Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1821 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1822 Kérem a tisztelt képviselő elvtársakat, hogy a benyújtott törvényjavaslatot fogadják el és támogassák a kormányt a felvázolt feladatok megoldásában. (Taps.) ELNÖK: Klabuzai Miklós képviselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. KLABUZAI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk levő, a kormány által benyújtott 1983. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés bizottságai nagy aktivitással, felelősséggel és talán nem szerénytelenség, ha hozzáteszem, kellő hozzáértéssel vitatták meg. A bizottságok véleménye egyöntetű volt a tekintetben, hogy a beszámoló hűen tükrözi a valóságot, éppen ezért ezt elfogadták és a Tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlják. Mint ismeretes, a gazdasági terv végrehajtását év közben számos körülmény befolyásolta. Az aszályos időjárás terméskiesést okozott, kedvezőtlenül alakultak a külkereskedelmi árak, romlottak az értékesítési lehetőségek. A számok azt bizonyítják, hogy a költségvetés mégis képes volt növelni részesedését a népgazdaságban létrehozott jövedelmekből és nemcsak tovább csökkentette, hanem a tervezett alá is szorította a hiányt. Ezt a tényt márcsak azért is méltányolni kell, mert szerte a világon ezzel ellentétes folyamatok figyelhetők meg, — ezt hallottuk is —, amelyek sok zavart okoznak a nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi életben. A költségvetés — ezt is hallottuk —, nem csökkentette általában az anyagi lehetőségeket a közkiadások területén. Sőt, bizonyos százalékkal többet költöttek ezekre a célokra, mint korábban. Ennek köszönhető, hogy a lakosság életkörülményei nem romlottak. Nagyon lényeges kérdés, hogy a fajlagos energiafelhasználás a népgazdaságban — ezen belül a termelőágazatokban — csökkent. Hogy ez mennyire fontos, erre egyetlen példa: minden egy százalékos energiacsökkenés egy százalék nemzeti jövedelemnövekedésnek felelhet meg. összességében megállapítható, hogy a Magyar Népköztársaság 1983. évi költségvetésének végrehajtása a terv céljainak megfelelően teljesült és hozzájárult a legfontosabb gazdasági, politikai cél teljesítéséhez, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A bizottságok élénk vitája azt jelzi, hogy a költségvetési politika erényeit elismerve a szigorodással együtt járó gondokról sem szabad megfeledkezni. Az írásos anyag megállapítja: kedvező, hogy a termelésből az előző évinél nagyobb rész került kivitelre, egyidejűleg a konvertibilis valutáért vásárolt termékekből csökkent a népgazdaság behozatala. Ez tény. De megállapítható, hogy vannak területek, ahol az elért eredmények elmaradtak a lehetőségektől. A gyártmányszerkezet korszerűsítésében csak lassan haladunk előre. A termékek minősége nem mindig megfelelő, ezért az eladási lehetőségek szúkülnek. Mindebből az is következik, hogy az egyensúlyi helyzet javítását elsősorban a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásának csökkentése és belső szerkezetének kívánt irányú változtatása eredményezte, de szerepet játszott benne a valós importigények halasztása is. Az ipari bizottság úgy vélte, hogy az eddiginél alaposabban kellene foglalkozni az ipar exportérdekeltségével, nagyobb tekintettel a bedolgozó vállalatokra. Ma ebben az indokoltnál nagyobb szerepe van a statisztikának. A bizottság korrektebb adózási rendszert és a vállalatnál maradt nyereség felett szabadabb rendelkezést indítványoz. Ügy ítéli meg, hogy mindenképpen az eredményességen alapuljon a vállalati gazdálkodás. Mielőbbi változtatást igényelne a nullára leírt berendezések sorsa is. Ugyanúgy, ahogy a miniszter elvtárs, foglalkozott á bizottság a vállalati munkaközösségekkel, amelyek egy sor területen komoly eredményt hoztak, átsegítették a vállalatokat nehéz helyzeteken, könnyebben tudtak megoldani olyan problémákat, mint a munkaerő-hiány, de feltétlenül meg kell nézni ma már ennek árnyoldalait, a magas bérkiáramlást, és más egyéb problémát is. A mezőgazdasági bizottság hangsúlyozta, hogy az elmúlt évi aszálynak vannak bizonyos áthúzódó hatásai a pénzügyi helyzetre és a termelésre is. Utaltak arra, hogy a mezőgazdaságban lévő tartalékok felélése jelentős mértékű, és ezzel kapcsolatban a hitelállomány növekedése szintén befolyásolja a gazdálkodást. Különösen, ha figyelembe vesszük a magas kamatterheket. Mindezek együtt azt húzzák alá, hogy ebben az évben a mezőgazdaság, ha lehet azt mondani, talán még a múlt évinél is nehezebb helyzetben van, és ezt a szabályozók érvényesítésénél, továbbfejlesztésénél, amennyire lehetséges, figyelembe kellene venni. Gondok vannak a hústermelés térületén is, hiszen az abrakigényes állatfajok vannak túlsúlyban, a jövedelmezőség itt alacsony, főleg a magas takarmányárak miatt. El kell ismerni, hogy az alkatrészellátás javulóban van, gépben, műtrágyában, és egyéb vegyszerek tekintetében jó a kínálat, illetve túlkínálat van. Viszont a választékban még alapvető problémák vannak, és érdemes azon is elgondolkodni, hogy ez a túlkínálat minek a hatására következett be. Nagy az előrelépés az öntözés területén, és szeretnék, ha ez a kedvező helyzet hosszú távon is megmaradna. A kereskedelmi bizottság szólt arról, hogy a külkereskedelem a mérleg egyensúlya és a devizahozam érdekében jól munkálkodott. Tizenhárom megyében alakítottak ki külkereskedelmi hálózatot a kishatármenti és a kistételű exportlehetőségek bővítése érdekében. Meg kell jegyezni, hogy a kishatármenti export több ország viszonylatában nagyon jól alakul. Jó az a törekvés is, hogy a Külkereskedelmi Minisztérium fejlesztési alapot ad át esetenként a termelésnek. -•«v