Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1803 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1804 ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a közlekedési miniszter válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm, Van-é valaki ellene? (2 ellenszavazat.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (2 tartózkodás.) Abszolút többség! (Derültség.) Kimondom a határozatot: a miniszter válaszát az interpelláló képviselő és az Országgyűlés — 2 ellenszavazattal, 2 tartózkodással — tudomásul vette. Mag Pál képviselőtársunk interpellál az igazságügyminiszterhez a lakásügyben rendkívül nehezen végrehajtható, jogerős bírói ítéletek tárgyában. Mag Pál képviselőtársunkat illeti a szó. MAG PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Bizonyára képviselőtársaim is találkoztak panaszosaik között olyanokkal, akiknek igazságát jogerős bírói ítélet támasztja alá, mégis kilátástalannak látszik annak végrehajtását elérni. Miután több ilyen ügyet ismerek, engedjék meg, hogy név nélkül egy példával érzékeltessem ezeknek az ügyeknek a furcsaságát. 'Az egyik panaszos háromgyerekes anya megelégelve férje alkoholizmusát és azokat a körülményeket, amelyek ebből fakadnak, válókeresetet nyújtott be. A házasfeleket elválasztották. A gyerekeket a volt feleségnél helyezte el a bíróság. A közös tulajdonukat képező lakás kizárólagos használatára a feleséget jogosította fel és a férjet arra kötelezte, hogy elhelyezéséről maga gondoskodjék, a lakást 15 napon belül hagyja el. Az ítélet még az elmúlt évben jogerőre emelkedett. A férj önként a lakást nem hajlandó elhagyni, és az ítélet végrehajtását kikényszerítő pénzbírságok eredménytelenek, ugyanis a férj fizetésének 50 százalékát gyermektartás fejében levonják. Lefoglalható ingatlana vagy ingósága pedig nincs. Lakás hiányában a férj nem tehető ki az utcára, bár meggyőződésem, hogyha arra tényleg kényszeríthető volna, és törekedne rá, megfelelő albérleti lakásról önmaga is tudna gondoskodni. Ez azonban nem áll érdekében! Jelenlegi életvitele számára ezt találja a legjobbnak, a lakásban marad, és az ítélet gyakorlatilag nem, vagy csak igen hosszú idő után hajtható végre. Patt-helyzet ! — mondanák a sakkozók, de — sajnos —, ennek a patthelyzetnek élő emberek a résztvevői ! Különösen aggasztó az elvált család ilyen körülmények között nevelődő gyermekeinek helyzete, akik esetleg életre kiható sérüléseket szenvednek az állandó családi háború közepette. Az elmondottakra figyelemmel, kérdem a miniszter elvtársat, lát-e lehetőséget az ilyen és ehhez hasonló helyzetek megoldására ; arra, hogy ilyen és ehhez hasonló jogerős bírói ítéletek minél rövidebb idő alatt végrehajthatók legyenek? ELNÖK: Az interpellációra dr. Markója Imre igazságügyminiszter válaszol. DR. MARKÓJA IMRE: Tisztelt Országgyűlés! őszintén megmondom, hogy Mag Pál elvtárs interpellációja a válaszadó számára, tehát számomra nem teremtett túlságosan könnyű helyzetet. De hát az interpelláció intézményének ez természetszerű velejárója! A kérdező az interpelláló, valamilyen fontos közérdekű ' ügyben hallatni kívánja választói vagy saját maga véleményét, a válaszadó pedig köteles, ha könnyű helyzetben van, ha nem —• legjobb tudása szerint a felelősségteljes választ megadni. En eszerint kívánok eljárni, még akkor is, ha jól tudom, hogy nem tudok talán teljesen megnyugtató álláspontot kifejteni. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a képviselő elvtárs interpellációja valós problémát feszeget. Igaz, hogy a bírósági ítéletek végrehajtásában, különösen a családjogi perekben bizonyos gondok jelentkeznek. Ezek elsősorban a válások kimondásával nemegyszer együtt járó lakásügyi döntések végrehajtására vonatkoznak. Hogyan is tudnám röviden jellemezni a helyzetet? A bíróságok a jogszabályi rendelkezések és a jogszabályok adta egyéni mérlegelési lehetőségek alapján hozzák meg az ilyen típusú lakásügyekben is a határozataikat. Kétségtelen, hogy egyszer-egyszer e döntések törvényessége és igazságossága ellen is elhangzanak jogos panaszok. Ezek korrigálása azonban viszonylag könnyű feladat. Azoknak a többségi panaszoknak a jogos kielégítése azonban elég nehéz ügy, amelyek a törvényes és igazságos döntések végrehajtásának elhúzódását, vagy egyes esetekben teljes lehetetlenülését kifogásolják. Elismerjük, hogy az itt jelentkező gondok sokszor elviselhetetlenné teszik az egyének, a családok életét, sőt ha időben nem tudunk megnyugtató, végleges megoldást találni, szélesebb körű társadalmi feszültséget is okoznak, hiszen gyengíthetik a jogrendünk iránti tiszteletet, a bíróságok ítéletébe vetett bizalmat, egyáltalán, igazságszolgáltatásunk tekintélyét. A megoldás keresése során mindenekelőtt két kérdésre kell válaszolnunk. Először: megfelelő-e a jelenlegi jogi szabályozás, másodszor: helyesen, kellő következetességgel történik-e a rendelkezések gyakorlati végrehajtása. Az első kérdésről: amint ez önök előtt is ismert,. 1982-ben átfogóan felülvizsgáltuk a lakásügyekre vonatkozó jogszabályokat. Ennek célja az volt, hogy a jogi szabályozás eszközével jobban elősegítsük a lakásellátás javítását. Ekkor módosítottuk a lakásügyekben hozott határozatok végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket is. Véleményem szerint e korszerűsített jogszabályok minden feltételt biztosítanak a törvényes és színvonalas jogalkalmazáshoz. E jogszabályi rendelkezések pontosan meghatározzák azt is, hogy a lakás kiürítésére kötelezett személy milyen esetekben, és milyen elhelyezésre tarthat igényt, illetőleg, mikor kell az elhelyezéséről saját magának gondoskodnia. S rendelkeznek arról is, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai lakáselosztási tervükben, amely kétéves időszakra szól — írják elő: hány lakást biztosítanak a bírósági és más határozatok végrehajtásához. Ami a lakásban jogcím nélkül lakó, rosszhiszemű személyeket illeti — s az interpellációban ilyen személyről van szó —, ezeknek maguknak kell elhelyezésükről gondokodniuk, s erre bírság kiszabásával is kényszeríthetők. Ezeket a személyeket szükséglakásba is ki lehet helyezni, sőt minden elhelyezés biztosítása nélkül is kilakoltathatók, ha erre a szocialista együttélés szabá-