Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1827 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1828 gyei ütemtervnek megfelelően valósult meg a melioráció, így javultak a termelés feltételei is. Gazdaságainkban a VI. ötéves tervidőszaki beruházásoknak, fejlesztéseknek már több mint a fele megvalósult. Biztatóak az ez évi terméseredményeink kilátásai is. Hétfőn részt vettem egy határszemlén : úgy nyilatkoztak a hozzáértők, hogy a 82-es terméseredmények valószínűleg elérhetőek lesznek, a 83. évi aszály ellenére is. Térségünkben a párthatározatoknak megfelelően alakult az életszínvonal. A fő ágazatok jövedelemarányai pedig alig érzékelhetően változtak. Az iparban, építőiparban és a mezőgazdaságban nőtt a személyi jövedelem — van előrelépés, ha nem is nagymértékű. Az eddig elmondottakban a feladataink is benne vannak. Bízunk abban, hogy mint eddig, a jövőben is szorgalmas, jó minőségű munkával mi is hozzájárulunk az ország gazdálkodásának javításához. Tisztelt képviselőtársaim! Engedjenek meg egy megjegyzést. Bár lehet, hogy nem ide tartozik, de mégis kikívánkozik belőlem. Ez pedig a következő. A Heti Világgazdaság 1984. április 14-i számához kapcsolódik a megjegyzésem, éppen a korábbi évek és a jelen zárszámadás ágazati eredményeit is figyelembe véve. Ugyanis, ahogy a „kisajtolva, kicsontozva, felőrölve" című interjú kérdései felvetődnek ebben az interjúban, nem valószínű, hogy az érintett ágazatokban dolgozó emberek tetszését váltotta volna ki. Itt az a megjegyzésem, hogy nem kell bennünket, iparosokat és mezőgazdákat egymás ellen uszítani, uszulunk mi magunktól is, ha úgy kell. Ügy látszik, nem ismerik az állami támogatás korábbi rendjét az e kérdéstíeszegetők. Csak ennyi a megjegyzésem. Tisztelt Országgyűlés! Városunkban, a környező községekben a munkásművelődés a kulturális élet központjába került. A közművelődés iránti igény kielégítésének módjában jelentős változások történtek az elmúlt években. Az ismeretterjesztés hatóköre és tartalma bővült. A művelődési intézményeinkben működő amatőr művészeti csoportok, az iskolák öntevékeny csoportjai a művelődés egyik jelentős fokát adják. A művelődési intézményeink színházi, zenei és irodalmi kezdeményezései iránt megmutatkozó érdeklődés igazolta, hogy programjaik valóságos igényeket elégítenek ki. A múzeum és a levéltár a meglevő eszközeivel jól támogatja a művelődési törekvéseinket. Az irodalmi emlékházunk programjainak sikere megerősíti a múzeum, a helyi hagyományok ápolása iránti valóságos igényt. Mindezt miért mondtam el? Azért, mert a közművelődési intézményhálózatunkon belül a művelődési házunk tárgyi feltételeiben sajnos alig vagy éppen nem következett be változás. Ennek nem az igénynövekedés az oka. Városunkban közel ötven évvel ezelőtt épült úgynevezett hagymaház áll rendelkezésünkre a művelődés céljaira. Nem hogy nem korszerű, de 1936-ban, amikor a makói hagymások szövetkezetének gyűlésterem és iroda céljára épült, Makónak még volt színháza. Céljaiban ez a hagymaház és műszaki állapota miatt sem elégítheti ki a szerény, de azért növekvő igényeket. Tisztelettel kérném a művelődési és a pénzügyi kormányzatot, hogy a jövőben vegye figyelembe kérésünket, hogy a VII. ötéves terv végén esetleg dicsekedhessünk azzal, hogy elfogadható tárgyi feltételek állanak rendelkezésre Makón a művelődési háznál. Megérdemelné ezt Makó és környéke szorgalmasan dolgozó társadalma, amely ivóvízellátást, vezetékesgáz-elterjesztést, iskolai tornatermet — és még sorolhatnám — hozott létre társadalmi összefogással, de a művelődési házhoz kevés az erejük. Befejezésül — a törvényjavaslat elfogadása mellett — javasolom, hogy az Országgyűlés ismerje el azoknak a felső vezetőknek, vezetőknek és dolgozóknak a munkáját, erőfeszítéseit, akik hozzásegítették gazdaságunkat ahhoz, hogy az 1983. évi költségvetést kisebb hiánnyal zárjuk a tervezettnél. Köszönöm a képviselőtársak megtisztelő figyelmét. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Szabó Kálmán képviselőtársunk. DR. SZABÓ KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! A múlt évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot és a kapcsolt jelentést fontos időpontban tárgyalhatja meg az Országgyűlés. Fejlődésünk perdöntő szakaszában vagyunk. Kezdenek megérni a szükséges feltételei annak, hogy a közgazdasági egyensúly helyreállításával szembeni ellenható erőkkel dacolva, immár nagyobb erőfeszítéseket tegyünk egy dinamikusabb növekedéssel párosuló intenzív fejlődés irányába. Javában folynak a munkálatok azon intézkedések — köztük törvényjavaslatok —előkészítésén is, amelyek az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi határozata nyomán a gazdaságirányítás komplex fejlesztését hivatottak szolgálni. Mindehhez tegyük hozzá, amit Hetényi elvtárs már szintén említett, a KGST felső szintű értekezletének dokumentumába foglalt kilátások orientációit, és rögtön nyilvánvalóvá válik a múlt évi gazdasági tapasztalatok jelentősége, a költségvetés alakulásából levonható tanulságok időszerűsége. Ez a beállítás végigvonul a beterjesztett jelentés tárgyilagos és őszinte hangvétellel kifejtett elemzésén, ez jellemzi az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal, valamint a pénzügyi ellenőrző szervek csatolt anyagait, de ez hatotta át a bizottsági vitákat is, kivált pedig pénzügyminiszterünk expozéját. Nem tudom osztani tehát azokat a véleményeket, amelyek a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat gyakorlatát formálisnak, amolyan elavult aktusnak tekintik. Ha egyszer szükséges és kívánatos, hogy évente az állam bevételeinek és kiadásainak tervéről törvény alkottassák, akkor logikus, hogy a törvény N teljesítéséről a kormány beszámolója évente megtörténjék. Azután gondoljunk arra is, hogy a nyitottá vált ötéves tervről szóló törvény megvalósulásának állása ezzel válik menetközben és rendszeresen ellenőrizhetőbbé. Ráadásul, amint azt most Hetényi elvtárs is kihangsúlyozta, nemcsak a pénzügyi szerveknek és a kormányzati munkának tesznek hasznos szolgálatot, a még elég friss, de kissé távolból leszűrhető ta-