi lakosság között. A káderproblémák vonatkozásában igen figyelemre méltó eredmények születtek mind az óvónőképző intézetekbe, mind a tanító és tanárképző főiskolákra való beiskolázás vonatkozásában. Általában elmondhatjuk, hogy kevesebb gond van a nyelvet oktató pedagógusoknál, de annál nagyobb gondok jelentkeznek az egyéb tárgyak oktatása területén, ami megnehezíti az újabb kétnyelvű iskolák létesítését. Kevés még a történelmet, földrajzot, biológiát, fizikát, matematikát anyanyelven oktatni tudó pedagógus és a szaktárgyi párosítások sem mindig megfelelőek ebből a szempontból. Hozzájárul ehhez az a gond is, hogy a . külföldi ösztöndíjak is általában a nyelvszakos pedagógusképzést célozzák, habár e téren az elmúlt időszakban kétségtelen eredményeket értünk el. Jelenleg nemcsak nyelvszakos hallgatók tanulnak a szomszédos országokban, hanem egyéb szakosok is, sőt orvos, állatorvos, színházi és filmrendező, operatőr és így tovább. Ezáltal biztosítani szeretnénk a már említett célt, hogy a legkülönbözőbb szakembereink, ha kell, anyanyelvi szinten be tudjanak kapcsolódni az oktatási vagy kulturális élet különböző területein, tudjanak tárgyalni, el tudják olvasni a szomszéd népek irodalmát és szakirodalmát és azt akár saját munkájukban, akár áttételes úton hasznosíthassák. Igen nagy szerepe van az anyanyelvnek a nemzetiségek kultúrájának ápolásában, és terjesztésében egyaránt. A mai hagyományőrző és egyéb művelődési közösségek munkájában vagy akár a klubmozgalomban egyre nagyobb szerepet játszik az anyanyelv, amely az iskolai oktatásra épül és továbbfejlesztését is jelenti az ott elsajátított nyelvtudás szintnek. Amíg a gyermekek vonatkozásában igen nagy jelentőségűek, az évenként megrendezett olvasótáborok, annyira fontosnak tartjuk a felnőttek vonatkozásában a TIT keretében létrehozott anyanyelvi ismeretterjesztést. Ezek az előadások kétszeres vonzást jelentenek a közösségek számára egyrészt a téma, másrészt az anyanyelv iránti érdeklődés szempontjából. Sikerült előrelépnünk a nemzetiségi nyelvű színpadi kultúra fejlesztésében is a Szekszárdon és Pécsett létrehozott német és szerb— horvát nyelvű bemutató színpad révén. Segítik ezt a munkát a szomszédos anyanyelvű országokkal kötött kulturális egyezmények és ennek keretében működő szakemberek és együttesek cseréje is. Az utóbbi fél évtizedben figyelemre méltó eredményeket értünk el a nemzetiségi nyelvű tömegtájékoztatás vonatkozásában is. A Magyar Rádió központi adóin 1979 június 1-től megindult a szerb—horvát, német és szlovák nyelvű, 1980 júliusától a román nyelvű adás is. Szlovén nyelvű adással bővült a győri regionális adó műsora. Ugyancsak megoldást nyert a szerb—horvát, német ós román nyelvű televíziós adás is. A szlovák nyelvű adás megindítására előreláthatólag még ebben az évben sor kerül. A műszaki-technikai feltételek hiánya miatt el kell mondjuk, hogy a regionális adók műsora csak korlátozottan, nem minden nemzetiségi területen fogható. Sajtó vonatkozásában 1978 júliusa óta a többi nemzetiségi laphoz hasonlóan a román lap is hetilappá vált. A dinamikus fejlődés azonban felveti a szakember-utánpótlás kérdését és e területen a hazai lehetőségek mellett a már említett külföldi szak-