Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-20

1261 Az Országgyűlés 20. ülése, 1983. június 23-án, csütörtökön 1262 delem közüggyé, s egyúttal minden állampolgár lel­kiismereti ügyévé válik. Az egészségügyi ellátás fejlesztésére elfogadott szakmai programok végrehajtása kielégítően ha­lad. A beruházások egy részének megvalósításában ugyan elmaradás van, az ellátás személyi és intéz­ményi feltételei azonban így is tovább javultak. A tízezer lakosra jutó orvosok száma harminc fölé emelkedett, csökkent a betöltetlen körzeti orvosi állások száma, jelentősen fejlődött a gyermekekről és az időskorúakról való társadalmi gondoskodás. Megalapozatlan ígéreteket ezúttal sem tehe­tünk. Az életszínvonal megőrzéséhez, az életkörül­mények bármilyen szerény javításához is csak a jobb, az eredményesebb munkával, a teherviselés igazságosabb megosztásával teremthetjük elő a fe­dezetet. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A kormány a nehezebb körülmények közepet­te is kötelességének tartotta, hogy figyelmet és gon­dot fordítson az oktatás, a kultúra, a tudomány fej­lődéséhez szükséges anyagi feltételek biztosítására. Az e célokra felhasznált összegek az utóbbi két és fél évben is növekedtek. Az általános iskolai oktatásban — igaz, nagy erőfeszítések árán és helyenként átmeneti megol­dásokkal élve — általában minőségi visszaesés nél­kül sikerült elfogadhatóbb körülményeket terem­teni a megnövekedett tanulólétszám fogadásához. A feladatok megoldásához értékes segítséget adott a széles körű társadalmi összefogás és a pedagógu­sok tiszteletet érdemlő munkája. A hatodik ötéves tervben előirányzottaknak megfelelően halad az általános iskolák hálózatfej­lesztése. Az elmúlt két évben csaknem kétezer-há­romszáz új tanterem épült fel, és további, mintegy ezer helyiséget vettek — átmeneti megoldásként — használatba. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a felkészülés a középfokú oktatási intézményekbe lé­pő, nagylétszámú korosztályok fogadására. Folyta­tódik, illetve megkezdődött egyes felsőoktatási in­tézmények', köztük a Marx Károly Közgazdaságtu­dományi Egyetem és az ELTE rekonstrukciója. Meggyorsítottuk azoknak a határozatoknak a végrehajtását, amelyek célja a közoktatás és a felső­oktatás egyidejű, összehangolt tartalmi korszerűsí­tése, az elméleti és a szakmai képzés színvonalának növelése. Intézkedést tettünk a pedagógus után­pótlás-képzés és továbbképzés javítására. Hosszas viták és előkészületek után döntés született arról, hogy— új alapokon — ismét megszervezzük a tech­nikusképzést, ez év végén pedig napirendre tűz­zük a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési prog­ramjait. Űj, — köztük nemzetközi elismerésnek örvendő — értékekkel gazdagodott népünk kultúrája. Nö­vekedett a közművelődési intézmények igénybe vétele, a múzeum-, a hangversenylátogatók, a szín­házba és moziba járók száma. A szakmai és az álta­lános műveltség gyarapításában egyaránt részt vállalnak a hivatásos és az önkéntes népművelők. Tovább bővült a közművelődést szolgáló intézmé­nyek hálózata. Nyíregyházán és Zalaegerszegen új színház létesült, több megyeszékhelyen folyik a régi színházak korszerűsítése, megfelelő ütemben halad az Állami Operaház átépítése. A kormány progra­mot dolgozott ki és fogadott el a kulturális élet mű­ködési mechanizmusának korszerűsítésére, az intéz­mények önállóságának növelésére. Ez azonban csak akkor hozza meg a remélt eredményt, ha erő­södik az intézmények belső demokráciája, kollektí­váinak felelősségérzete. Gazdasági gondjaink ellenére sem mondunk le a kultúra állami támogatásáról. De a jövőben is csak a szocialista, humanista elkötelezettségű művé­szet mecánásai maradunk. Arra törekszünk, hogy az alkotók és alkotások valódi értékük szerint kap­janak megbecsülést. Igényeljük a kritikai élet fel­lendülését, az igazi értékek felkarolását, a rendsze­rünktől idegen eszmék elutasítását. Az emberek gondolkodásmódjának, világképé­nek alakításában, a szocialista hazafiság és az in­ternacionalizmus szellemének erősítésében rendkí­vül felelős, fontos szerepet tölt be a sajtó, a rádió, a televízió. Ezektől az intézményektől és munkatár­saiktól azt kérjük, hogy elkötelezettebben, igénye­sebben végezzék munkájukat, hitelesen tájékoztas­sák a közvéleményt, szóljanak eredményeinkről, de a gyengéinket se hallgassák el, vállaljanak nagyobb részt a közízlés formálásában és adjanak több te­ret az emberi helytállás bemutatásának. Tisztelt Országgyűlés! Soha nem volt ilyen nagy a tudomány társa­dalmi szerepe —, és hozzátehetjük, felelőssége, — mint korunkban. Jelenlegi és jövőbeni fejlődésünk egyre több, köztük olyan, korábban nem ismert, fel sem merült probléma megoldását kívánja meg, ame­i lyekre csak a tudománytól kaphatunk választ. A kormány ezért rendszeresen figyelemmel kíséri a tu­dományos élet alakulását, és amint azt a gyakor­lat igazolja, döntéseink előtt egyre gyakrabban igé­nyeljük a Tudományos Akadémia és rajta keresztül az egyes tudósok, kutatók véleményét. A VI. ötéves terv eddigi éveiben nemzeti jöve­delmünk nemzetközi összehasonlításban is megfe­lelő részét, mintegy 3 százalékát fordítottuk kuta­tásra és műszaki fejlesztésre. Biztatónak tartjuk, hogy az utóbbi két-két és fél évben előrelépés tör­tént a tudományos kutatás céljaira rendelkezésre álló szellemi és anyagi eszközök ésszerűbb felhasz­nálásában. Az országos középtávú kutatási-fejlesz­tési terv megvalósítása során, különösen az energia­gazdálkodás és az agrárkutatások terén értékes ered­mények születtek. Vannak azonban olyan progra­mok, amelyek végrehajtása vontatottan halad. Ar­ra készülünk, hogy az év végéig megvizsgáljuk a végrehajtás helyzetét, és döntünk a szükségesnek ítélt módosításokról, illetve — ha kell — az erőforrá­sok átcsoportosításáról. Reméljük, hogy szándé­kunk találkozik a tudomány képviselőinek egyetér­tésével. Erről azért is szólnom kell, mert esetenként le­hetnek állásfoglalásaink, amelyek nyomán aggoda­lom támadhat: vajon nem esünk-e abba a hibába, hogy alábecsüljük a tudományok szerepét, aminek káros voltáról az Akadémia legutóbbi közgyűlésén esett szó. Teljes meggyőződéssel és jó lelkiismerettel mondhatom : nem. A kormány tisztában van a tu­domány mással nem pótolható szerepével, és nagyra becsüli tudósaink hozzájárulását az új kérdések megválaszolásához. Amit kérünk és sürgetünk, az nem más, mint amit részben maguk a tudomány képviselői kezdeményeztek, vagy legalább elfogad­tak. Először azt, hdgy helyes arányokat alakítsa­nak ki az alapkutatások, az alkalmazott kutatások, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom