Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1699 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1700 megfelelően felkészült pedagógus. A pedagóguskiválasztás és -ellátás szempontjából alapvető az élet- és munkakörülmények megjavítása, a nagyobb anyagi és erkölcsi elismerés. A pedagóguspályát ki kell emelnünk a legkevésbé javadalmazott értelmiségi foglalkozás kategóriájából. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy megszüntethető legyen a képesítés nélküliek foglalkoztatása, s hogy az évtized végén a megnövekedett létszámú korosztályok iskoláztatásának gondjait meg tudjuk oldani. A kormány figyelemmel kíséri a pedagógusok élet- és munkaikörülményeinek alakulását, és a társadalom teherbíró képességét mérlegelve napirenden tartja a közoktatásban dolgozó pedagógusok anyagi helyzetének javítását. Foglalkozik az erkölcsi megbecsülés jobb érvényesítésével, nemcsak az egyéni, hanem a kollektív nevelőtestületi elismerést is szorgalmazza. Napirendre tűzi a kistelepüléseiken dolgozó kezdő pedagógusok lakáshelyzetének, továbbá az idős pedagógusok otthonai bővítésének kérdését is. Az iskolák pedagógus-ellátásának javítása érdekében növeljük a pedagógusképző intézmények hallgatóinak létszámát. A felkészítés javítása érdekében viszont korszerűsíteni kívánjuk magát a pedagógusképzést, lényegesen annak tartalmát és a gyakorlati tevékenységre való módszertani felkészítést. Gondoskodni kívánunk arról is, hogy a pedagógusok rendszeres továbbképzésben részesülhessenek — nincs rendszeres továbbképzés a pedagógusoknál — s ezt megfelelő erkölcsi és anyagi ösztönzőkkel támogassuk. 6. A demográfiai hullám továbbra is indokolja az általános iskolai tanteremépítés folytatását, ugyanakkor szükségessé teszi, hogy a középfokon is felkészüljünk a mostaninál mintegy 150 ezerrel több tanuló fogadására. A nagyobb létszámú korosztályok 1988-tól érik el a középfokú intézményeket. Ez a középiskolai hálózat jelentős bővítését, mintegy 3500 tanterem építését követeli meg. Az állam a most folyó ötéves tervben is jelentős erőfeszítéseket tett a tanteremhiány enyhítésére, főként az általános iskolában. Ehhez igen nagy támogatást nyújtottak az üzemek, termelőszövetkezetek és más intézmények is. A kormány továbbra is kiemelt programként kezeli az iskolai hálózat fejlesztését, s a jövőben is számít a társadalom aktív, sokoldalú, áldozatos segítségére. 7. Célunk az iskolák önállóságának erősítése, belső tartalmi pedagógiai munkájuk fejlesztése, az iskolai közösségek erősítése. Meggyőződésünk, hogy a nevelő testületeknek nagyobb szabadságot kell kapniuk a helyi sajátosságokat figyelembe vevő, kiegészítő tananyag kiválasztásában, a pedagógiai módszerek alkalmazásában, öntevékenységük kibontakoztatásában. Titkos szavazással (véleménynyilvánítási jogot biztosítunk számukra az igazgatók megbízatásakor. Az iskola és a helyi társadalmi szervezetek kapcsolatainak fejlesztése érdekében iskolatanácsokat hozunk létre. Ami az oktatás irányítását illeti, nélkülözhetetlen a központi és területi irányítás szakszerűségének megjavítása, a nevelő testületek és a pedagógusok mostaninál jóval önállóbb tevékenységének szakmai támogatása és megbecsülése. Ennek egyik eszközeként hozzuk létre a megyei pedagógiai intézeteket a jelenleg is működő kabinetekből, amelyek alapvető feladata az iskolák szakmai-módszertani segítése, a szakfelügyelők munkájának összefogása, a helyi kísérletek irányítása, a pedagógustovábbképzés megszervezése, a felsőoktatási intézmények segítségével. Az intézetek tevékenységének irányítását a Művelődési Minisztérium és a megyei tanácsok együttesen végzik, közvetlen felügyeletüket a megyei tanácsok illetékes osztályai látják el. 8. A felsőoktatásban fő feladatunknak tartjuk az oktatás tartalmi struktúrájának átalakítását és színvonalának emelését. Célunk olyan szakemberek képzése, akik mint értelmiségiek el is tudják látni irányítói, kultúrát alkotó és közvetítő, közvéleményalakító funkcióikat. Szükség van tehát a felsőoktatáson belül is több lehetőséget teremteni a társadalom- és természettudományi ismeretek oktatására és elsajátítására az általános és a szakmai tárgyak keretében egyaránt. A hallgatóknak a közművelődési és közösségi tevékenységekben való aktív részvétele nemcsak a személyiséget formálja, de lehetővé teszi az értelmiség kultúraközvetítő-közéleti szerepének gyakorlását is. Nem szabad elhanyagolni a felsőoktatásban sem a testnevelést és a sportot, s nem pusztán egészségügyi, hanem a közösségi nevelés szempontjából sem. A szakképzésben, a felsőoktatásban is előtérbe kívánjuk állítani az alapozó képzést, amely szélesebb tájékozódást tesz lehetővé, több szakmában felhasználható tudást ad, s amelyre a szűkebb szakosodás is épülhet. Az ismeretek felújítása és az újak elsajátítása, az át- és továbbképzés szempontjából meg kell szervezni az egyetemi tanulmányok utáni úgynevezett posztgraduális tanulmányi rendszert. Sokoldalú felsőfokú képzést szorgalmazunk, amely nemcsak ismereteket ad, hanem világnézetet, magatartást és életmódot is formál, embert alakít a leghaladóbb eszmerendszer alapján, a szocialista szellemiség jegyében. 9. A tudomány fejlődésének tendenciáit tekintetbe véve és a társadalmi szükségletekhez alkalmazkodva rugalmasabbá kívánjuk tenni a felsőoktatási intézményrendszert. Adott szakmákban lépcsőket és szinteket állapítunk meg, hogy ilyen módon lehetőség nyíljék két vagy három esztendő után befejezett tanulmányokkal elhagyni az egyetemet, és egy idő múlva, gyakorlati munka után, akár újra kezdeni a tanulmányokat. Javasoljuk, hogy a hallgatók szabadabban választhassák meg tárgyaikat, és akik kívánják, különböző jellegű intézményekben párhuzamosan folytathassák tanulmányaikat. Ugyanakkor biztosítani szeretnénk, hogy a hallgatóknak több idejük legyen az önképzésre. Mindez természetesen megkívánja a felsőoktatási intézmények struktúrájának átvizsgálását, a szorosabb együttműködést és a jobb munkamegosztást is. 10. A magas színvonalú felsőoktatás nem lehet meg magas színvonalú kutatás nélkül. Az egyetemek a saját keretükön belül folyó