Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

2007 Az Országgyűlés 30. ülése, gazdálkodásukat. Számításaik szerint 5 forint állami támogatásra a jövő évtől 5 forint befizetés fog jutni. Ennek ellenére üzemeinkben törekszenek alkalmazkodni a változó és nehezedő körülményekhez. Tovább javítják szerkezetüket, vezetési szervezetüket, korszerűsítik a belső érdekeltségi rendszerüket, törekszenek az ésszerűbb létszámgazdálkodásra, anyaggal, energiával való takarékosságra. Tisztelt Országgyűlés! Hajdú-Bihar megye termelőszövetkezetei erejükhöz mérten jelentősen támogatták a falvak kommunális és kulturális fejlődésének megoldását. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben is tenni fogják, különösen akkor, ha ennek számviteli nyilvántartása is legálisan biztosítható lesz. Sajnos választókörzetem segíteni kívánó gazdaságainak egyre kevesebb lehetősége van, a jövőben még kevesebb lehetősége lesz, pedig mi is fejlődni, előrehaladni akarunk és a falusi életkörülményeket állandóan fejleszteni kívánjuk. Ezért indítványozom a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy a gondok enyhítése, a kibontakozás elősegítése érdekében 1985-ben kerüljön megvizsgálásra és rendezésre ezen termelőszövetkezetek helyzete, fordítson a költségvetés erre az eddigieknél nagyobb figyelmet. A párt és a kormány határozatai biztosítják és elismerik, hogy ezen üzemek árutermelésére szükség van és a kedvezőtlen adottságaikat támogatással segíteni kell. A kellő támogatás párosulva a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak tenniakarásával, elő fogja segíteni, hogy a falvakban élő családok élete egyre tartalmasabbá és szebbé váljon. Tisztelt Országgyűlés! Említenem kell még megyénk egyik fájó, égető kérdését. Gondolom sokan emlékeznek még képviselőtársaim közül a televízióban bemutatott képsorokra a balmazújvárosi iskola összedőléséről, amely csak a pedagógusok lélekjelenlétének, felelősségvállalásának köszönhetően nem vezetett tragédiához. Azóta ebben a községben a központi és megyei segítséggel példás gyorsasággal felépült egy nyolctantermes iskola és megkezdődött egy újabb oktatási intézmény alapozása. Sajnos, megyénkben azóta újabb súlyos gondjaink vannak óvoda és iskolaépületek miatt. Egy 1980-as felmérés adatai szerint Hajdú-Biharban az iskolaépületek 23 százaléka 1900 előtt, 41 százaléka 1900 és 1944 között létesült. A teljes épületállomány 26 százaléka vályogból készült és 21 százaléka egészségügyi alkalmatlanság és életveszélyes állapota miatt nem újítható fel. Az egyre súlyosodó gondoktól önerőből szabadulni nem tudunk. Meggyőződésem, hogy a művelődési főhatóság, valamint a központi szervek jól ismerik ezeket a problémákat, méltányolják eddigi erőfeszítéseinket és őszintén remélem, hogy lehetőségeinkhez mérten központi keretből is segítséget adnak súlyos örökségünk felszámolásához. Ezzel együtt továbbra is alapvető kötelességünknek érezzük, hogy minden megyei lehetőséget felhasználjunk arra, hogy a lehető legrövidebb idő alatt felzárkózzunk, vagy legalábbis közelítsünk az országos szinthez. Kösznöm figyelmüket. (Taps.) 84. december 19-én, szerdán 2008 ELNÖK: Szólásra következik Léderné dr. Faragó Margit képviselőtársunk. LÉDERNÉ DR. FARAGÓ MARGIT: Tisztelt Országgyűlés! Mind a törvényjavaslat írásos indoklása, mind a pénzügyminiszter elvtárs expozéja egyértelműen utal arra, hogy a költségvetési szervek 1985. évi pénzügyi lehetőségeit részben az ország gazdasági lehetőségei, részben pedig az a cél határozza meg, hogy a juttatási rendszer segítse az életszínvonal védelmét. Úgy vélem, hogy a különböző támogatások és a támogatási többleteknek az alapellátás kiemelt fejlesztésére történő koncentrálása helyes, mint ahogy helyes az is, hogy az intézményi gazdálkodás önállóságának növelésére további intézkedések történtek. Lényegesnek tartom azt a változást, hogy az intézményeink sajátosságukhoz igazodóan a korábbinál önállóbb bér- és keresetpolitikát alakítsanak ki. Megjegyezni kívánom azonban, hogy ez az önállóság viszonylagos, hiszen a döntések szabadságfokát befolyásolják a korábbi folyamatok. Mint gyakorló orvos, hivatásomból eredően természetes, hogy elsősorban az egészségügyi ágazat lehetőségeit tanulmányoztam fokozott figyelemmel. Pozitív vonása a költségvetési javaslatnak, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetében is az egészségügyi és szociális intézmények feladatainak ellátására több mint 39 milliárd forint fordítható, ami közel 5 miliárd forinttal több az 1984-ben várható kiadásoknál. Ez a tendencia érzékelhető Szolnok megye költségvetési tervjavaslatában is, ahol az egészségügyi ellátás területén bekövetkező növekedés közel azonos arányú az országos növekedési aránynyal. A kiemelt szakmai programok folytatása, illetve ennek lehetősége mindenképpen javítja az egészségügyi ellátás színvonalát. E kedvező jelenségek mellett is lényegesnek tartom azonban, az indoklásnak a következő megfogalmazását: „A források bővülése ellenére, az indokolt igények jobb kielégítése végett továbbra is föl kell tárni a szakmai és a gazdálkodás ésszerű szervezéséből adódó tartalékokat, s hasznosítani kell őket az ellátás javítására." Ez a megfogalmazás kettős feladatot jelent. Egyrészt a szakmai munka ésszerű szervezésének igényét, másrészt a gazdálkodás ésszerű szervezésének igényét, s e kettő szoros összefüggésének megteremtését. Tisztelt Országgyűlés! A mindennapi munkám során, a saját és más egészségügyi intézmények gyakorlatát is ismerve, úgy tűnik, hogy ezen a területen még számos tennivaló van. A szociális és egészségügyi bizottság költségvetést tárgyaló anyagából ismeretes, hogy az ágazat 1985. évi beruházási előirányzata tulajdonképpen az 1984. évi színvonal alatt van. Ez kevesebb, mint az ágazat szükséglete. Ugyanakkor az a tapasztalat, hogy olyan kórházi beruházás szinte nincs az országban — és ebben megyénk sem kivétel —, mely az eredetileg elhatározott időben belépne. Véleményem szerint a késedelmes belépések objektív okai mellett nyilvánvalóan szubjektív okok is fennállnak. Felvetődik a kérdés, hogy mi az alapvető oka ezeknek a késedelmeknek.