Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-27

1805 Az Országgyűlés 27. ülése, 1984. április 13-án, pénteken 1806 lyait durván megsértő magatartásuk miatt szükség van, és a lakásból ismételt bírságolás hatására sem költöztek ki. A jogi szabályozást tehát a magam részéről megfelelőnek tartom. Ennek ellenére a családjogi törvény soron levő felülvizsgálata keretében foglalkozunk azzal a kérdéssel is, hogy a házasság felbontása esetén, hogyan tehetnénk mindkét felet érdekeltebbé abban, hogy nem kívánt együttlakásukat megszüntessék. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindkét félnek, tehát az elképzelések szerint a lakásban maradó volt házastársnak is, ha ez nem súlyosan méltánytalan rá, az eddigieknél fokozottabban közre kellene működnie abban, hogy a másik fél elhelyezése megoldódjék. A második kérdésről; tehát arról, hogy miként állunk a jelenlegi rendelkezések gyakorlati végrehajtásával?, kétségtelen, hogy a néhány évvel ezelőtt bevezetett intézkedések hatására a lakásügyekben hozott határozatok végrehajtása terén már mutatkoznak bizonyos eredmények. A lakásügyekben hozott bírósági ítéletek nagyobb részét a bírósági végrehajtók, kisebb részét a tanácsi lakásügyi hatóságok hajtják végre. Ami a bírósági végrehajtók hatáskörébe tartozó ügyeket illeti, évente mintegy kétezer ilyen ügy érkezik a bírósági végrehajtókhoz, s ezekben — ha néha késedelmesen is —, de sor kerül a végrehajtásra. A kép — sajnos —, akkor kedvezőtlen, amikor a tanácsoknak kell lakást biztosítania ahhoz, hogy a végrehajtás megtörténhessék. Erre nem áll megfelelő számban lakás a rendelkezésükre. A lakásügyi végrehajtás terén is a végső megoldást tehát a több lakás, illetőleg a könynyebb elhelyezési lehetőség jelenti. Ez pedig nem jogi, hanem elsősorban gazdasági kérdés. A nyomasztó lakáshiány mellett, érthető egyébként, ha a tanácsok is előbbre sorolják a sokgyermekes, nehéz körülmények között élő családok elhelyezési gondjainak megoldását, mint az elvált házastársak ügyének rendezését. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy számos olyan módszer van még, amellyel a bíróságok és a bírósági végrehajtók, a lakásügyi hatóságok megjavíthatják, gyorsabbá, rugalmasabbá, hatékonyabbá tehetik a lakásügyi végrehajtást. Erre nyomatékosan fel fogjuk hívni a bírósági végrehajtó apparátus figyelmét, s megfelelő szervezeti, személyzeti intézkedéseket teszünk a végrehajtási eljárások meggyorsítására. Felkérjük a tanácsi szerveket is, hogy lakáselosztási tervük meghatározásánál, nagyobb figyelmet fordítsanak e feszültségek feloldására is. Szükség esetén, kénytelenek leszünk természetesen a kormány segítségét is igénybe venni. Kérem a Tisztelt Országgyűléstől és az interpelláló képviselő elvtárstól, válaszomat szíveskedjék tudomásul venni. ELNÖK: Kérdem Mag Pál képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal? MAG PÁL: Elfogadom a választ. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy az igazságügyminiszter válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e ellene valaki? (19 ellenszavazat.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? (26 tartózkodás.) A teremben az interpelláció tárgyalásának megkezdésekor 286 képviselő volt jelen. Tehát 19 ellenszavazattal, 26 tartózkodással fogadtuk el az interpellációra adott választ. Kovács Istvánné képviselőtársunk interpellál a Magyar Posta elnökéhez: Kerepestarcsán a telefonhálózat bővítése tárgyában. Kovács Istvánné képviselőtársunkat illeti a szó. KOVÁCS ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Elvtárs! Tudom, hogy most foglalkozott a kormány a posta hálózatának fejlesztésével és annak feladataival. A sajtóközlemény az elvi vonatkozásokat hozta. Szeretném megkérdezni az államtitkár elvtársat, hogy például választókerületemben, Kerepestarcsán, amely közel 20 ezer lakosú nagyközség, számíthatunk-e a lakosság anyagi támogatása révén a telefonhálózat bővítésére, illetve korszerűsítésére a jövőben? ELNÖK : Az in^rpellációra Tóth Illés államtitkár elvtárs, a Magyar Posta elnöke válaszol. TÓTH ILLÉS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak ! Kovács elvtársnő kérdéséből hadd emeljek ki két vonatkozásban valamit. Az első — hogy kérdése : időszerű. A- második — hogy : a telefon helyzete alapján a tisztelt Országgyűlés szinte minden jelenlevő képviselője feltehette volna ezt a kérdést. (Közbeszólások: Így van!) Azt mondtam, hogy időszerű. Miért mondom ezt? Mert az utóbbi időben az Állami Tervbizottság, majd március 29-én a Minisztertanács is foglalkozott a Magyar Posta helyzetével, ezen belül Hangsúlyosan a telefonhelyzettel. És mind a két fórum azt kereste, merre van a kivezető út — a jobb telefon felé. Kovács elvtársnőnek válaszul engedjék meg, hogy ennek a két fórumnak a munkájából idézzek — részben válaszként is — három gondolatot. Az első: a Minisztertanács előtt levő előterjesztés a következőt mondta a telefonhelyzetről: A távközlés- és információsfechnika elmaradottsága gátolja a termelés növekedését, a gazdaságszervező munka hatékonyabbá tételét, védelmi feladataink, valamint nemzetközi kötelezettségeink teljesítését és a lakosság körében is társadalmi feszültséget okoz. Mit mondott a két fórum a forrásokról? Azt mondta, hogy a kívánatos fejlesztés finanszírozásához nem elegendők az állami forrásból származó pénzeszközök, sem a posta fejlesztési forrásai. És végül, a harmadik gondolat : mit mondott a kivezető útról? Az egyik utat — hangsúlyozom: az egyik lehetséges utat — a Minisztertanács abban határozta meg, hogy a telefonellátás népgazdasági érdek, így a megoldása is össztársadalmi ügy. Miért mondottam el, hogy időszerű Kovács elvtársnő kérdése? Mert Kovács elvtársnő szintén ezt keresi kérdésében: merre van a kivezető út a mai telefonhelyzetből? Nos, Kovács elvtársnőnek a válasz, a Magyar Posta válasza a követ/