Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1259 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön j£| 1260 a felkészülés és a munka szervezetten indult. Külön említést érdemel, hogy a nehéz külpiaci viszonyok ellenére a dollárelszámolású forgalomban kiviteli többletet értünk el. Kedvezőtlen, hogy az ipari termelés az első öt hónapban a tervezettnél, né­hány termékből a keresletnél is, alacsonyabb volt, az exportárak tovább csökkentek és hogy a szá­mítottnál nagyobb a belföldi, különösen a beruhá­zási kereslet. A jól szervezett és lelkiismeretes őszi és tavaszi munkával megalapozott, sokat ígérő kezdet után sajnos a mezőgazdaságban is van­nak kedvezőtlen jelek. Az időjárás, mint eddig sok alkalommal, az idén sem pártolt mellénk. Számos gazdaságnak komoly gondot okoz, de a korábban oly biztató országos terméskilátásokat is csök­kenti az elmúlt hetek június közepéig tartó aszá­lyos időjárás. Ismerve a szocialista nagyüzemekben rejlő erőt, a termelőszövetkezeti tagság, a háztáji gazdálkodást folytatók hozzáértését és szorgalmát, bízhatunk benne, hogy a mezőgazdaságban dol­gozók mindent megtesznek a tervben kitűzött célok eléréséért. Az összes többi területen is úgy kell dolgoz­nunk, hogy kivédjük az egyensúlyi követelmények betartását veszélyeztető hatásokat. Arra kell töre­kednünk, hogy a termelésnek a szükségletekkel összhangban lévő növelésével, a ráfordítások csök­kentésével elérjük a tervezett nemzeti jövedelmet, és a felhasználásban se lépjük túl az előirányzott kereteket. Ez utóbbi érdekében már több intézke­dést tettünk, köztük olyanokat, amelyek mérsék­lik a terven felüli beruházási vásárlóerőt. Szigo­rúan ragaszkodnunk kell ahhoz is, hogy a bérek és a jövedelmek arányban legyenek a tényleges tel­jesítményekkel — és a fogyasztói árakat az elha­tározott mértékben növeljük. A külkereskedelem­ben folytatni szükséges a piacfeltáró munkát és minden előnyösnek mutatkozó lehetőséget ki kell használni az export fokozására. Az idei gazdasági teljesítményeknek nemcsak az 1983. évi egyensúlyi követelmények miatt, ha­nem, amint azt a tervezőmunka és az előrebecslé­sek jelzik, a semmivel sem könnyebbnek ígérkező 1984—85. évi feladatokra való felkészülés szem­pontjából is nagy fontosságuk van. Ennek tuda­tában kell folytatni munkánkat. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elv­társak! A kormány munkaprogramjában életszín­vonalpolitikánk eredményeinek megőrzését és meg­szilárdítását, az életkörülmények szerény mértékű javítását vállaltuk. Most arról adhatok számot, hogy ezt a kötelezettségünket eddig teljesítettük. Megőriztük oly fontos vívmányainkat, mint a létbiztonságot szavatoló teljes foglalkoztatottság, vagy mint az egész lakosságra kiterjedő szociális gondoskodás. Ha szerény mértékben is, javultak az élet- és munkakörülmények. Általánossá tettük az Ötnapos munkahetet és növeltük az alapszabad­ságot. 1982-ben a lakosság fogyasztása 4 százalék­kal, reáljövedelme mintegy 3 százalékkal volt ma­gasabb az 1980 évinél. Tudjuk is ismerjük, hogy az átlagok elfedik azokat a különbségeket, amelyek az egyes családok helyzetét jellemzik, s hogy nem kevesen vannak, akiknek jobban be kell osztaniok jövedelmüket, akiknek kevesebbre futja, és akik nehezebben élnek, mint korábban. Ezeket a té­nyeket számon tartjuk és a lehetőségek határai kö­zött figyelembe vesszük. Az átlagkeresetek és a fogyasztói árak két óv alatt egyaránt 12 százalékkal emelkedtek. Amint arra már korábban utaltam, a nehezebb gazdasági körülmények között is arra törekedtünk, hogy fenn­tartsuk a lakossági vásárlóerő és az árualapok egyensúlyát. Igaz, előfordul, hogy egyes cikkekből a kínálat több-kevesebb ideig elmarad a kereslet­től — mégis úgy gondolom, egyetértenek vele, a fo­gyasztói piac összességében, az alapvető termékek­ből pedig választék szerint is kiegyensúlyozott. Előreléptünk a szolgáltató hálózat bővítésében, egyes területeken a mennyiség és a minőség azon­ban még gyakran kifogásolható és hosszú a várako­zási idő is. Ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell. A társadalmi juttatások reálértéke az utóbbi két évben is a nemzeti jövedelemnél nagyobb mérték­ben, összesen hat százalékkal emelkedett, azonban így is csak szerény előrelépésre volt mód. A lehetsé­ges intézkedések keretében sor került az 1971. ja­nuár 1. előtt megállapított nyugdíjak és a rendsze­res — az évenkénti — kiegészítés alsó határának emelésére. Már határozatunk van rá, hogy amint azt a népgazdasági terv tartalmazza, július 1-i hatállyal 490 forintról 600 forintra növeljük a kétgyermekes családok gyermekenkénti családi pótlékát. Az egy gyermekes családok a jelenlegi 130 forintos jöve­delemkiegészítés helyett pedig havi háromszáz fo­rintos családi pótlékot kapnak a gyermekek hat éves koráig. Terveink szerint ez év szeptemberétől a régebben megállapított, legalacsonyabb nyugdí­jakat is felemeljük. Az említett intézkedéseken túl fokozott figyelmet fordítunk a családgondozó tevé­kenység bővítésére, a legrosszabb helyzetben' levő családok szociális körülményeit jobban mérlegelő segélyezésre. A lakásépítés eddig az előirányzottnak megfe­lelően alakult. Két év alatt.— nagyobbrészt ked­vezményes, hosszúlejáratú kölcsönből — több mint 150 ezer otthon épült fel. Rendben halad a lakás­elosztás és a lakásgazdálkodás továbbfejlesztése. A tanácsok körültekintően és szervezetten készítet­ték elő az idén júliusban életbe lépő lakbéremelést : intézkedtek, hogy az arra jogosultak lakbérterheit mérséklő szociális támogatások folyósítása rendben megtörténjen. Megkezdődött annak a határozatnak a végrehajtása, amely előírja a lakáskarbantartás és felújítás anyagi és szervezeti feltételeinek javítá­sát. A kormány utasítása nyomán az illetékesek in­tézkedtek a lakosság építőanyag-ellátásának javí­tására, a családiház építőknek nyújtott szolgáltatá­sok —, köztük a szakmai tanácsadás, gépkölcsön­zés — bővítésére. A településhálózat fejlesztésén belül Budapest és a városok mellett a korábbinál nagyobb gondot fordítottunk a kistelepüléseken lakók életkörülmé­nyeinek javítására, a falvak népességmegtartó ké­pességének növelésére. A helyzet javításában, az alapellátás biztosításának megszervezésében fon­tos szerepet tölt be a lakosság öntevékenysége, ön­zetlen társadalmi munkája. Az utóbbi esztendőkben a kormány és a társadalom részéről is nagyobb fi­gyelemben részesül a környezet- és természetvéde­lem. Külön határozatban intézkedtünk, pótlólagos forrásokat juttattunk nemzeti kincsünk, a Balaton megóvására. Mindez azonban csak akkor lesz iga­zán eredményes, ha a környezet- és természetvé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom