Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

/ 1701 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1702 kutatással hozzájárulhatnak a tudományos utánpótlás neveléséhez, sokat tehetnek az alap- és szakmaközi kutatások fejlesztéséért, de módjuk van arra is, hogy részt vegyenek a gyakorlat által kívánt kutatómunkában. Ennek érdekében javítanunk kell a felsőoktatási kutatások anyagi bázisát, technikai és szervezeti feltételeit. 11. Fejlesztenünk kell a felsőoktatáson belül a demokratikus testületi formákat és mechanizmusokat, s ezek keretén belül biztosítani kell, hogy az oktatók és a hallgatók széleskörűen és kompetens módon nyilváníthassák ki véleményüket, és érvényesíthessék érdekeiket. Növelni akarjuk az intézmények önállóságát és megszüntetni ennek bürokratikus akadályait. A minőségi fejlesztés megkívánja, hogy az oktatók és az intézményi vezetők kiválasztásánál a helső vélemények mellett kikérjük a külső szakmai, tudományos körök állásfoglalását is. Általában is szorosabbá kívánjuk tenni a kapcsolatokat a felsőoktatás és a külső világ között oly módon, hogy a tudományos intézetek munkatársai és a gyakorlat szakemberei vegyenek részt az oktató munkában és képviseltessék magukat az intézmények testületi szerveiben is. 12. A felsőoktatás fejlesztésének egyik vitakérdése, hogy vajon nem kellene-e növelni a hallgatók számát. Az értelmiség arányát tekintve hazánk az országok sorrendjében a közepesen fejlettek között foglal helyet. A hallgatói létszám megállapításánál ezt természetesen tekintetbe kell venni, s vannak olyan szakágak, ahol megítélésünk szerint a szükségletek megkívánhatják a felveendők számának növelését. Általában azonban helyesnek tartjuk a felvételi létszámok meghatározását, mert ilyen módon el tudjuk kerülni az egyetemi, főiskolai tanulmányok során alkalmazandó tömeges eltanácsolást, vagy az értelmiségi munkanélküliséget, ami társadalmilag pazarlást, egyénileg sok tragédiát okoz. 13. A szakmai-társadalmi vitákban sok helyütt kérdezték: Vajon a felsőoktatási fejlesztési program megvalósításának megvannak-e az objektív és mindenekelőtt anyagi feltételei. A következő ötéves tervben folytatódnak a megkezdett egyetemi rekonstrukciók, új diákszociális intézményeket építünk és javítunk az egyetemek és főiskolák műszer- és gépellátásán. Ennél jelentősebb fejlesztésre csak az 1990 utáni időszakban kerülhet sor. A tartalmi korszerűsítést az adott keretek között is el kell kezdenünk, hogy megalapozhassuk a későbbi fejlődést. Egyébként a szakági és az intézményi fejlesztési koncepciók még csak most alakulnak ki, végrehajtásukra a következő esztendőtől fokozatosan kerül sor. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi időben sok szó esik a minőségi tényezők jelentőséigéről, a szocialista társadalom politikai, gazdasági, kulturális fejlődéséről. E tényezőik fő érvényesítője maga az ember, akinek felkészültsége, akarata, munkája a haladáf igazi mozgatója. Fejlesztési programunk alapgondolata, hogy különb és tanultabb emberfajtát neveljünk, aki biztosítani tudja társadalmunk megújulási és kezdeményezőképességét, s egyben alkalmazkodását az állandóan változó és növekvő követelményekhez. Eötvös József a népiskolai törvényjavaslatról szólva 1868-ban ezt mondotta: ,,A népoktatás célszerű rendezése, amely a közműveltségnek feltétele, egyszersmind feltétele az állam jólétének és kifejlődésének is." A*legnagyobb magyar oktatáspolitikus a polgári liberalizmus szellemében, de annak némileg ellentmondva fogalmazta meg ezt a követelményt, amelyet ma is magunkénak tekinthetünk. Ma az állam, tegyük hozzá az egész társadalom és az egyes ember jóléte és kifejlődése még inkább függ az oktatástól, mint száz esztendővel ezelőtt. Megnőtt a tudomány és a technika szerepe, egyre nagyobb jelentőségű a bonyolult és ezen belül a szellemi munka, egyre szükségesebb a .magasabb szintű általános műveltség, a széles körű szakmai tudás, a válságos világban eligazodni tudó világnézet- és értékrendszer. Ügy vélem, hogy a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztésének előterjesztett programja olyan reális, folyamatos, a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányítási korszerűsítést és megfelelő gazdasági feltételek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi még^ nagyobb arányú minőségi fejlesztést. A Minisztertanács megbízásából kérem a Tisztelt Országgyűlést, vitassa meg a benyújtott téziseket, erősítse meg a fejlesztés fő irányait és segítse, hogy egész társadalmunk erkölcsi és anyagi támogatásával járuljon hozzá e programok megvalósításához, amelyek hitünk szerint az oktatás sajátos eszközeivel, az egyén, a nemzet, a szocializmus javát fogják szolgálni. (Taps.) ELNÖK: Medvetzky Antalné képviselőtársunkat, a kulturális bizottság előadóját illeti a szó. MEDVETZKY ANTALNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Az Országgyűlés ismét olyan kérdést tárgyal, amelyet a társadalom igen élénk érdeklődése kísér, ez pedig a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztése. A kulturális bizottság meghallgatta a miniszter elvtárs szóbeli tájékoztatóját és megtárgyalta a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programja téziseit. A tézisek fő alapelve olyan tartalmi korszerűsítés, amelynek eredményeként az oktatási rendszerünk rugalmasan tud alkalmazkodni a változó társadalmi igényekhez. 'Ennek módszere pedig a folyamatos fejleszthetőség. Az oktatási rendszer fejlesztésének célja és feladata az általános műveltség és a szákmai képzés színvonalának növelése, hogy az iskoláinkból kikerülő nemzedék a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődést minél jobban segítse. Igen fontos tehát az általános műveltség színvonalának emelése mellett az alapozó és szakmai alapozó képzésre épülő széles körű, speciális ismeretszerzés. A bizottsági ülésen a képviselők egybehangzó véleménye az volt, hogy az előterjesztés igen színvonalas, az alapvető tézisek helyesek. Ugyanakkor alkotó vitákra is ösztönöznek. A bizottsági ülés vitája élénk volt, a felszólaló képviselők