Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-28

1823 Az Országgyűlés 28. ülése, 1984. június 20-án, szerdán 1824 Legnagyobb negatívum, hogy a gépexport elmaradt a tervezettől, és néhány vállalatnál — mint hallottuk —, visszatérő gondot jelent ez az elmaradás. A veszteségesen exportálóknál vizsgálatot kellene indítani és megtalálni a felelősöket is. Ezekről és az építési export bizonytalanságáról jobban kellene tájékoztatni a közvéleményt. Az is gond, hogy az éves export 38 százaléka decemberre korlátozódik. Ez nagy hajszát igényel, amely a minőség rovására megy. A valutaárfolyam alakulása, vagy még inkább alakítása is élénken foglalkoztatta a bizottságot. Sokan úgy vélik, és erre is érdemes a kormánynak figyelni, hogy az árfolyampolitikánkban nemcsak a külkereskedelmi, hanem a belföldi hatásokat is jobban figyelembe kell venni. A belkereskedelem viszonylag kiegyensúlyozott ellátást tudott biztosítani. Ezt minden bizonnyal segítette az is, hogy sikerült javítani az élelmiszer-kereskedelem jövedelmezőségének helyzetét. Jó lenne a hiánycikkek köreinek további szűkítése, és ajánlja a bizottság a kormánynak, hogy a készletező vállalatok helyzetét meg kellene vizsgálni. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottság méltányolta az 1983. évi lehetőségeket. Az elmúlt év összességében kedvezőnek mondható az egészségügy szempontjából. A gyógyítás hatásfokát azonban néha nehezíti, hogy egyes importcikkek, mint például a külföldi gyógyszerek, vagy műszerek behozatala elé akadályok gördülnek. Nagy gond, hogy sok a betöltetlen állás, így a meglévő dolgozók leterheltsége magas. Az ápoló személyzet bérezése még mindig nem a legkedvezőbb^ éppen ezért ez a pálya nem vonzó a fiatalok számára. A bizottság fontosnak ítéli meg a tényleges takarékosság lehetőségeinek a vizsgálatát az egészségügy egész területén, de lényegesnek tartja, hogy ez semmiképpen sem mehet a betegek rovására. A tanácsok — mint hallottuk —, az elmúlt évben jól gazdálkodtak, s ugyanezt állapította meg a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság. A bevételek megfelelően alakultak, ehhez a kormányzat is nagymértékben hozzájárult. A közigazgatás korszerűsítését változatlanul figyelemmel kell kísérni, úgy, hogy a testület és az apparátus kapcsolata olyan legyen, hogy a testületet szolgálja az apparátus. A tanácsok társadalmi szervező ereje javult. Képesek voltak az 57—58 ezer lakás építéséhez telket biztosítani. Tavaly — ezt a számot is hallottuk —, 1260-nal bővült az általános iskolai osztálytermek száma, ez eddig még soha nem fordult elő, hogy ilyen gyors léptekkel _ bővültek volna az általános iskolák osztálytermei. Ez mindenképpen szót érdemel, mert ez egyben a következő esztendőben jelentkező váltáskor a középiskolai tanteremépítési feladatok szempontjából egyfajta lendítőerő lehet. Foglalkozott a bizottság a jogászok helyzetével is. Az elhelyezkedés területén bizonyos sorrendiség kezd kialakulni: először jönnek szóba az ügyvédi állások, majd a vállalati jogtanácsosság, csak utána következik a bíró, és végül az államapparátus. Meg kellene vizsgálni az egyes területek anyagi ösztönzését, mert itt nemkívánatos jelenségek is tapasztalhatók. A lakásépítés gondjával több bizottság is foglalkozott. A lakásépítés költségei 12—13 százalékkal nőnek évente, viszont az adható hitel nem tart ezzé] lépést. Lakásvásárlásnál, vagy -építésnél majdnem belekalkulálják a szülői segítséget. Csakhogy nem minden szülő van olyan helyzetben, hogy segítséget tudjon adni. De, ha már a lakásra össze is jön az összeg, a kezdő fiataloknak a fenntartás is óriási megterhelést jelent. Kétségkívül vannak olyanok, akik a lakásvásárlással egyidőben gépkocsivásárlást is tudnak eszközölni, de nem ez az általános, és nekünk tudnunk kell, hogy kit kell támogatnunk. Ezzel párhuzamosan a tégla- és a cserépellátás is kifejezetten rossz, és meg kell mondani, hogy ez a hiány a korrupciónak kedvez. A kormánynak itt határozottabb intézkedést kellene tennie. A kulturális bizottság tagjai szenvedélyesen szóltak arról a negatív helyzetről, hogy â pedagógia területén igen nagy a pályaelhagyás, kevés a képzett pedagógus, és ilyen értelemben a képzési számok sem megfelelőek. A képesítésnélküliek magas száma mutatja, hogy gond van ennek a pályának a presztízsével, illetve a megbecsülésével, ami nem mindig anyagi megbecsülést jelent csak. Az oktatási és a kulturális, valamint a sportlétesítmények területén szívesen dolgoznak ma is társadalmi munkában az emberek. De felvetődik, hogy a központi támogatások egy bizonyos hányadát elsősorban azokra a területekre kellene fordítani, ahol maguk is többet vállalnak ezeknek a létesítményeknek a megvalósításáért. Felhívta a bizottság a figyelmet a demográfiai hullám helyes értelmezésére. Erről most itt, mint valamiféle nehézségről szólnak az emberek — holott közben tudnunk kell, hogy ez a demográfiai hullám gondot okoz ugyan nemcsak az óvodában, az' iskolában, most már a középiskolákban is az elhelyezés szempontjából, de az is igaz, hogy az elmúlt években csökkent a születések száma, és ez a tendencia tovább fokozódik. A terv- és költségvetési bizottság szerint érdemes szólni arról, miként látja el az állami költségvetés a teendőket a kiemelt három területen, a közhatalom, a gazdasági tevékenység és a lakossági jövedelmek területén. Az első, tehát a közhatalommal összefüggő feladatok teljesítéséhez elégséges eszközt biztosít. A gazdasági feladatok teljesítése már több szót érdemel. Az állami költségvetés 1984-ben a maga eszközeivel kellő ráhatást gyakorolt a gazdálkodásra, a fő célok elérése érdekében. Szót kell ejteni a népgazdaságban létrehozott jövedelmek megoszlásáról is. Három jövedelmi tulajdonos van: a gazdálkodó szervek, a lakosság és az állami költségvetés. Ez utóbbi részesedésé7~"Vagyis növekedése volt a legszembetűnőbb. Természetesen ez megfelel a törek-