Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1751 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1752 feltételt azért hangsúlyoztam, mert úgy érzem, jelenleg egészségtelen arányok tapasztalhatók. így például a gimnáziumi képzés céljaival összhangban a tanulók 55 százaléka az érettségi évében, vagy 1—2 éven belül bekerül a felsőoktatás nappali tagozatára, míg a szakközépiskolás tanulók közül 19 százalék. Ha figyelembe veszszük az esti és levelező képzést, ahol az arány közel azonos, a következő eredményre jutunk: az egyes korosztályok 20 százalékát adó gimnáziumot végzett tanulók 78—80 százaléka — amelynek kétharmada nő — diplomához jut, tekintettel arra, hogy 100 elsőéves hallgató közül 94 szerez diplomát. Tehát azt mondhatjuk, hogy felsőoktatásunk hatékonysága nagyon jó, ami az arányokat, tehát a lemorzsolódást illeti. A fenti számadatokból következnek az alábbiak: Az értelmiséggé válás leginkább meghatározó időpontja az általános iskola befejezését követő iskolatípus-választás. Egyes értelmiségi pályák már nemkívánatos módon elnőiesedtek, valamint alacsony a szelekció, azaz a lemorzsolódás a felsőfokú intézményekben. Teljes mértékben támogatom azokat az elképzeléseket, amelyeket a fenti problémák feloldásának érdekében tartalmaz a koncepció: így az általános műveltség követelményrendszere és ismeretanyaga a gimnáziumban és a szakközépiskolában oly módon kerüljön közelebb egymáshoz, hogy mindkét iskolatípus növendékei igényesebb általános műveltség birtokába jussanak, s ezzel továbbtanulási esélyeik is növekedjenek, és a két középiskola közötti átlépés zökkenőmentesebbé váljék. Valamint: fontos társadalmi érdekek fűződnek ahhoz, hogy a gimnáziumi képzés mindkét nem számára, továbbá a fizikai munkát végzők gyermekei körében is vonzó legyen. A felsőfokú képzés színvonalának emelése érdekében szigorítani kell a felsőfokú tanulmányok során a szelekciót, és ezzel együtt társadalmilag is el kell ismertetni a részképzést, mivel ennek is van értéke, és a tanterveket úgy kell kialakítani, hogy a felsőoktatásból kimaradók az elvégzett tanulmányokat pályájuk során hasznosíthassák. Kedves Képviselőtársaim! A felsőoktatás korszerűsítési programja egyes fejezeteiből az alábbiakat emelném ki, melyeket nagyon fontosnak tartok. Egyértelműen üdvözlendő a szakképzés és a továbbképzés egységben történő vizsgálata, a posztgraduális képzés intézményessé tételének sürgetése. A megfelelő, korszerű szakképzés és értelmiségnevelés igényli az oktatás és a kutatás egységének helyreállítását, a felsőfokú oktatási intézmények intenzívebb bekapcsolódását a tágabb értelemben vett közművelődési tevékenységbe, a tudományos ismeretterjesztésbe. A képzés tartalmát illetően helyes iránynak tartom a korszerű alapozóképzés és az erre épülő szakosodás rendszerét az adott szakma elsajátításához szükséges, variálható ismeret-modulok alkalmazásával. Egyetértek azzal, hogy komplexebb szakképzésre van szükség, valamint azzal is, hogy a felsőfokú intézményekből kikerülő diplomásnak nemcsak szakmai, hanem a szakterülethez szorosan nem kapcsolódó ismeretekkel is rendelkeznie kell, mivel enélkül értelmiségi feladatok ellátására alkalmatlan, mert csupán szakbarbár marad. összességében tehát megállapítható, hogy a kidolgozásra került program hosszú távú koncepciót nyújt a köz- és felsőoktatás fejlesztésére, összekapcsolja a közművelődés kérdéseivel, világosan leírja az egyes feladatokat, az ehhez szükséges szervezési kérdéseket és anyagi feltételeket. Tisztelt Országgyűlés! Az írásos anyagban utalás történt arra, hogy egyes képzési ágak fejlesztési koncepciótervezetei, a szakági fejlesztési programok elkészültek, a szakmai viták most zajlanak. Tekintettel arra, hogy magam is vegyészmérnöki képesítéssel rendelkezem, nagy érdeklődéssel tanulmányoztam a műszaki felsőoktatás fejlesztésére kidolgozott javaslatot — és ebből emelnék ki néhány alapelvet, mondanám el észrevételeimet. Teljes mértékben egyetértek a javaslat átfogó célmeghatározásával, amely az alábbi: „Mérnökképzésünknek olyan irányban kell fejlődni, hogy mérnökeink megfeleljenek a magas szintű követelményrendszernek, konvertálható ismeretekkel rendelkező, a változó igényekhez és környezeti feltételekhez gyorsan alkalmazkodni tudó, komplex műszaki-gazdasági szemléletű, modern korunknak megfelelően kultúrált, marxista, közéleti, alkotó értelmiségiek legyenek." Lényegesnek tartom, hogy az anyag világosan rögzíti a főiskolai szintű üzemmérnökképzés, valamint az egyetemi szintű mérnökképzés céljait, feladatait, valamint kitér a túlképzés-alulképzés ellentmondására, miszerint a mérnökök 30 százaléka nem mérnöki munkát végez, ugyanakkor a mérnöki munkakörök 30 százalékát nem mérnökök töltik be. Valamint megemlíti, hogy a mérnökhallgatók aránya hazánkban közel másfélszerese a gazdaságilag élenjáró országok mérnökhallgatóinak, ugyanakkor a jelenleg létrehozott nemzeti összetermék — nemzetközi összehasonlításban —, a mérnökök összlétszámához viszonyítva alacsony. Az okokat vizsgálva a következő eredményre juthatunk: 1960-tól tízévente megduplázódott a műszaki diplomások száma, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy amíg 1970ben a műszaki diplomások 76 százaléka egyetemet végzett, addig ez az arány 1980-ra 59 százalékra esett vissza, és ezen belül is 25 százalék az esti vagy levelező tagozaton végzettek aránya. Napjainkban ez azt jelenti, hogy a végzősök közül csak mintegy minden harmadik diplomás végez nappali tagozatos műszaki egyetemen. Az a véleményem, hogy ez a tény is közrejátszik abban: a műszaki tevékenység minőségi javulása nem áll arányban a műszaki diplomások számának dinamikus növekedésével, és egyben a műszaki diplomák devalválódását is jelenti. Ezzel párhuzamosan a munkahelyi struktúra nem tesz különbséget főiskolát, illetve egyetemet végzett mérnökök között. Még megdöbbentőbb az alábbi adatsor, amely a KISZ KB Értelmiségi Fiatalok Tanácsa által készített anyagban található: a műszaki igazgatók, vállalati főmérnökök, műszaki vezetők 65 százaléka, a műszaki főosztály- és osztályvezetők 66 százaléka, a vállalatok, intézmények igazgatóinak 63 százaléka, a szövetkezetek vezetőinek 41 százaléka, a gyárrészlegek,