Országgyűlési napló, 1980. II. kötet • 1983. március 24. - 1985. április 19.

Ülésnapok - 1980-26

1685 Az Országgyűlés 26. ülése, 1984. április 12-én, csütörtökön 1686 A népi ellenőrzés közvetlenül az ellenforra­dalom leverése után, olyan történelmi körülmé­nyek között született, amikor a politikai és gaz­dasági konszolidáció, az állami és az állampol­gári fegyelem helyreállításának feladatai kerül­tek előtérbe. E feladatok végrehajtásának előse­gítése érdekében hoztuk létre a népi ellenőrzést, amelynek a szocializmus ügye mellett elkötele­zett, azért felelősséget érző és cselekvésre is kész tagjai vállalták, hogy segítséget nyújtanak az ál­lam törvényeinek megtartásához, a társadalmi tulajdon védelméhez, a visszaélések leleplezésé­hez. A kezdeti nehézségek után a népi ellenőrzés jól beilleszkedett abba a munkába, amelynek cél­ja politikai, társadalmi és gazdasági törekvéseink valóra váltása, a kormányzati döntések követke­zetes végrehajtásának biztosítása. Eredményesen munkálkodott az állami, állampolgári fegyelem megszilárdításán, a társadalmi tulajdon védel­me érdekében, fellépett a bürokratikus jelensé­gek, a különféle visszaélések ellen. Ebben a fo­lyamatban fokozatosan fejlődtek ki a népi ellen­őrzés társadalmi vonásai is. A párt és a kormány mindig megkülönböz­tetett figyelmet fordított az ellenőrzési rendszer különböző formáinak erősítésére. Jól példázza ezt, hogy a második — a ma is hatályos — népi ellenőrzési törvény megalkotására, a gazdaság­irányítási reform megindulásával egy időben, 1968-ban került sor. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnö­kének a múlt évben előterjesztett országgyűlési beszámolójából is érzékelhető volt, hogy a népi ellenőrzés szervei eredményesen végezték meg­növekedett és sok tekintetben újszerű feladatai­kat. Az Országgyűlés megállapította, hogy a népi ellenőrzés munkája kezdeményezőbb, átfogóbb és eredményesebb lett. A korábbinál rendszere­sebben végzett a lakosság életkörülményeivel összefüggő vizsgálatokat, s járt el a közérdekű bejelentések és panaszok ügyében. A gazdasági­társadalmi haladás szempontjából fontos témák vizsgálatával a népi ellenőrzés segítette a politi­kai és az állami vezetés munkáját, megállapítá­sai nem egy esetben országos jelentőségű dönté­sek alapjául szolgáltak, illetve hozzájárultak ezek sokoldalú előkészítéséhez. A népi ellenőrzés vizsgálatai ugyanakkor fel­tárták a jogszabályok, az állami intézkedések végrehajtásának tapasztalatait, kimutatva a vég­rehajtást nehezítő okokat, valamint azokat a fo­gyatékosságokat, amelyek a döntések eredmé­nyes megvalósítását késleltették és a közvéle­ményben is jogos elégedetlenséget váltottak ki. Fejlődött a népi ellenőrzés munkastílusa, ja­vult az ellenőrzés tervszerűsége és hatékonysága. Jellemzővé vált a vizsgálati tapasztalatok átfogó elemzése, a javaslatok kidolgozása, rendszereseb­bek és eredményesebbek az utóellenőrzések. Ja­vult az együttműködés az ellenőrzést végző más állami és társadalmi szervezetekkel, gyakoribb a tapasztalatok kicserélése és széles körű ismerte­tése. Tisztelt Országgyűlés! Azok a nemzetközi és belső körülmények, amelyek között szocialista építőmunkánkat vé­gezzük, az eddigieknél is nagyobb követelményt állítanak elénk az irányító munkában éppúgy, mint a gazdálkodásban, illetve az élet minden más területén. Szocialista rendszerünk fejlődését segíti, hogy hazánkban az erősödő szocialista né­pi-nemzeti egység a közös szándékra, az együttes tevékenységre és a kölcsönös bizalomra épül. Céljaink elérése érdekében továbbra is első­rendű feladatunknak, nagy politikai és erkölcsi tőkénknek tekintjük a szocialista demokrácia to­vábbfejlődésének segítését. A társadalmi-gazdasági fejlődés nehezebbé vált feltételei mellett az állampolgárok döntő többsége érti és tudja, hogy csak több és jobb munkával, nagyobb erőfeszítéssel lehet vívmá­nyainkat és elért eredményeinket megőrizni. Az is érthető, hogy közvéleményünk — elsősorban a nehezebbé vált gazdasági körülmények között — félti szocialista értékeinket és érzékenyen reagál, ha a törvények, a jogszabályok megsértését, az állami és az állampolgári fegyelem lazaságait ta­pasztalja. Kifogásolja, hogy az előforduló vissza­élésekkel szemben gyakran elnéző a magatartás, legyen szó munka nélkül szerzett -jövedelemről, korrupcióról, csúszópénzről vagy más, a közer­kölcsöt sértő cselekményről. Az állami ellenőrzés — s ezen belül a népi ellenőrzés tapasztalatai is azt mutatják, hogy az ilyen káros jelenségek megszaporodtak, megje­lenési formáik változatosak és a társadalmi-gaz­dasági élet csaknem minden területén fellelhe­tők. Az egyes állampolgárok életében éppúgy je­len vannak, mint némely vállalat, szövetkezet, intézmény tevékenységében, a közigazgatási munka — még meglevő — bürokratizmusában, a közlekedési morál romlásában vagy éppen a munkavédelmi szabályok megsértésében. Vannak, akik úgy vélik : a piaci hatások erő­södése, az új gazdálkodási formák megjelenése idézi elő az ilyen szemléletet és az ilyen maga­tartásformákat. Valójában a gazdálkodás és az ellenőrzés gyengeségei, az időnként jelentkező kielégítetlen kereslet, a szolgáltatások és az áru­ellátás fogyatékosságai teszik lehetővé az olyan — joggal elítélendő — jelenségeket, mint a meg­vesztegetés, a spekuláció, a társadalmi tulajdon megkárosítása, s általában azokat a visszaélése­ket, amelyek a munka nélküli jövedelemhez, te­hát jogosulatlan többletjövedelmekhez, vagy más, nem csak anyagi előnyökhöz vezetnek. Ezek a szocialista közerkölcstől és felfogás­tól merőben idegen jelenségek gyakran hozhatók összefüggésbe az ellenőrzés fogyatékosságaival, a vezetés gyengeségeivel is. A gazdálkodó szer­vezetek és intézmények egy részénél — nem rit­kán egyes vezetők elnéző magatartása miatt is — hiányzik a közvagyon megkárosításával, a jog­talan előnyökkel, vagy a jogtalan előnyök révén szerzett jövedelmekkel szembeni nyílt és követ­kezetes fellépés. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik a jogtalan előnyök megszerzését, a közös­ségi vagyon megkárosítását szinte bocsánatos bűnnek tekintik. Ez arra utal, hogy a rend és a fegyelem megtartásának szükségessége nem ér­vényesül még eléggé a társadalom valamennyi tagjánál. A jogosulatlan anyagi előnyök tehát több­nyire nem a szabályozás hiányából, hanem ép­pen a szabályok megsértéséből és a felelősségre vonás gyengeségeiből származnak. Ebben a hely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom