Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1715 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1716 pontok, a komplex intézmények, ahol a nevelés, a tanítás, a tanulás, az ismeretszerzés és -feldolgozás a szabad idő hasznos eltöltésével együtt, egy helyen valósítható meg. Megyénkben 15 ilyen intézmény van, és a kedvező tapasztalatok alapján ezek számát tovább kívánjuk növelni. Tisztelt Országgyűlés! Bár az általános iskola kiemelt fejlesztése megmarad, legalább ilyen kiemelt társadalmi programnak érzem a középfokú oktatás korszerűsítését is, mind intézményfejlesztés, mind tartalmi fejlesztés vonatkozásában. Fontos társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy mindhárom iskolatípus tartsa meg eredeti funkcióját, de a gimnázium elsősorban a felsőfokú továbbtanulásra készítsen fel, és fakultációval segítse azokat is, akik az érettségi után munkába állnak; a szakközépiskolában a szakirányú továbbtanulásra való felkészítés differenciáltabbá váljon ; a szakmát tanuló fiatalok közül pedig mind többen érettségit is adó középiskolát végezzenek. Megyénkben jelenleg is működik olyan szakmunkásképző iskola, ahol szakközépiskolai osztály is van. A fejlesztéseknél tervezzük további olyan intézmények létesítését, ahol egy időben folyik szakmunkás és szakközépiskolai képzés. Foglalkozunk a technikusképzés feltételeinek megteremtésével is. A Heves megyei vállalatok eddig is részt vállaltak az oktatás terheiben. A tanácsi építőipari vállalatnál, ahol dolgozom, kilenc éve van középfokú oktatás, jelenleg is nyolc szakmában folyik szakmunkásképzés, két kihelyezett osztállyal szakközépiskolai oktatás, és szervezés alatt van két műszaki főiskola egy-egy kihelyezett évfolyama. E kihelyezett osztályokban nagyrészt a szakmát jól ismerő, gyakorlati tapasztalattal is rendelkező szakemberek oktatnak, és hogy eredményesen, azt bizonyítják a tanulmányi versenyeken elért helyezések. Legutóbb is értek el országos első helyezést szakmunkástanulóink. Vállalataink elsősorban saját szakember-utánpótlásukra, de más üzemek számára is képeztek és képeznek szakembereket, főleg hiányszakmában, illetve olyanokban, amelyekben nincs központilag szervezett képzés. Ilyenek például a kotrómester, vagy a külfejtéses aknász, amelyeket a szakminisztériumokkal készítendő részletes programnál javaslom figyelembe venni. Kedves Képviselőtársaim! A „Tézisek" úgy fogalmaz, hogy a közoktatás, és ezen belül az általános iskola tartalmi, módszerbeli megújulása szükségessé teszi a főiskolai szinten folyó szaktanárképzés minőségének növelését is. Majd később arról szól, hogy a felsőoktatás továbbképző funkcióját is meg kell erősíteni, illetve ki kell alakítani. Ezzel együtt azt is tudjuk, hogy mintegy 13 ezerrel több tanárt kell képezni ezekben az intézményekben. Ehhez a felsőoktatási intézményeket is olyan helyzetbe kell hozni — így választókerületemben a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolát is —, hogy megfeleljenek e megnövekedett feladatoknak, mert a személyi feltételek megyénkben megvannak. Egerben 35 éve működik a tanárképző főiskola. Elismert, megbecsült, nagy bázisa az észak-magyarországi szaktanárképzésnek. Idáig körülbelül 25 ezer szaktanárt képeztek. Sokat gyarapodtak az utóbbi 15 évben, de soha nem érték utol magukat sem előadótermekben, sem diákotthonokban, sem eszközellátásban. Állandóan több tanárt kellett képezniük, s ami elegendő volt 10 évvel ezelőtt 800 hallgató számára, az most nagy zsúfoltságot jelent több mint 1300 nappali tagozatos tanárjelöltnek, és akkor nem is említettem a mintegy 800—1000 fős levelező tagozatot. Ma a város különböző helyein bérelt termekben is oktatnak. A körülmények' javítására találtunk megoldást, ehhez kérjük a művelődési tárca támogatását. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek a „Tézisek" zárógondolatával is, amely szerint a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés követelményeihez alkalmazkodó, de ugyanakkor a fejlődést hatékonyan megalapozó oktatás-nevelés kialakítása nemzeti ügy és ennek megvalósítását egész társadalmunknak segíteni kell. De nem szabad megáilni e kinyilatkoztatásnál. Komolyan, nagy felelősséggel, egy nemzeti ügyért érzett elkötelezettséggel mindenkinek és minden szinten át kell gondolni, és ha szükséges, át kell értékelni saját tevékenységét az irányítás, a közvéleményformálás, a sajtó és az egyén szintjén egyaránt. Hallgatva miniszter elvtárs expozéját óhatatlanul is felrémlenek bennem az utóbbi évek rádió-, tv-műsorai, az újságcikkek sorai, amelyek arányaiban talán többet szóltak az oktatás, az iskola, a pedagógusképzés problémáiról hol segítő, hol elmarasztaló hangvétellel. Én nem vagyok pedagógus; műszaki területen dolgozom, de ismerem az iskolát és látom erőfeszítésüket. Ezt bizonyítottam választókerületem előbbi példájával is. Pedagógusaink oktatják, nevelik gyermekeinket, tanítják a felnőtteket, s közülük sokan tevékeny részesei is a közéletnek. Ügy érzem, a tanárok megértőbb, segítőbb bánásmódot érdemelnének társadalmunktól, mert döntő többségük becsülettel helytáll. Azzal együtt állítom ezt, hogy a társadalmi, pedagógiai fejlesztés és a tartalmi fejlesztés sikeréhez tudom, a feltételek biztosítása mellett, a pedagógusok folyamatos ideológiai, politikai megújulására is szükség van. De írni, olvasni, számolni, gondolkodni, a világot megismerni és megérteni, megtalálni benne helyünket és önmagunkat nem kis részben az ő dolguk megtanítani. Ezért nem tudom elképzelni, hogy nemzeti üggyé váljon az oktatásfejlesztés anélkül, hogy ne növelnénk a pedagógushivatás presztízsét, hogy ne tennénk vonzóbbá a fiatalok, de főleg a fiúk körében ezt az értelmiségi pályát. Ne mondhassuk még hoszszú ideig azt, hogy a pedagógusok között mintegy 80 százalék nő, hogy a végzettek egyharmada, ezen belül az egyetemet végzettek mintegy 50 százaléka elhagyja a pályát. Legyen jobb a kiválasztás és ne vegyük el azokat a kedvezményeket a pedagógusoktól, amelyeknek megtartó szerepük van — gondolok itt a pedagógusok lakásépítési támogatására. Mert mindannyian tudjuk, hogy nem a gyors anyagi és egzisztenciális előrehaladásért mennek erre a pályára, akik ezt választják, hanem túlnyomó részt elkötelezettségből vállalják ezt az élethivatást. Becsüljük meg őket tehát jobban, mind anyagiakban, mind erkölcsiekben, hogy bizton