Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1803 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1804 ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a közlekedési miniszter válaszát tudomásul ve­szi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavaz­zon. (Megtörténik.) Köszönöm, Van-é valaki el­lene? (2 ellenszavazat.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (2 tartózkodás.) Abszolút többség! (Derültség.) Kimondom a határozatot: a miniszter vála­szát az interpelláló képviselő és az Országgyűlés — 2 ellenszavazattal, 2 tartózkodással — tudo­másul vette. Mag Pál képviselőtársunk interpellál az igaz­ságügyminiszterhez a lakásügyben rendkívül nehezen végrehajtható, jogerős bírói ítéletek tár­gyában. Mag Pál képviselőtársunkat illeti a szó. MAG PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Bizonyára képviselőtársaim is találkoztak panaszosaik között olyanokkal, akik­nek igazságát jogerős bírói ítélet támasztja alá, mégis kilátástalannak látszik annak végrehajtá­sát elérni. Miután több ilyen ügyet ismerek, en­gedjék meg, hogy név nélkül egy példával érzé­keltessem ezeknek az ügyeknek a furcsaságát. 'Az egyik panaszos háromgyerekes anya megelégelve férje alkoholizmusát és azokat a kö­rülményeket, amelyek ebből fakadnak, válókere­setet nyújtott be. A házasfeleket elválasztották. A gyerekeket a volt feleségnél helyezte el a bíró­ság. A közös tulajdonukat képező lakás kizáró­lagos használatára a feleséget jogosította fel és a férjet arra kötelezte, hogy elhelyezéséről maga gondoskodjék, a lakást 15 napon belül hagyja el. Az ítélet még az elmúlt évben jogerőre emelke­dett. A férj önként a lakást nem hajlandó el­hagyni, és az ítélet végrehajtását kikényszerítő pénzbírságok eredménytelenek, ugyanis a férj fi­zetésének 50 százalékát gyermektartás fejében levonják. Lefoglalható ingatlana vagy ingósága pedig nincs. Lakás hiányában a férj nem tehető ki az utcára, bár meggyőződésem, hogyha arra tényleg kényszeríthető volna, és törekedne rá, megfelelő albérleti lakásról önmaga is tudna gondoskodni. Ez azonban nem áll érdekében! Je­lenlegi életvitele számára ezt találja a legjobb­nak, a lakásban marad, és az ítélet gyakorlatilag nem, vagy csak igen hosszú idő után hajtható végre. Patt-helyzet ! — mondanák a sakkozók, de — sajnos —, ennek a patthelyzetnek élő emberek a résztvevői ! Különösen aggasztó az elvált család ilyen körülmények között nevelődő gyermekei­nek helyzete, akik esetleg életre kiható sérülése­ket szenvednek az állandó családi háború köze­pette. Az elmondottakra figyelemmel, kérdem a miniszter elvtársat, lát-e lehetőséget az ilyen és ehhez hasonló helyzetek megoldására ; arra, hogy ilyen és ehhez hasonló jogerős bírói ítéletek mi­nél rövidebb idő alatt végrehajthatók legyenek? ELNÖK: Az interpellációra dr. Markója Im­re igazságügyminiszter válaszol. DR. MARKÓJA IMRE: Tisztelt Országgyű­lés! őszintén megmondom, hogy Mag Pál elvtárs interpellációja a válaszadó számára, tehát szá­momra nem teremtett túlságosan könnyű hely­zetet. De hát az interpelláció intézményének ez természetszerű velejárója! A kérdező az interpelláló, valamilyen fontos közérdekű ' ügyben hallatni kívánja választói vagy saját maga véleményét, a válaszadó pedig köteles, ha könnyű helyzetben van, ha nem —• legjobb tudása szerint a felelősségteljes választ megadni. En eszerint kívánok eljárni, még akkor is, ha jól tudom, hogy nem tudok talán teljesen megnyugtató álláspontot kifejteni. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a képviselő elvtárs interpellációja valós problémát feszeget. Igaz, hogy a bírósági ítéletek végrehaj­tásában, különösen a családjogi perekben bizo­nyos gondok jelentkeznek. Ezek elsősorban a vá­lások kimondásával nemegyszer együtt járó la­kásügyi döntések végrehajtására vonatkoznak. Hogyan is tudnám röviden jellemezni a hely­zetet? A bíróságok a jogszabályi rendelkezések és a jogszabályok adta egyéni mérlegelési lehe­tőségek alapján hozzák meg az ilyen típusú la­kásügyekben is a határozataikat. Kétségtelen, hogy egyszer-egyszer e döntések törvényessége és igazságossága ellen is elhangzanak jogos pa­naszok. Ezek korrigálása azonban viszonylag könnyű feladat. Azoknak a többségi panaszok­nak a jogos kielégítése azonban elég nehéz ügy, amelyek a törvényes és igazságos döntések vég­rehajtásának elhúzódását, vagy egyes esetekben teljes lehetetlenülését kifogásolják. Elismerjük, hogy az itt jelentkező gondok sokszor elviselhe­tetlenné teszik az egyének, a családok életét, sőt ha időben nem tudunk megnyugtató, végleges megoldást találni, szélesebb körű társadalmi fe­szültséget is okoznak, hiszen gyengíthetik a jog­rendünk iránti tiszteletet, a bíróságok ítéletébe vetett bizalmat, egyáltalán, igazságszolgáltatá­sunk tekintélyét. A megoldás keresése során mindenekelőtt két kérdésre kell válaszolnunk. Először: megfe­lelő-e a jelenlegi jogi szabályozás, másodszor: helyesen, kellő következetességgel történik-e a rendelkezések gyakorlati végrehajtása. Az első kérdésről: amint ez önök előtt is is­mert,. 1982-ben átfogóan felülvizsgáltuk a lakás­ügyekre vonatkozó jogszabályokat. Ennek célja az volt, hogy a jogi szabályozás eszközével job­ban elősegítsük a lakásellátás javítását. Ekkor módosítottuk a lakásügyekben hozott határoza­tok végrehajtására vonatkozó rendelkezéseket is. Véleményem szerint e korszerűsített jogszabá­lyok minden feltételt biztosítanak a törvényes és színvonalas jogalkalmazáshoz. E jogszabályi ren­delkezések pontosan meghatározzák azt is, hogy a lakás kiürítésére kötelezett személy milyen ese­tekben, és milyen elhelyezésre tarthat igényt, il­letőleg, mikor kell az elhelyezéséről saját magá­nak gondoskodnia. S rendelkeznek arról is, hogy a tanácsok végrehajtó bizottságai lakáselosztási tervükben, amely kétéves időszakra szól — írják elő: hány lakást biztosítanak a bírósági és más határozatok végrehajtásához. Ami a lakásban jogcím nélkül lakó, rosszhi­szemű személyeket illeti — s az interpellációban ilyen személyről van szó —, ezeknek maguknak kell elhelyezésükről gondokodniuk, s erre bírság kiszabásával is kényszeríthetők. Ezeket a szemé­lyeket szükséglakásba is ki lehet helyezni, sőt minden elhelyezés biztosítása nélkül is kilakol­tathatók, ha erre a szocialista együttélés szabá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom