Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-30

2009 Az Országgyűlés 30. ülése, 1984. december 19-én, szerdán 2010 Megítélésem szerint az objektíve elkerülhetetlen okok mellett az is magyarázza a késedelmet, hogy nem érzékelhető a beruházók, a leendő üzemeltetők, a tervezők és a kivitelezők egysége, s egymás intézkedéseit kikényszerítő érdekeltségi rendszere. Az egészségügyi ágazat jelentős fejlődése ellenére a viszonylag kedvező képben igen sötét tónussal jelenik meg a gép- és műszerellátottság témája. Igen gyakran tapasztaljuk, hogy a költségvetésben gép- és műszerbeszerzésre biztosított pénzösszegek rohamos tempóban devalválódnak. Helyi tapasztalatból mondhatom, hogy a szolnoki 400 ágyas kórházi részleg beruházásának indításakor tervezett műszerek árai a beszerzés időpontjában már jelentősen meghaladták az eredetileg tervezettet, s hol van még azon műszerek ára, amelyek több mint két éve egyáltalán meg sem érkeztek. Rendkívül súlyos probléma, hogy a külföldi műszerek ára csak megközelítően tervezhető, és a változó piaci lehetőség a műszerek beszerzését nehezen tervezhetővé teszi. Pedig ma már a korszerű gyógyítómunka elképzelhetetlen korszerű műszerek nélkül. Mi orvosok, valamennyien jól ismerjük a népgazdaság nem könnyű devizahelyzetét, de mégis megkérdezem, hogy ezen a területen, ahol a legfőbb értékről, az emberek egészségéről, életéről van szó, nem lehetne-e olyan megoldást találni, amely a műszerek beszerzésének átfutási idejét lényegesen csökkentené. Tudom, hogy e probléma megoldása nem egyetlen minisztérium vagy szerv feladata, hisz aki már a műszerbeszerzés útvesztőibe mélyebben belevetette magát, az jól tudja, hogy hány ponton akadhat el a folyamat. A sok áttételű mechanizmusban nehezen követhető és követelhető — nem teljesítés esetén — a személyes felelősség. Meggyőződésem, hogy ezen a területen kellő szervezettséggel, szakmai fegyelemmel, megfelelő szemléletváltoztatással nagyobb rendet lehetne és kellene tartani. A kérdés bonyolultsága, összetettsége meghaladja egy parlamenti vita kereteit, de felmerült bennem a kérdés, nem lenne-e gazdaságosabb, ha az egészségügy különböző szakterületei kellően megfontolt szakmai szempontok alapján egységesebbé tennék műszerigényüket a gyártó cégek vonatkozásában, s ezáltal könnyebb lenne a pótalkatrészek beszerzése vagy a megfelelő szervizhálózat kialakítása is. Véleményem szerint az egészségügyi intézmények műszerelátottsága, műszergazdálkodása rendkívül differenciált képet mutat. Az intézményekben egy időben van jelen az idézőjelben tett szegénység és gazdagság, mondhatnám pazarlás. Minden területen fokozottabb gondot kell fordítani a meglevő műszerek kihasználtságára. Célszerű lennne egyszer országosan megnézni, s gondos, körültekintő felmérés után intézkedni, hogy az egyes helyeken feleslegesen felhalmozódott műszerek oda kerüljenek, ahol azokat hasznosítani is tudják. Tisztelt Országgyűlés! A következő költségvetési év a jelen középtávú terv befejező időszaka, de egyben felkészülést jelent a következő tervciklusra is. Személyes tapasztalataim szerint országos viszonylatban is jelentős színvonal-különbségek alakultak ki egészségügyi intézményeink ellátottsági szintje között, de nem minden esetben a magasabb szakmai feladatot ellátó intézmény javára. Ez megjelenik megyénkben is, melynek rendezése természetesen az intézményeket irányító tanácsok feladata. Ugyanakkor azonban vannak ellátottsági különbségek országrészek és térségek azonos szintű feladatot ellátó intézményei között is. Csak példaként említem saját megyénket, ahol a közelmúltban végrehajtott jelentős fejlesztések után a tízezer lakosra jutó kórházi ágy még mindig nem éri el az országos átlagot. Indokoltnak tartom, hogy az 1985. évi költségvetés végrehajtása mellett igen széles körű elemző munka történjék az ország egyes területei ellátottsági különbségeinek feltárására. Eléggé közismert, hogy 1986-tól a tanácsok szabályozó rendszere lényegesen módosul. A fejlesztés területén az úgynevezett egy lakosra jutó fejkvóta rendszere nem lesz képes a területi ellátottságbeli különbségek mérséklésére. Ehhez kötődnie kell a központilag elhatározott területi különbségek kiegyenlítésére szolgáló támogatásoknak. Ügy vélem, hogy ebben a munkában megfelelően kell támaszkodni a tanácsok illetékes vezetőinek elemző munkájára és véleménynyilvánítására. A törvényjavaslat, majd a parlamenti megvitatás után törvény, a jövő esztendőben realizálódik mindannyiunk, az egész nép szorgos munkája nyomán. Egy olyan évben, mely jelentős belpolitikai eseményekben gazdag. Pártunk XIII. kongresszusa, hazánk felszabadulásának 40. évfordulója, országgyűlési képviselők választása, csakhogy a legfontosabbakat említsem, s mindezekkel együtt megfontolt felkészülés a VII. ötéves tervciklusra. Rendkívül fontos, hogyan teremtjük meg az elkövetkezendő öt év népgazdasági alapjait és feltételeit. Az 1985. évi költségvetési törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Antal Imre képviselőtársunk felszólalalása következik. ANTAL IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetést a Pest megyei képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom, és önöknek is elfogadásra ajánlom. Országunk gazdasági helyzetének tudatában is bátorkodom kéréssel fordulni a tisztelt kormányhoz megyénk, Pest megye és benne választókörzetem, Érd város és térségének vezetékes ivóvízellátása és csatornahálózatának javítása érdekében. Azért is, mert víz nélkül nincs élet és szeretnénk, ha napi örömeinket, amit okoz az egyre javuló oktatási, egészségügyi, kereskedelmi és egyéb ellátás, nem árnyékolná be az itt-ott sok bosszúságot okozó vízhiány szinte tavasztól őszig. Pest megye az ország legnépesebb megyéje, és közel egymillió lakos él a területén. Több, az átlagostól eltérő sajátossága közül csak egyet